Az egység attitűdjének létrehozása
Biztos vagyok benne, hogy sok ember osztja aggodalmamat a jelenlegi világszintű erkölcsi válsággal kapcsolatban, és csatlakozik a kérésemhez minden humanitárius és vallási szakember felé, akik szintén osztják ezt az aggodalmat, hogy segítsék társadalmainkat könyörületesebbé, igazságosabbá és egyenlőbbé válni. Nem buddhista, vagy tibeti emberként beszélek. A nemzetközi politika szakértőjeként sem beszélek (bár elkerülhetetlenül kommentálom ezeket a kérdéseket). Inkább egyszerűen emberi lényként szólok, mint a humanitárius értékek támogatója, amelyek nemcsak a mahájána buddhizmus, hanem a nagy világvallások alapjait is jelentik. Ebből a perspektívából osztom meg az én személyes nézőpontomat:
1. Az egyetemes humanitarianizmus elengedhetetlen a globális problémák megoldásához;
2. Az együttérzés a világbéke pillére;
3. Valamennyi világvallás a világbékéért van ilyen módon, ugyanúgy, mint minden humanitárius bármilyen ideológiával;
4. Mindenkinek egyetemes felelőssége az, hogy alakítsa az intézményeket az emberi szükségletek kielégítésére.
Az emberi problémák megoldása az emberi attitűd átalakításával
A sok probléma közül, amellyel ma szembesülünk, egyesek természeti csapások, melyeket el kell fogadnunk és egykedvűséggel kell szembe néznünk velük. Mások azonban a mi saját alkotásunk, melyeket a félreértés szült és kijavíthatók. Az ilyen típusú problémák az ideológiákból, politikai vagy vallási konfliktusokból erednek, amikor az emberek egymás ellen harcolnak kis célok érdekében, elveszítve az alapvető emberiességet, amely összeköt minket, mint egyetlen emberi család. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a világ különböző vallásainak, ideológiáinak és politikai rendszereinek az emberi boldogság elérése érdekében kell működniük. Nem szabad szem elől tévesztenünk ezt az alapvető célt, és semmiképpen sem szabad a fenti eszközöket célnak tekinteni; mindig fenn kell tartani az emberiség fennhatóságát az anyag és az ideológia fölött.
Az emberiségre leselkedő messzemenően legnagyobb veszély - valójában az összes élőlény számára a bolygónkon - a nukleáris pusztítás veszélye. Nem kell részleteznem ezt a veszélyt, de szeretnék a nukleáris hatalmak minden vezetőjéhez szólni, akik szó szerint a világ jövőjét tartják a kezükben, a tudósokhoz és technikusokhoz, akik továbbra is létrehozzák ezeket a félelmetes pusztító fegyvereket, és minden olyan emberhez, akik képesek befolyásolni vezetőiket: Arra kérem őket, hogy gyakorolják a józanságukat és kezdjenek el dolgozni az összes nukleáris fegyver leszerelésén és megsemmisítésén.
Tudjuk, hogy egy nukleáris háború esetén nem lesz győztes, mert nem lesznek túlélők! Nem ijesztő, ha csak belegondolunk egy ilyen embertelen és szívtelen pusztításba? És nem logikus, hogy el kell távolítanunk az okait a saját pusztulásunknak, amikor tudjuk az okot, és megvan hozzá az idő és rendelkezésre állnak az eszközök? Gyakran nem tudjuk megoldani a problémáinkat, mert vagy nem ismerjük az okot, vagy ha megértjük, nincs eszközünk annak eltávolítására. Ez nem áll fenn a nukleáris fenyegetéssel kapcsolatban.
Akár olyan fejlett fajokhoz tartoznak, mint az ember, vagy az egyszerűbbekhez, mint például az állatok, minden lény elsősorban békét, kényelmet és biztonságot keres. Az élet annyira kedves a néma állatokhoz, mint bármelyik emberi lényhez; még a legegyszerűbb rovar is az életét fenyegető veszélyek elleni védelemre törekszik. Ahogyan mindannyian élni akarunk, és nem akarunk meghalni, ugyanez a helyzet minden más teremtménnyel a világegyetemben, bár az ennek eléréséhez szükséges erő más kérdés.
