Cameron Brüsszelben járt a legutóbbi csúcstalálkozón. Történjék bármi, a britek erről az emberről úgy vélik, hogy ő irányítja a kormányt. És azért volt Brüsszelben, hogy megkérje az EU-t, hogy kormányozhasson egy keveset.
A válasz röviden "nem" volt.
Szóval miért maradnak az EU-ban?
A meghatározó média a vezetőinkre hivatkozva beszél az EU-ról, és az ember azt gondolja, hogy az uniót elhagyni hallgatólagos nemzeti öngyilkosság. Cameron maga túlzó abban a kérdésben, hogy szüksége van a brit elfogadásra.
A számok ezzel nem értenek egyet.
A Daily Mail a közelmúltban a következőket írta Norvégiáról: "virágzó, boldog és szabad. A vidék tiszta, a városok jól rendezettek és kényelmesek. Európa nagy részét szégyenítik meg külföldi nyelvtudásukkal, a saját ügyeiket intézik, és vidáman kereskednek az EU-val.
Az 1971 és 2001 közötti 30 évben a bruttó hazai termék 177 százalékkal emelkedett. Dánia, amely már jóval ezen időszak előtt az EU-ban volt, 75 százalékkal növelte GDP-jét, és az Egyesült Királyság, amely szinte egész időszak alatt az EU tagja volt, 98 százalékos növekedést látott.
Ez arra utal, hogy Norvégiát nem tartotta vissza, hogy nem volt tag."
Svájc hasonlóképpen biztonságos, stabil és gazdag. És ahogy Norvégia, szintén nem az EU tagja.
A tény az, hogy az EU-n kívüli oszágok nagyon jól elvannak. Ami kevésbé világos, hogyan csinálnák, ha benn volnának.
Egy projekt, amit lopva erőltettek keresztül
Az EU egy lecke a megtévesztésben.
Mint egy szektához vagy piramisjátékhoz való csatlakozás, a sértő rendszer valódi természete és költsége a belépő számára rejtve van, amíg a tinta meg nem szárad a szerződésen; és miután valaki csatlakozott, nem lesz tudomása az irányadó napirendről, melynek támogatásáért fizet.
A New York Times szinte futólag említi az európai blokk fokozatos létrehozásának alattomos természetét.
Cameron legutóbbi brüsszeli látogatását nézve a tanulmány megjegyzi: "Britannia kilépése a blokkból először fordíthatja vissza az úgynevezett európai projektet, azt az integrációs programot, amely azzal kezdődött, hogy hat ország létrehozta az Európai Szén- és Acélközösséget 1951-ben, mely azóta 28 nemzettel bővült, és még sokan mások is szívesen csatlakoznának."
Ez így van, ez az a szervezet, amely megmondja Nagy-Britannia miniszterelnökének, hogy mit tehet meg és mit nem, mely életét egy szén- és acélipari megállapodásként kezdte.
Utólag egyértelmű, hogy ez az 1951-es szerződés egyszerűen egy adásvételi pont volt a befolyásszerzésben, mely ezután következett.
Maga a megállapodás lejárt, és 2002-ben felhagytak vele, és az ember azon töpreng, hogy miféle be nem jelentett meglévő megállapodások irányítanak azóta.
A csali
A férfi, aki 1973-ban bevitte Nagy Britanniát az akkori nevén Európai Gazdasági Közösségbe, vagy Közös Piacra, a konzervatív miniszterelnök, Ted Heath volt.
2011. októberében Mark Reckless konzervatív parlamenti képviselő azt mondta az EU népszavazásról szóló vita során, hogy Ted Heath megígérte a brit közvéleménynek, hogy "minden fontos kérdésben vétójogunk lesz."
Majd így folytatta: "Most ugyanazok az emberek azt mondják, hogy amit akkor elmondtak egy közös piac, amely olyan politikai unióvá válik, amelyben leszavazhatnak, akár tetszik, akár nem."
