A főáramú média és tudomány azt akarja elhitetni velünk, hogy a légkör szén-dioxid szintjének ingadozása teljesen emberi eredetű. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a technológiai fejlődés és a túlnépesedés a bolygónkat válsághelyzetbe hozza, amit a gyorsan felmelegedő légkör bizonyít.
Azonban a globális szén-ciklusról meglévő ismereteink ennek ellentmondanak. Egy új tanulmány, melyet a potsdami Földtudományi Kutatóközpont (GFZ) vezetett, arra a következtetésre jutott, hogy a földkéreg repedései (a kontinensek elmozdulása) nagyban hozzájárulnak a légkör magasabb szén-dioxid koncentrációjához. (1)
Amire a legtöbb ember nem gondol, hogy a Földön megtalálható szén nagy része a felszín alatt található. A bolygónkon található szén-dioxidnak mindössze egy százezrede van a légkörben, a bioszférában és az óceánokban.
A tudósok korábban azt hitték, hogy a mélyben lévő szén a vulkáni tevékenység és a mély óceáni hátságok miatt kerül a légkörbe. Az így létrejövő folyamat során kémiai reakció útján szétterjed a szén-dioxid az atmoszférában.
A szén-dioxid felszabadulásának a folyamata azonban nem korlátozódik az aktív vulkánokra. A tudósok megjegyezték, hogy ez hibás feltételezés, mert nem veszi figyelembe a légkörben az elmúlt öt évtizedben megfigyelt szén-dioxid szint növekedést.
A kutatók ezért egy sokkal valószínűbb magyarázatot feltételeznek. A tanulmány szerzői azt állítják, hogy a nagy szén-dioxid kibocsátást a tektonikus lemezek elmozdulása okozza, vagy ezeknek a nagy kontinentális területeknek az óceánban történő mozgása.
Dr. Sasha Brune, a GFZ fizikusa és a kutatás társszerzője elmagyarázta: "A lemez-szakadási rendszerek a kontinentális kéreg tektonikus nyúlásával jönnek létre, ami teljes lemezek feldarabolódásához vezethet. A 6000 km-es hosszúságú kelet-afrikai Nagy-hasadékvölgy a világon a legnagyobb, de a 130 millió évvel ezelőtti szakadási rendszerekhez képest kicsinek tűnik, amikor a Pangea szuperkontinens darabokra szakadt, mely hálózat teljes hossza meghaladja a 40000 km-t."
Brune és csapata azt követően jutot erre a következtetésre, hogy elemezték az elmúlt 200 millió év lemez tektonikai modelljeit és a korábbi kutatásokból összegyűjtött egyéb geológiai bizonyítékokat.
Innentől kezdve a csapat képes volt rekonstruálni a globális szakadási hálózat kialakulását, és ami még fontosabb, hogy az egyes szakadások vagy mozgások hogyan befolyásolták a légkörben a szén-dioxid koncentrációkat.
Brune a numerikus szénciklus modelleket alkalmazta a szén-dioxid hatásának szimulálására, ami ezekből a repedésekből áramlott a légkörbe, és látta, hogy a lemez-szakadási időszakok nagymértékben összefüggésben vannak a megnövekedett szén-dioxid szintekkel.
"A szakadási rendszerekben a szén-dioxid felszabadulás mértéke azonban csak egy része az antropogén eredetű szén-dioxid kibocsátásnak," - vonta le a következtetést Brune. "Mindazonáltal a mély szén ciklus hiányzó kulcskomponensét képviselik, amely több millió év alatt szabályozza a hosszú távú éghajlatváltozást."
Ezek az elemzések azt a következtetést vonják le, hogy a tektonikai folyamatok miatt a bolygó "felmelegszik"és "lehűl", attól függően, hogy a Föld milyen ciklusában van. A kutatók úgy gondolják, hogy amikor a lemezek elmozdulnak egymáshoz képest vagy összeütköznek egymással (mint ami a Pangea szétszakadása óta történt), ezek bizonyos reakciókat váltanak ki. A legnyilvánvalóbb példa a földrengés vagy vulkáni tevékenység. Azonban ezek a mozgások szén kijutását is okozhatják a légkörbe szén-dioxid formájában. (2)
(1) - https://www.nature.com/articles/s41561-017-0003-6
(2) - https://www.sciencedaily.com/releases/2017/11/171