Tutanhamon sírját újra megnyitották az egy évtizedes helyreállítási projekt után. A világ egyik legismertebb régészeti lelőhelyén a Getty Conservation Institute (GCI) végezte a helyreállítási munkálatokat és először mutatta be a sok évnyi fáradozás eredményét.
A kutatók gondosan megtisztították a sír hatalmas falfestményeit, de úgy döntöttek, hogy egy sor furcsa titokzatos "sötét foltot" rajta hagynak, amelyek már 1922-ben is ott voltak, amikor Howard Carter régész kinyitotta a sírt.
A szakemberek úgy gondolták, hogy a barna foltok tovább növekedhetnek a sír belső falain, azonban a kutatók elemezték az 1920-as évek közepétől készült történelmi fényképeket és megállapították, hogy a foltok ugyanakkorák maradtak.
E megállapítás megerősítése érdekében DNS és kémiai elemzést végeztek, és megerősítették, hogy a foltok mikrobiológiai eredetűek, de már elpusztultak, és így már nem jelentenek fenyegetést. Mivel a foltok behatoltak a festékrétegbe, azokat nem távolították el, mivel ezzel károsították volna a falfestményeket.
Amikor a sírt 1922-ben Howard Carter régész Lord Carnarvon védnöksége alatt felfedezte, az ezt követő média felhajtás példa nélküli volt. Carternek és csapatának 10 évbe került, hogy megtisztítsák a sírt a benne talált tárgyak sokasága miatt.
A legutóbbi projektre azért került sor, mert sokan féltették a sír állapotát, amely egyre romlott a látogatók nagy száma miatt.
Míg a Carter csapata által katalogizált és stabilizált tárgyakat biztonságba helyezték, a sír maga látványossággá vált, amely nyitva állt a nyilvánosság számára, és a világ minden tájáról érkező turisták sokasága látogatta.
A sírban még mindig van egy maroknyi eredeti tárgy, köztük magának Tutanhamonnak a múmiája (oxigénmentes burkolatban kiállítva), a gránit fedéllel ellátott kvarcit szarkofág, az aranyozott fa külső koporsó és a festmények a temetkezési kamra falain, amelyek a fáraó életét és halálát ábrázolják.
Az egyik legnagyobb gondot a az óriási festmények jelentették a falakon. A látogatók által létrehozott nedvesség és szén-dioxid elősegítette a mikrobiológiai növekedést, és fizikailag károsította a falfestményeket, amikor a levegőben lévő vízgőz mennyisége ingadozott.
Egy másik probléma a sírban a falfestmények fizikai sérülése volt. Ez magában foglalta a karcolásokat és a kopást olyan területeken, ahol a látogatók hozzáfértek, és a véletlen károkat, amelyeket a filmesek okoztak a berendezéseikkel a szűk kamrában.
A sok látogató a cipőjén és a ruháján ráadásul behordta a sírba port, ami teljesen beborított mindent, és a falak egyenetlen felületének fakulását okozta. Ez elhomályosította a festmények színeit és szükségessé tette a megtisztításukat, mivel nagy volt a kockázata a további festékveszteségnek.
A helyreállításban résztvevő csapat megállapította, hogy a falfestmények viszonylag stabil állapotban vannak, eltekintve a lokalizált mállástól és a festék elvesztésétől, melyet a felhasznált anyagok és alkalmazásuk következetlenségei, valamint a látogatók által okozott károk eredményeztek.
A festményeket a por eltávolításával és a korábbi kezelésekből származó bevonatok csökkentésével stabilizálták, és egy állapotfigyelést is létrehoztak a jövőbeli változások jobb értékelésére.
A GCI csapata már jelentős tapasztalattal rendelkezik az egyiptomi Királynék völgyében, Nefertari királyné sírjánál végzett munka eredményeként. (1)
(1) - https://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article