Az orvostudomány egyik legrégebbi álma került elérhető közelségbe ahhoz, hogy valósággá váljon. Három embernek, akik gerincvelő sérülés miatt legalább négy éve lebénultak derék alatt, egy elektromos impulzusgenerátort ültettek a gerincébe, és mankóval vagy kerettel újból képesek járni.
Azóta, hogy a tudósok megállapították, hogy az agyunk végtagjainkat irányító utasításait a gerincvelő közvetíti elektromos jelek formájában, azon tűnődtek, hogy vajon lehetséges-e megkerülni a balesetek által okozott károsodott területeket. Az ötlet gyakorlatba történő átültetése sokkal nehezebb volt, mint arra számítottak, de több laboratórium is eredményeket ért el patkányokkal, amelyeknek megszakadt a gerincvelője, és megint képesekké váltak járni.
A Lausanne-i Egyetemi Kórház hasonló eredményeket ért el emberek esetében. Dr. Jocelyne Bloch három betegbe ültette be az új implantátumokat, hogy aktiválja a lábizmokat. "Mindegyik beteg testtömeg támogatással egy héten belül újra tudott járni. Rögtön tudtam, hogy jó úton haladunk," - nyilatkozta Bloch.
A módszer nem csak arról szól, hogy olyan útvonalat biztosítson, amelyen eljutnak az elektromos jelek az agytól a lábakig. "A célzott stimulációnak olyan pontosnak kell lennie, mint egy svájci órának," - mondta Bloch. (1)
Bloch és munkatársai feltérképezték a gerincvelő egyes részeit, amelyek felelősek az egyes mozdulatokért, amelyek együttesen teszik lehetővé számunkra, hogy járjunk, és létrehozták azokat az elektromos impulzus sorozatokat, amelyek ezeket előidézik. Ezután az agyból érkező üzeneteket a gerincvelő ép részein arra használták, hogy kiváltsák a szükséges jeleket a sérülés alatt. (2)
A meglévő mellőzött idegek stimulálása ösztönzi a kapcsolatok kialakítását azok helyett, amelyek elvesztek. (3)
Korábban már történtek bejelentések hasonló eredményekről, de ez a munka döntően különbözik az elődeitől. Azon korábbi sérült résztvevők, akiknél elkezdték az elektromos stimulációt, visszacsúsztak a korábbi állapotba, miután az intenzív terápia leállt. A Lausanne-i vizsgálatok három résztvevője közül kettő esetében azonban megmaradtak a megszerzett előnyök, miután egyedül folytatták a gyakorlatokat.
[post_ads_2]
Más kutatók által végzett kísérletek, amelyek közül kettő idén szeptemberben jelent meg, rendszerint hosszabb összehangolt képzést igényeltek az előnyök elérése érdekében. A gerincvelő sérültek számára ez a tényező, valamint a rehabilitációs létesítményekhez való korlátozott hozzáférés miatt az új eljárás nagy különbséget fog jelenteni.
Eddig egyetlen résztvevő sem tudott néhány méternél többet járni segítség nélkül, és mindhárom esetben voltak megmaradt mozgások a műtét előtt. Az egyikük korábban képes volt csoszogni, míg a másik résztvevő az egyik lábát tudta mozgatni, a másikat viszont nem. Mind a hármuk esetében jelentős javulást figyeltek meg a beavatkozás után, de a technológia legnagyobb tesztje az lesz, hogy azok is képesek lesznek-e újra járni, akiknek egyik lába sem mozog. (4)
(1) - https://www.eurekalert.org/pub_releases/2018-10/
(2) - https://www.nature.com/articles/s41586-018-0649-2
(3) - https://www.nature.com/articles/s41593-018-0262-6
(4) - https://www.iflscience.com/health-and-medicine/thre