A Holt-tenger partja közelében található a Kumrán régészeti lelőhely, ahol a híres holt-tengeri tekercseket felfedezték. A tekercsek felfedezése alapvetően átformálta azt a módot, ahogyan a Bibliát ma olvassuk, mert a Héber Biblia másolatairól (keresztény ószövetségi) van szó, amelyek 1000 évvel idősebbek, mint a Biblia legrégebbi példányai.
Miért fontos ez? Mivel a holt-tengeri tekercsekben talált bibliai könyvek (amelyek a héber Biblia minden kanonikus könyvét képviselik, Eszter könyvének kivételével) nem mindig felelnek meg a mai "hivatalos" Héber Biblia szövegének. Valójában ugyanannak a bibliai könyvnek a holt-tengeri tekercsek alapján készült másolatai gyakran nem egyeznek meg, bizonyítva, hogy Jézus idején a héber bibliai szövegek különböző verziókban és hagyományokban léteztek, amelyeket kiválogattak.
Ez azt jelenti, hogy nagyon nehéz azt állítani, hogy a Biblia szó szerint "Isten Igéje", különösen akkor, ha az összes ősi kézirat különböző szavakat tartalmaz. Tehát a hit emberei az évek során mindenféle ismert és ismeretlen tudósra és hatóságra támaszkodtak a szövegek megítélése és lefordítása érdekében, hogy eldöntsék, mely szöveges változatok maradnak meg, és melyeket fognak kidobni.
És ez a nagyon zavaros, gyakran vitatott folyamat - ami nyilvánvaló, ha egyszerűen egymás mellé helyezzük az ősi és újszövetségi ősi kéziratokat és összehasonlítjuk őket -, mert ez adja a mai Bibliát. De a lényeget sem szabad kihagyni: több mint két évezreden keresztül, függetlenül attól, hogy tudták-e vagy sem, a hit képviselői a tudósokra támaszkodtak, hogy lefordítsák és megítéljék a bibliai szövegeket, és hogy értelmezzék őket, hogy azok, akik nem olvashatják az ősi nyelveket, kapjanak egy elképzelést arról, amit ezek az ősi szentírások mondanak.
[post_ads_2]
És ezért van egy klasszikus mondás a bibliai tanulmányokkal kapcsolatban: "Nincs fordítás értelmezés nélkül." Minden fordítási aktus megköveteli, hogy megítéljék, mit akart mondani az eredeti szöveg szerzője, és ez az értékelés gyakran az írástudó vagy tudós teológus véleménye alapján történt. Így kaphattuk meg a ma ismert fordításokat.
A tudósok évszázadok óta tudták, hogy azon állítások ellenére, miszerint Mózes írta a Tórát, a Biblia első öt könyvét, azt lényegében több szerző alkotta és számos irodalmi forrás alapján készült. Az Újszövetség tekintetében pedig az evangéliumok névtelenek, csupán a 2. században kezdték a Máté, Márk, Lukács és János nevet ezeknek az evangéliumoknak tulajdonítani. Tehát nem csak azt nem tudjuk mindig, hogy ki írta a Bibliát, de a héber, görög és arámi szavak jelentős része gyakran elveszett a fordítások során.