Akár egy temetkezési tárgy, akár egy istennő vagy egy ibériai hercegnő ábrázolása, az Elchei nő származásáról semmi biztosat nem lehet tudni. Ennek ellenére széles körben úgy tartják, hogy az ősi szobrászat egyik legszembetűnőbb példája a Földön.
A titokzatos műtárgyat, amely egy nő fejét ábrázoló mellszobor, véletlenül fedezték fel 1897-ben. Állítólag egy fiatal mezőgazdasági munkás botlott bele, aki az Elche-i L'Alcúdia birtokon egy ültetésre váró területet tisztított, Spanyolország Alicante tartományában, az ország délkeleti részén.
Az Elchei nő egészen lenyűgöző. A szobor egy olyan nő fejét, nyakát és vállát ábrázolja a mellkasáig, aki úgy tűnik, hogy semmilyen különleges arckifejezést vagy érzelmeket nem mutat. Az egyik legbonyolultabb elem a szobron a fejdísz, ami egy kicsit hasonlít Leia hercegnő hajviseletére a Csillagok háborúja című filmben.
Két nagy konty, spanyolul "rodete" alkotja a hölgy fejdíszét, melyek a fej mindkét oldalán helyezkednek el, és bojtok lógnak le róluk a vállakra. Egy faragott nyaklánc díszíti a nő nyakát és mellkasát.
A mellszobor eredetével kapcsolatban sok vita látott napvilágot. Egyes tudósok azzal érvelnek, hogy a szobor egy ibériai nőt ábrázol, mások szerint viszont a karthágói Tanit istennő képét faragták ki. Őt tartották a Hold, a Nap és a többi csillag úrnőjének az ismert univerzumban, és az ősök a termékenység érdekében hívták segítségül.
Egy másik elmélet szerint az Elchei nő egy atlantiszi istennőt képvisel, vagy talán valamiféle papnőt. Azonban John F. Moffitt, egy amerikai művészettörténész azzal érvel, hogy a tárgy csak egy újabb művészeti hamisítvány. Azt állítja, hogy a mellszobor elemei túlságosan bonyolultak, ezért valószínűtlen, hogy a spanyol kereszténység előtti időszakban készült.
A régészek szerint az Elchei nő az időszámításunk előtti 4. század körül készült, és a szoborhoz használt kő azt sugallja, hogy nem sokkal messzebbről származik az anyaga, mint ahol több mint kétezer év után megtalálták. Amikor a mellszobrot felfedezték, még élénk színek nyomai is megfigyelhetőek voltak rajta, például a piros és a kék, ami azt jelenti, hogy az ősi művész valószínűleg ki is festette.
Nem sokkal azután, hogy felfedezték a mellszobrot, az ingatlan tulajdonosa eladta egy francia régész tudósnak, Pierre Paris-nek, majd ezután a műemlék a párizsi Louvre-ba került.
A műtárgy Párizsban maradt az 1940-es évek elejéig, majd visszakerült Spanyolországba egy olyan időszakban, amikor Franciaország nehéz időszakot élt át Hitler uralkodása alatt. Állítólag az Elchei nőt egy olyan csereprogram részeként adták vissza, amely számos más művet is tartalmazott, és erről a spanyol kormányzattal tárgyaltak. Mint néhány történész megjegyezte, ez egy olyan csere volt, amellyel Franciaország nem járt túl jól.
[post_ads_2]
A származási országában az Elchei nő mellszobrát eredetileg a madridi Museo del Prado-ban mutatták be, majd 1971-ben átvitték jelenlegi otthonába, a madridi Nemzeti Régészeti Múzeumba. A titokzatos műtárgy az egyik legértékesebb darabnak számít, amelyet ebben a múzeumi épületben tartanak.
Az 1990-es évek végén Elche város tisztviselői arra kérték Madrid vezetőit, hogy adják vissza a mellszobrot. Elche városa még ünnepség megrendezését is tervezte, hogy megemlékezzenek a szobor megtalálásának századik évfordulójáról, ami a legfőbb oka volt annak, hogy a helyiek szerették volna az eredeti darabot kiállítani. A mellszobor visszaszállítása iránti kérelmeket azonban eddig nem teljesítették.
Jelenleg az eredeti szobrot továbbra is Madridban őrzik, és annak másolatát a helyi Elche-i Régészeti és Történeti Múzeumban állították ki. Az eredeti mellszobrot csupán egyszer, 2006-ban küldték el és mutatták be Elche-ben.