Ez tehát a csali egyértelmű esete volt.
Heath-et külső erők irányították?
2005-ös halálát követően Heath-et gyerek molesztálási ügyekkel hozták összefüggésbe.
A Guardian beszámolója szerint: "Egy állítólagos áldozat, egy nő, akit Clive Driscoll interjúvolt meg (...) A múlt évben visszavonult, miután elérte detektív főfelügyelői rangját.
Driscoll elmondta a Guardian-nek, hogy az általa meginterjúvolt nő azt mondta, hogy gyerekként egy csoport ember molesztálta, köztük Heath több alkalommal: A személy 100%-ban biztos volt abban, hogy Ted Heath-ről van szó. Teljes mértékben hitt abban amit mondott, és ez az, ahol a vizsgálat elindul, és nem áll meg.
A nő azt állította, hogy a molesztálás akkor történt, amikor Heath miniszterelnökként szolgált. Driscoll elmondta, hogy mások is hasonló molesztálási vádakat fogalmaztak meg, de ő nem kérte, hogy vallomást tegyenek."
Ha a Heath elleni állítások igazak, nem valószínű, hogy személyiségének egy ilyen iszonyatos jellemzője felszínre kerül, csak miután elhagyta hivatalát. Ez lehetett az az eset, amellyel teljes mértékben ellenőrzés alatt tarthatta bármilyen személy vagy ügynökség, melynek birtokában voltak a bizonyítékok, amíg miniszterelnök volt.
A lényeg az, hogy az EU projekt történelmi fejlődése egy egyértelmű és meglévő programról tanúskodik - amely rejtve maradt mind a közvélemény, mind a nem magas rangú parlamenti képviselők előtt.
És az Egyesült Királyság esetében, a külső erők által történt zsarolást a jogalkotási folyamatban részt vevő elsődleges színész esetében, mely a tagságot eredményezte, valódi lehetőségnek kell tekinteni.
A már meglévő napirend
A fentiek fényében az EU projekt hátterében lévő mögöttes politika egyre inkább úgy néz ki, mint egy előre egyeztetett üzleti terv, melynek kizárólagos célja a terv végrehajtása, miközben létezésének célját elfedve biztosítják azt minden áron.
Ebben az esetben a reálpolitikai szabályok megkövetelik, hogy a politika végrehajtását a külső körülményekre, vagy a lakosság akaratára adott válaszként tekintsék.
Így a tömeges nem európai bevándorlás, és a nagyrészt homogén fehér országok diszkrét átalakulása egy kulturálisan elveszett, önmarcangoló pusztasággá kevésbé tűnik baklövésnek, ám sokkal inkább az eredeti szándék kifejeződésének.
Bevándorlás
Soros Györgynek, a magyar származású zsidónak, aki első üzletét akkor szerezte, amikor együttműködött a nácikkal - mely információnak forrása saját apjának "Álarcosbál - tánc a halál körül a nácik által megszállt Magyarországon" című könyve - van egy terve, mely készen áll a következő lépésre Európa számmára. Ez a terv 1 millió menekült befogadásával kezdődik.
Többen a jelenlegi beáramlást egy "társadalmi újjászervezési projektnek"és egy olyan eseménynek tekintik, melyet - legalábbis részben - magas Soros tervezett meg.
De nincs ok, amiért az EU-nak - vagy ami azt illeti az Egyesült Államoknak - eleve görcsösnek kell lennie, amikor üzletre kerül sor, vagy a saját határainak megvédésére, hacsak mindez nem felülről érkezik.
Izrael például nem lát emigráns seregeket, ahogy a területei felé tartanak. Mégpedig azért, mert Izrael nem tűri a politikai öngyilkosságot, amit Soros olyan hevesen kíván Európának. Minden országnak szándékában áll életben maradni. És ha igen, akkor teszi ezt határainak betartásával és olyan politikával, amely taszítja azokat, akik nem illeszkednek a hatáskörébe.
RT