Miért van az én tudatom itt, miközben a tiéd ott van? Miért oszlik a világegyetem mindegyikünk számára tárgyakká és a tárgyak végtelenjévé? Miért vagyunk mindannyian a saját tapasztalataink középpontjában, ahol információt kapunk a világ többi részéről? Miért tudatosak bizonyos dolgok és mások nyilvánvalóan miért nem? A patkány vajon tudatos? Egy szúnyog? Egy baktérium?
Ezek a kérdések az ősi "elme-test probléma" valamennyi aspektusára rámutatnak, amelyek révén lényegében azt akarjuk tudni, hogy milyen kapcsolat van az elme és az anyag között? Az általánosan kielégítő válaszok azonban makacs módon titokban maradtak az elmúlt évezredekben.
Az elme-test probléma az elmúlt két évtizedben jelentős átalakuláson ment át. Mostantól ez a tudat "nehéz problémája" néven ismert, miután David Chalmers filozófus egy klasszikus tanulmányában írta le ezt a kifejezést, és az 1996-os, "A tudatos elme: az alapvető elmélet keresése" című könyvében tovább boncolgatta.
Chalmers úgy gondolta, hogy az elme-test problémát "nehéznek" kell nevezni, összehasonlítva azzal, amit az idegtudomány "könnyű" problémának nevez: Hogyan működnek a neuronok és az agy a fizikai szinten? Természetesen egyáltalán nem könnyű a válasz. De nézőpontja szerint viszonylag könnyű, összehasonlítva azzal az igazán nehéz feladattal, hogy megmagyarázzuk, hogyan kapcsolódik a tudat az anyaghoz.
Az elmúlt évtizedben kollégám, a Santa Barbarában található Kaliforniai Egyetem pszichológia professzora, Jonathan Schooler és én kifejlesztettük azt, amit "tudat rezonancia elméletnek" nevezünk. Azt vetettük fel, hogy a rezonancia - egy másik szó a szinkronizált vibrációkra - nem csak az emberi tudat, hanem az állati tudatosság és a fizikai valóság középpontjában áll. (1)
Minden, amit a rezgésekről tudni kell
Az univerzumunkban minden folyamatosan mozog, vibrál. Még azok a tárgyak is, amelyek állandónak tűnnek, valójában vibrálnak, oszcillálnak, rezonálnak, különböző frekvenciákon. A rezonancia egyfajta mozgás, amelyet két állapot közötti oszcilláció jellemez. És végső soron minden anyagot a különböző mögöttes mezők rezgései hoznak létre. Mint ilyen, az egész természet minden szinten rezeg.
Ugyanakkor valami érdekes dolog történik, amikor különböző vibráló dolgok találkoznak: egy kis idő múlva gyakran elkezdenek együtt rezegni ugyanazon a frekvencián. "Szinkronba kerülnek" sokszor oly módon, ami titokzatosnak tűnhet. Ezt nevezik a spontán önszerveződés jelenségének.
Steven Strogatz matematikus a fizika, a biológia, a kémia és az idegtudomány különböző példáit használja, hogy bemutassa ezt a "szinkronizálódást" - az általa használt kifejezés a rezonanciára - a 2003-as: "Szinkronizáció: Hogyan születik a rend a káoszból az univerzumban, a természetben és a mindennapi életben" című könyvében:
✔ Amikor egyes szentjánosbogár fajok nagy számban összegyűlnek, szinkronban kezdenek felvillanni olyan módon, ami kissé titokzatosnak tűnhet.
✔ A lézerek akkor jönnek lére, amikor az azonos energiájú és frekvenciájú fotonok szinkronba kerülnek.
✔ A Hold forgása pontosan szinkronban van a Föld körüli pályájával úgy, hogy mindig ugyanazt az oldalát látjuk.
A rezonancia vizsgálata potenciálisan mélyreható betekintést eredményez a tudat természetével és általánosabban a világegyetemmel kapcsolatban.
Szinkronizáció a koponyában
Az idegtudósok is megfigyelték a szinkronizációt a kutatásaik során. Nagy számú neuron kisülés történik az emberi agyban mérhető frekvenciákon és az emlősök tudatosságáról úgy gondolják, hogy általában különböző típusú neurális szinkronhoz kötődik.