Általánosságban elmondható, hogy két fajta boldogság és szenvedés létezik, mentális és fizikai, és a kettő közül úgy gondolom, hogy a szellemi szenvedés és a boldogság a leginkább akut probléma. Ezért hangsúlyozom az elme képzését, hogy elviselje a szenvedést és elérje a tartósabb boldogság állapotát. Ugyanakkor a boldogságról általánosabb és konkrétabb elképzelésem is van: a belső béke, a gazdasági fejlődés és mindenekelőtt a világbéke kombinációja. Az ilyen célok elérése érdekében úgy érzem, hogy ki kell fejleszteni egyfajta egyetemes felelősséget, egy mély aggodalmat, tekintet nélkül a hitre, a bőrszínre, nemre vagy nemzetiségre.
A kollektív boldogságra irányuló törekvés
Az egyetemes felelősségnek ezen elgondolása mögött az az egyszerű tény áll, hogy általánosságban mindenki másnak ugyanazok a vágyai, mint az enyém. Minden lény boldogságra törekszik és nem akar szenvedést. Ha mi, mint intelligens emberi lények nem fogadjuk el ezt a tényt, egyre több szenvedés lesz ezen a bolygón. Ha énközpontú megközelítést alkalmazunk az élettel kapcsolatban, és folyamatosan próbálunk másokat felhasználni saját érdekeinknek megfelelően, akkor ideiglenes előnyöket ugyan elérhetünk, de hosszú távon nem fogjuk elérni a személyes boldogságot, a világbéke pedig teljesen kizárt.
A boldogság iránti törekvésük során az emberek különböző módszereket alkalmaztak, amelyek túl gyakran kegyetlenek és visszataszítóak voltak. Emberi állapotukhoz képest teljesen méltatlan módon viselkedve szenvedést okoztak embertársaiknak és más élőlényeknek saját önző nyereségük érdekében. Végül az ilyen rövidlátó tettekkel szenvedést okoztak maguknak és másoknak is. Az emberi lénynek való születés önmagában is ritka esemény, és bölcs dolog ezt a lehetőséget kihasználni a lehető leghatékonyabban és legügyesebben. Meg kell látnunk az egyetemes élet folyamatának megfelelő perspektíváját, hogy egy ember vagy csoport boldogsága vagy dicsősége ne menjen más emberek rovására.
Mindez a globális problémák új megközelítésére szólít fel. A világ egyre kisebb és kisebb, és egyre inkább függünk egymástól a gyors technológiai fejlődés és a nemzetközi kereskedelem, valamint a transznacionális kapcsolatok növekedése miatt. Már most nagymértékben függünk egymástól. Az ősi időkben a problémák többnyire családi méretűek voltak, és természetesen a család szintjén foglalkoztak velük, de a helyzet megváltozott. Ma már annyira függünk egymástól, olyan szorosan összekapcsolódunk egymással, hogy az univerzális felelősségérzet, az univerzális testvériség érzése, valamint annak megértése és azon meggyőződés nélkül, hogy valóban egy nagy emberi család részei vagyunk, nem remélhetjük, hogy legyőzzük a létezésünket fenyegető veszélyeket, nem beszélve a békéről és a boldogságról.
[post_ads_2]
Hogyan érhetjük el a világbékét?
Az egyik nemzet problémái önmagukban már nem oldhatók meg kielégítően; túlságosan is függnek más nemzetek érdekeitől, hozzáállásától és együttműködésétől. A világbékére vonatkozó egyetemes humanitárius megközelítés az egyetlen szilárd alapja a világbékének. Mit is jelent ez? Az előzőekben említett felismerésből indulunk ki, hogy minden lény a boldogságra törekszik és nem akar szenvedést.
Ezt követően válik mind erkölcsileg hibássá, mind pragmatikusan oktalan dologgá, hogy valaki csak a saját boldogságát keresse, mit sem törődve minden olyan ember érzelmeiről és törekvéseiről, akik ugyanannak az emberi családnak a tagjai. A bölcsebb megközelítés az, ha másokra is gondolunk, amikor a saját boldogságunkat keressük. Ez olyan "bölcs önérdeknek" nevezhető, amely remélhetőleg "veszélyes önérdekké", vagy még inkább "kölcsönös érdekké" válik.
