Egyesek szerint a halál nem is olyan rossz dolog, hiszen ilyenkor a szellem vagy lélek a testen kívül lebeg, nem érez fájdalmat és boldog, sőt akár a mennyország is megjelenhet számára. Az egyetlen bosszantó dolog az egésznek a végén az, hogy soha többet nem ébredünk fel.
Ám meglepő számú ember esetében a halál nem egy egyszeri esemény, ahogy arra a legtöbbünk gondol. A halálközeli élmények során az emberek közel kerülnek egy olyan dimenzióhoz, ahonnan csak az utolsó pillanatban térnek vissza, amiről a világ számos kultúrája beszámolt már az évezredek során.
Ám ennek ellenére - vagy valószínűleg emiatt - nem tudtunk eddig végleges magyarázatot találni a halálközeli élményekre, melyek továbbra is az emberi tapasztalat talán legérdekesebb jelenségének számítanak.
Van egy nyilvánvaló probléma, ha tudományosan tanulmányozzuk a halálközeli tapasztalatokat. A kutatók nem tudják megjósolni, hogy mikor fog valaki hirtelen meghalni - legalábbis az etikai szabályok megsértése nélkül -, ezért a halálközeli élményekkel kapcsolatos tanulmányok általában azoknak a beszámolóira korlátozódnak, akik átélték a jelenséget, és megkérdezték tőlük, hogy milyen volt.
De létezhet egy másik módja annak, hogy tanulmányozzák a halálközeli élményeket emberek esetében. A Mindfulness című folyóiratban az idén megjelent egy tanulmány, amely arról számol be, hogy találtak egy olyan embercsoportot, amely látszólag képes szándékosan előidézni a halálközeli tapasztalatot: a meditációt nagyon jól ismerő buddhista szerzeteseket. (1)
Három év alatt a kutatás során 12 buddhista szerzetest és laikust követtek nyomon, akikről ismert, hogy gyakorlott meditálók. Ahhoz, hogy megfeleljenek a vizsgálat követelményeinek, a meditációt gyakorlóknak legalább hetes szintet kellett elérniük a Greyson-féle halálközeli élmény skálán (a halálközeli tapasztalat azonosítására szolgáló standard), a legutóbbi meditációjuk által indukált halálközeli tapasztalatuk alapján. Továbbá nem lehetett semmilyen pszichiátriai problémájuk és nem fogyaszthattak kábítószereket.
Ezután egy sor félig szerkesztett interjú során a csapat értékelte a halálközeli tapasztalataikat, valamint a témákat és fázisokat, melyeken átmentek.
"Minden résztvevő arról számolt be, hogy a halálközeli élményük azzal kezdődött, hogy tudatosan csökkenteni kezdték a fizikai testükhöz való kapcsolódás mértékét. A résztvevők ezt a 'fokozatos feloldódás' ... 'a test elhagyása' ... vagy 'megszabadulás' folyamataként említették,'" - írja a tanulmányt.
"A halálközeli élmény következő fázisában már nem voltak tudatában az időnek és a térnek. Pontosabban felismerték, hogy az idő és a tér viszonylagos jelenségek, amelyek végeredményben nem léteznek," - folytatja a jelentés. "A halálközeli élmények következő fázisa a nem világi birodalmakkal és lényekkel való találkozás ... a 'kínzás' birodalmai ... ahol lények 'lógnak a kötelekről'és az 'éhes szellemek birodalmairól'."
Végül a résztvevők leírják az "üresség", "semmisség" vagy "nem önmaguk"állapotába való belépést.
Ám ellentétben a normál halálközeli élménnyel, a meditálók tudatában voltak mindennek és ők irányították a jelenséget - egyesek maguk is képesek voltak eldönteni a tapasztalat tartalmát és időtartamát. De ami még inkább elképesztő, hogy úgy tűnik, a halálközeli élmény olyasvalami lehet, ami megtanulható és gyakorlással fejleszthető.
Bár az eredmények érdekesek, fontos megjegyezni, hogy a tanulmánynak vannak korlátai. Kizárólag a tapasztalatok önbevallására támaszkodott, és mivel a fejlett buddhista meditációt gyakorlókat nem könnyű megtalálni, a minta elég kicsi.
A tanulmány azt is megjegyzi, hogy különösen a valóságos halálközeli élmény korábbi megtapasztalása nélkül a résztvevők nem tudták pontosan megbecsülni az élményeiket az ennek meghatározására létrehozott skálán a meditatív buddhista hagyományon kívül. Mindazonáltal a kutatók remélik, hogy eredményeik megnyitják az utat a titokzatos jelenség későbbi kutatásai előtt. (2)
(1) - https://link.springer.com/article/10.1007/s12671
(2) - https://www.iflscience.com/brain/you-can-medit
Könyvajánló
A valóság illúziójának megsemmisítése - A tudatos álmodás nagykönyve
Michael Raduga
Kezdetben az emberek nem rendelkeztek tudattal. Kialakulása után viszont az fokozatosan egyre nagyobb részét kezdte kitölteni éber állapotunknak. Manapság kezd azon is túlnőni, megkezdve terjeszkedését más állapotokba is. Tudatossági szintünk a REM-alvás során megnő, létrehozva az emberi lét legelképesztőbb jelenségét – testen kívüli élmény (vagy tudatos álom) megtapasztalását. Valószínűsíthető, hogy a jövő férfiai és női egyidejűleg két világban fognak tudatosan létezni: a valós életben és testen kívüli élmények/tudatos álmok világában. Ez azonban jelenleg csak speciális technikák használatával érhető el.
Tudatos álmodás és Testen kívüli élmény
A jelenségre tett utalások megtalálhatóak a Bibliában és egyéb ősi iratokban. Olyan, más jelenségek alapjául szolgál, mint a halálközeli élmények, földönkívüliek általi elrablás, alvásparalízis stb. Megtapasztalása olyan rendkívüli, hogy számos okkult mozgalom a legmagasabb szintű képességként tartja számon. Kutatási statisztikák azt mutatják, hogy minden második ember legalább egyszer intenzíven megtapasztalja élete során. Mindeközben maga a jelenség léte az 1970-es évek óta tudományos tényként elfogadott.
A jelenség számos modern szokásrendszerben jelen van, bár megnevezésére változó kifejezéseket használnak: “asztrál kivetítés”, “testen kívüli élmény”, “tudatos álom”. A továbbiakban a gyakorlatias “fázis” vagy “fázis állapot” kifejezést fogjuk használni a rá történő utaláskor.
Ami a jelenség érzékszervi megtapasztalását illeti, ez nem egy puszta vizualizációs gyakorlat. Ébrenléti valóságunk csupán egy fakó ábránd a fázishoz (tudatos álomhoz és testen kívüli élményhez) viszonyítva! Ez az oka annak, hogy számos kezdőt sokkhatásként ér – vagy halálfélelmet ébreszt bennük – az ebbe a tudatállapotba való kerülés. Az érzékelés szintjén ez egy valódi párhuzamos világ.