Dr. David Eagleman azt igyekszik feltárni, hogy az emberi agynak miért van szüksége mások agyára, hogy éljen és túléljen. Ez a kölcsönös neurális függés a születéskor kezdődik.
Ahogy felnövünk, fontos számunkra, hogy megértsük és dekódoljuk mások szándékait. David két módot tár fel az agyban. Először is, tudattalanul visszatükrözzük mások arckifejezéseit, ami lehetővé teszi az agy számára, hogy egyfajta érzést kapjon arról, hogy egy másik ember hogyan érzi magát.
Másodszor, az agy mélyebb szinten is tükrözi más emberek érzelmeit. Az agykutatások rávilágítanak arra, hogy amikor valakinek látjuk a fájdalmát, azt mi is érezzük. És ez az empátia alapja. Valakinek az agya öntudatlanul szimulálja másokét, érezve, hogy ez a személy hogyan érzi magát.
A szociális agyunk csoportokba tömörít bennünket. Egy kísérlet bemutatja, hogy ugyanolyan fájdalmat érzünk, amikor kizárnak minket egy csoportból, mint amikor bántjuk magunkat.
[post_ads_2]
Dr. Lasana Harris a Leiden Egyetemen rájött, hogy az agy dehumanizálhatja az embereket, és egyeseket nem tart többnek, mint egy tárgy. Amikor alanyainak különböző embercsoportokat, többek között bankárokat, ápoló személyeket, sportolókat és hajléktalanokat mutatott be, szociális hálózataikat deaktiválták, amikor hajléktalanok képét nézegették.
Ha másokat kevesebbnek érzékelünk, mint emberek, akkor könnyebben figyelmen kívül hagyjuk őket, és könnyebb felfüggeszteni azokat az erkölcsi és szociális szabályokat, amelyekkel rendes körülmények között élünk.
Dr. Eagleman rámutat arra, hogy a propaganda fontos lépés a dehumanizációtól a népirtásig. A propaganda közvetlenül az agyban lévő áramkörökhöz kapcsolódik, meghatározva azt, hogy egy csoport milyen mértékben törődik egy másik csoporttal.