Például a német Pascal Fries neurofiziológus feltárta, hogy a különféle elektromos minták hogyan szinkronizálódnak az agyban, hogy különböző típusú emberi tudatot hozzanak létre.
Fries a gamma, a béta és a théta hullámokra összpontosít. Ezek a címkék az agyi elektromos oszcilláció sebességére utalnak, a koponya külső oldalán elhelyezett elektródákkal mérve. A neuronok csoportjai ezeket az oszcillációkat állítják elő, mivel elektrokémiai impulzusokat használnak az egymással való kommunikáció során. Ezeknek a jeleknek a sebessége és feszültsége átlagolva állítja elő az EEG hullámokat, amelyek másodpercenkénti ciklusokban mérhetők.
A gamma hullámok olyan nagy méretű koordinált tevékenységekhez kapcsolódnak, mint az érzékelés, a meditáció vagy a koncentrált tudatosság; a béta a maximális agyi aktivitással vagy éberséggel; és a théta a relaxációval vagy álmodozással van kapcsolatban. Ez a három hullámtípus együtt dolgozik, hogy Fries szerint létrehozza, vagy legalábbis lehetővé tegye az emberi tudat különböző típusait. De az elektromos agyhullámok és a tudat közötti pontos kapcsolat még mindig nagyon sok vita tárgyát képezi.
Fries a koncepcióját "koherencia révén történő kommunikációnak" nevezi. Számára mindez a neuronális szinkronizációról szól. A szinkronizáció a megosztott elektromos oszcilláció mértékét tekintve lehetővé teszi a neuronok és a neuron csoportok közötti zavartalan kommunikációt. Ilyen szinkronizált koherencia nélkül a bemenetek a neuron izgatottsági ciklusának véletlenszerű szakaszait eredményezik, és hatástalanok vagy legalábbis kevéssé hatékonyak a kommunikációban.
A tudat rezonancia elmélete
A mi rezonancia elméletünk Fries és sok más kutató munkájára épül egy szélesebb megközelítéssel, amely nem csak az emberi és az emlős tudat, hanem a tudatosság szélesebb körben történő megmagyarázásában is segít.
A bennünket körülvevő entitások - kezdve az elektronoktól az atomokig, a molekuláktól a baktériumoktól az egerekig, denevérekig, patkányokig - megfigyelt viselkedése alapján arra tettünk javaslatot, hogy legalább egy kicsit minden dolognak tudatosnak kell lennie. Ez elsőre talán furcsán hangzik, de a "pánpszichizmus" - az a nézet, hogy minden anyagnak van némi társult tudata - egyre inkább elfogadott álláspont a tudat természete tekintetében.
A pánpszichizmus azt állítja, hogy az evolúció során a tudat egy bizonyos pontig nem jelent meg. Inkább mindig az anyaghoz kapcsolódik, és fordítva - ugyanannak az érmének a két oldala. De a tudat nagy része az univerzumban a különféle anyagokkal kapcsolatban rendkívül kezdetleges. Egy elektron vagy egy atom például csak egy kis tudatossággal rendelkezik. De ahogy az anyag egyre inkább összekapcsolódott és gazdagabbá vált, ugyanez történt az elmével és fordítva, ennek a gondolkodásnak megfelelően.
A biológiai organizmusok gyorsan tudnak információt cserélni különböző biofizikai módszerek révén, mind elektromos, mind elektrokémiai úton. A nem biológiai struktúrák csak a hő- / hőútvonalak segítségével cserélhetnek információkat belsőleg - ami összehasonlítva sokkal lassabb és sokkal kevésbé gazdag információt jelent. Az élőlények a gyorsabb információ áramlást használják ki a nagyobb léptékű tudatosság érdekében, mint amilyen a hasonló méretű dolgokban fordul elő, például a sziklák vagy a homokhalmok esetében. Nagyobb belső kapcsolat van, és sokkal több dolog "folyik" a biológiai struktúrákban, mint egy sziklában vagy egy kupac homokban.
