Ő az a szerb aktivista, aki az Otpor! (Ellenállás!) mozgalmat létrehozta 1998-ban Szlobodan Milosevics hatalmának megdöntésére, és a tiltakozás filozófiáját humorral elegyítve egy egészen új szintre emelte. Most arra tanítja az embereket, hogyan lehet mozgósítani és megváltoztatni a világot.
1992. tavaszán Srđa Popović a Belgrádi Egyetem elsőéves hallgatója volt, ahol biológiát tanult és egy zenekarban basszusgitározott. Barátaihoz hasonlóan lázadt a katonák, a biztonsági rendőrség, a háborúk, a terror, az elnyomás, az egész brutális és véres káosz ellen, amit Szerbia őrült diktátorának, Szlobodan Milosevicsnek az uralma alatt elszenvedtek.
De mint a legtöbb 18 éves a korosztályában nem érezte, hogy valójában bármit is tudna tenni ez ellen. 1992. márciusának egyik estéjén egy szerb együttes, a Rimtutituki játszott Belgrádban, de mivel a hatóságok nem adtak engedélyt a koncertre, egy teherautó platóján zenéltek. A zenekar előadása azonban nem tűnt szokványosnak, sokkal inkább humorosnak az adott körülmények között.
Popovićnak időbe telt, hogy feldolgozza magában a koncert élményeit, és rájött, hogy lehetséges az ellenállás, és nem kell unalmas dolgokról beszélni, valójában nagyon menő dolog is lehet, és minél inkább szórakoztató, annál hatékonyabb lesz. Ez még a legreménytelenebb helyzetekben is felkelti az emberek figyelmét.
Végül megcsinálták, elkezdődött Popović és barátainak kampánya, és a csoport, amely 1998-ban az Otpor! (Ellenállás!) nevű szervezetté nőtte ki magát, egy tömeges, erőszakmentes mozgalommá vált. Végül látták Milosevics elnyomását és rémületét, aki végül a korábbra kiírt választást elvesztette, amit 2000 szeptemberében tartottak meg.