Habár a nemzetek közötti növekvő egymásrautaltság várhatóan szimpatikusabb együttműködést teremt, nehéz elérni a valódi együttműködés szellemét mindaddig, amíg az emberek továbbra is közömbösek mások érzelmei és boldogsága iránt. Amikor az embereket leginkább a kapzsiság és a féltékenység motiválja, nem lehet harmóniában élni. A spirituális megközelítés nem oldhatja meg a meglévő énközpontú megközelítés által okozott összes politikai problémát, de hosszú távon fel fogja oldani azokat a problémákat, amelyekkel ma szembesülünk.
Másrészt, ha az emberiség továbbra is csak ideiglenes célokat figyelembe véve közelíti meg problémáit, a jövő nemzedékeinek óriási nehézségekkel kell majd szembenézniük. A globális népesség növekszik, és erőforrásaink gyorsan kimerülnek. Nézzük meg például a fákat. Senki sem tudja pontosan, milyen káros következményekkel jár az erőteljes erdőirtás az éghajlatra, a talajra és a globális ökológia egészére nézve.
Problémákkal szembesülünk, mert az emberek csak rövid távú, önző érdekeikre koncentrálnak, nem gondolva az egész emberi családra. Nem gondolnak a földre és az egyetemes élet egészére gyakorolt hosszú távú hatásokra. Ha jelenlegi nemzedékként nem gondolunk ezekre ma, a jövő nemzedékei nem lesznek képesek megbirkózni velük.
Dalai láma
https://www.dalailama.com/messages/world-peace/a-human
Könyvajánló
Dalai láma
Szeretet, béke és együttérzés: a Dalai Láma gondolatai az ember legfontosabb kincseiről. Bölcs tanításai azoknak szólnak, akik nyitott szemmel élik életüket, és akiknek szívét a szeretet vezérli. A világhírű Ueda professzor az együttérzésről, az önzetlenségről és kötődésektől való megszabadulásról beszélget Őszentségével.
Néhány évvel ezelőtt a világhírű japán kulturális antropológusnak, Ueda Norijukinak abban a megtiszteltetésben volt része, hogy kétnapos eszmecserét folytathatott a Dalai Lámával. E fontos találkozó leglényegesebb gondolatait foglalta össze könyvében.
A távoli Himalája hófödte hegycsúcsai közé ellátogató japán tudós gondosan feljegyezte napjaink legjelentősebb spirituális vezetőjének értékes gondolatait, hogy azután szélesebb körben is hozzáférhetővé tegye a nem ritkán meglepő igazságokat, illetve a hétköznapi tapasztalatinkkal teljes mértékben összecsengő bölcsességet.
A könyvet hagyományos módon az elejétől a végéig is elolvashatjuk. Az is komoly megvilágosodást eredményezhet azonban, ha csak találomra ütjük fel valahol. A kiemelt idézetek még ki nem mondott kérdéseinkre is megadhatják az útmutató választ.
A Dalai Láma megosztja velünk nézeteit a világ legfontosabb kérdéseiről. Bölcs tanításának elfogadásához nincs szükség arra, hogy bármilyen vallás vagy politikai rendszer elkötelezettjei legyünk.
A tibeti vezető gondolatai azoknak szólnak, akik nyitott szemmel élik az életüket, és szívüket a szeretet vezérli.
A Dalai Láma olyan dolgokról beszél, melyekről korábban még sohasem lehetett hallani.
Az olyanfajta ragaszkodástól, vágyaktól kell megszabadulnunk, amelyek hibás feltételezéseken alapulnak. Semmiképpen nem kell elutasítanunk a tiszta szív értékes vágyait. Az ilyen ragaszkodás igenis jó.
Az egyik fajta harag az együttérzésből ered. Az ilyen igen hasznos. Jó dolog, ha valakiben ilyenfajta harag lángja ég. Hogy ha az érzelmeit az együtt érző szeretet motiválja, vagy a vágy, hogy elhárítson valamilyen társadalmi igazságtalanságot, miközben ügyel arra, hogy ne okozzon kárt senki másnak.
Létezik egy másik, nem helyénvaló versengés is. Ezt el kell utasítanunk. Az ilyenfajta küzdelem során az emberek meghúznak egy vonalat és eldöntik, hogy ki a győztes és ki a vesztes. A helyes szellemiségű küzdelem azonban lehetővé teszi, hogy magasabbra juttassuk egymást, hogy segítsünk. Így mindenki felállhat a dobogó legfelső fokára.