A megközelítésünk szerint a homokszemcsék és a homokhalmok "puszta felhalmozódások", csak nagyon kezdetleges tudatos entitások gyűjteményei atomos vagy molekuláris szinten. Ez ellentétben áll azzal, ami a biológiai életformákban történik, ahol ezeknek a mikro-tudatos egységeknek a kombinációja együtt egy magasabb szintű makro-tudatos entitást hoz létre. Számunkra ez a kombinációs folyamat fémjelzi a biológiai életet.
[post_ads_2]
A megközelítésünk központi tétele: a nagy tudatosságot lehetővé tevő kapcsolatok - ami például az emberek és más emlősök esetében megfigyelhető - a kisebb összetevők közös rezonanciájából származnak. A jelen lévő rezonáns hullámok sebessége az a korlátozó tényező, amely minden egyes tudatos lény méretét meghatározza minden egyes pillanatban.
Mivel egy adott megosztott rezonancia egyre több összetevőre bővül, az új tudatos entitás, amely ebből a rezonanciaból és kombinációból ered, egyre nagyobb és összetettebb lesz. Tehát a humán agyban a gamma szinkronitással rendelkező megosztott rezonancia sokkal nagyobb számú neuron és idegi kapcsolatot foglal magában, mint a béta vagy théta ritmusok esetében.
Mi a helyzet a nagyobb inter-organizmusos rezonancia esetében, mint amikor a szentjánosbogarak felhői a kis lámpáikkal szinkronban villognak? A kutatók úgy gondolják, hogy a biolumineszcens rezonancia a belső biológiai oszcillátorok miatt merül fel, amelyek automatikusan azt eredményezik, hogy minden egyes szentjánosbogár a szomszédaival szinkronizálódik.
Akkor ez azt jelenti, hogy a szentjánosbogarak ezen csoportja magasabb szintű csoporttudattal redelkezik? Valószínűleg nem, hiszen meg tudjuk magyarázni a jelenséget anélkül, hogy bármilyen intelligenciára vagy tudatosságra támaszkodnánk. De a biológiai struktúrákban a megfelelő információs útvonalakkal és a feldolgozási teljesítménnyel ezek az önszerveződésre való hajlamok gyakran nagyobb léptékű tudatos entitásokat hoznak létre.
A mi tudati rezonancia elméletünk olyan egységes keretrendszerre törekszik, amely magában foglalja az idegtudományt, valamint a neurobiológia és a biofizika alapvető kérdéseit, valamint az elme filozófiáját. A tudatosság és a fizikai rendszerek evolúciója tekintetében a lényeges különbségek középpontjába kerül.
Mindez a rezgésekről szól, de egyben a rezgések típusáról is, és ami a legfontosabb, a megosztott rezgésekről. (2)
Tam Hunt
 |
| Tam Hunt |
(1) - https://www.researchgate.net/profile/Tam_Hunt/publication/
(2) - https://theconversation.com/could-consciousness-all-come
Könyvajánló
B.r.sridhara Deva Goswami
Ez az egész univerzum valóságosnak látszik, pedig természeténél fogva valótlan, akárcsak egy álom. Elhomályosítja a tudatot, és újra meg újra szenvedésekkel sújtja az embert. - (Bhágavata-purána 10.14.22.)
Az evolúciót általánosságban valami objektív dolognak képzeljük el. De az objektív, az élettelen anyagból induló evolúció a valóság helytelen és hiányos felfogása. Az evolúció ténylegesen a tudatosságon alapul, mely szubjektív. A tudatosság nem egy produktuma az anyagi világnak; a világ a tudatosság következménye. Ez a világ a lelki-szellemi dimenzió torz visszatükröződése. Az anyagi világban, a kihasználás világában, amiként Darwin mondta, a legerősebbek fennmaradása az elsődleges kérdés. E Szamszárában vagy Létforgatagban szüntelenül küzdenünk kell a túlélésért. A testtudatú gondolkodók úgy tekintik az okot, mint egy tárgyat. Ez a tudatlanság megzavarja a látó látását vagy a filozófus értelmét. Ám a lelki-szellemi dimenzióban, a felajánlás földjén, mindenki egy önzetlen, szerető szolgálatot teljesítő egyéniség. A mi legkifinomultabb tudatosságunk ezért nem a harcon, hanem a cselekvő szeretet által bontakozik ki, - ott találjuk meg legfőbb reményünket, ahol az Édes Abszolút kedvteléseinek részévé válhatunk.