Jeremy Rifkin politikai tanácsadó és szerző úgy véli, hogy egy szuper internet létrehozása előhírnöke egy új gazdasági rendszernek, amely megoldja a társadalom fenntarthatósággal kapcsolatos kihívásait.
Végső diadalának pillanatában a kapitalizmus a legcsodálatosabb halált fogja megtapasztalni.
Ez a meggyőződése Jeremy Rifkin politikai tanácsadónak és írónak, aki amellett érvel, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer annyira sikeressé válik a termelés költségeinek csökkentésében, hogy ez nagymértékben megteremti a hagyományos vertikálisan integrált vállalati modell pusztulását.
Rifkin, aki tanácsosa volt az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és államfőknek, köztük Angela Merkel német kancellárnak, a következőket mondja:
"Senkinek a legvadabb képzeletében, köztük közgadászokéban és üzletemberekében nem merült fel valaha annak a lehetősége, hogy egy technológiai forradalom annyira extrémmé válik a termelékenységében, hogy a határköltségeket ténylegesen közel nullára csökkenti, így a termékeket majdnem ingyenessé és bőségessé teszi, és már egyáltalán nem vonatkoznak rá a piaci erők."
Nagyon sok cég csak borotvapenge vékony különbözettel éli túl, meg fognak hajlani a kis szereplők versenye alatt, akiknek gyakorlatilag nincsenek fix költségeik.
"Látjuk a kapitalizmus végső diadalát, ezt követően kilépni a világ színpadáról, és a közösségi együttműködés bejáratát," - jósolja Rifkin.
A közösségi együttműködés létrehozása
Úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer hamvaiból egy radikálisan új modell fog kialakulni, amit az energiahatékonyságban, a kommunikációban és a közelekedésben rendkívüli ütemű innováció fog hajtani.
"Ez az első új gazdasági rendszer a kapitalizmus és a szocializmus 19. század eleji megjelenése óta, így ez egy figyelemre méltó történelmi esemény, és alapvetően fogja átalakítani az életünket az elkövetkező években," - mondja Rifkin. "Ez már az, csak még nem adtunk neki keretet."
Egyes ágazatokban, mint a zene és a média, már felléptek a zavarok az internet azon képessége miatt, hogy engedi az egyéneknek és a kisebb csoportoknak a versenyt a nagyobb piaci szereplőkkel szemben. Eközben a 3D nyomtatás és a logisztikai technológiai fejlődés általánossá válása - mint az intelligens érzékelők telepítése az egész ellátási láncban - azt jelenti, hogy ez a jelenség most terjed át a virtuálisból a fizikai világba, mondja Rifkin.
Klímaváltozás
Az új gazdasági rendszer létrejötte segít enyhíteni a kulcsfontosságú kihívásokat, például az éghajlatváltozást és az erőforrások szűkösségét, és levenni a nyomást a természeti világról, érvel Rifkin. Mindez azért, mert csak minimális energiára, anyagokra, munkaerőre és tőkére van szüksége.
Azt mondja, hogy kevesen vannak tisztában azon veszély léptékével, amivel az emberi faj néz szembe, különösen a növekvő mennyiségű csapadéknak a légkörben, amely a szélsőséges időjáráshoz vezet.
"Az ökoszisztémák nem tudnak felzárkózni a bolygó víz körforgásának változásához, és jelenleg a hatodik kihalási mintában vagyunk," - figyelmeztet. "Az évszázad végéig fajunk 70 százalékát elveszíthetjük, és ez veszélyeztetheti azon képességünket, hogy életben maradhassunk ezen a bolygón."
A kommunikáció, az energia és a közlekedés konvergenciája
A történelem során minden gazdaság a kommunikáció, az energia és a szállítás hármas pillérére támaszkodott a sikere érdekében, de ami Rifkin szerint egyedülállóvá teszi ezt a kort, hogy látjuk őket egymáshoz közelíteni, létrehozva egy szuper internetet.
Míg a kommunikációban bekövetkezett radikális változások már jól ismertek, állítása szerint a közlekedési forradalom is küszöbön áll. "Itt van a nullához közelítő villamos energia határköltség a nyomtatott autók valószínűségével 10 vagy 15 éven belül," - mondja. "Ha ehhez hozzáadjuk a GPS irányítást és a vezető nélküli járműveket, akkor látni fogjuk a közlekedés határköltségeinek elég éles csökkenését ezen automatizált logisztikai internet alatt."
Rifkint különösen érdekli az energia szektoron jelenleg keresztül hullámzó felfordulás, és rámutat arra, hogy a több millió kis- és középvállalkozás, a lakástulajdonosok és egész városrészek már a saját zöld villamos energiájukat termelik meg.
A lendület csak gyorsul, ahogy a megújuló technológiák ára zuhan. Rifkin azt jósolja, hogy az energia begyűjtése egy napon olcsóbb lesz, mint egy mobiltelefon vásárlása:
"Létrehozhatja valaki a saját zöld villamos energiáját, majd felmehet a feltörekvő energia internetre, és beprogramozhatja az alkalmazásokat, hogy megossza a többletet ezen az energia interneten. Ennek az értékláncnak az adataiból pedig látható, ahogy az energia áramlik. Ez már nem elmélet, mert most kezdődik."
Azt mondja, hogy a német E.ON energetikai cég már felismerte, hogy a hagyományos központosított energetikai vállalati modell el fog tűnni, és az ő tanácsát követve egy olyan szolgáltatóvá válik, mely értéket talál abban, hogy másoknak segít kezelni az energiájuk áramlását.
Felszólítja a nagyvállalatokat az összes ágazatban, hogy kövessék a példát, és ahelyett, hogy ellenállnak a változásnak, használják a lenyűgöző méretüket és szervezeti képességeiket arra, hogy segítsék a kialakuló hálózatokat.
Hálózati semlegesség: a siker kulcsa
Míg Rifkin szerint a gazdasági forradalom valószínűleg megállíthatatlan, figyelmeztet arra, hogy torzulásokhoz vezethet, ha az egyes országok és vállalatok erősödő harcot folytatnak az internet irányításáért:
"Ha a régi iparágak kisajátíthatják a csővezetékeket, a szerkezeteket, és elpusztítják a hálózati semlegességet, akkor biztosan lesznek globális monopóliumok és Nagy Testvér.
De ha képesek vagyunk fenntartani a hálózati semlegességet, az azt jelentené, hogy minden fogyasztó, aki termelővé válik a mobiltelefonjával és az alkalmazásokkal elkezd beépülni ebbe a kiterjesztett tárgyak internetébe, ami fejlődik.
Az emberek azt hiszik, hogy ez még nagyon távoli, de ha azt mondtam volna 1989-ben, mielőtt bejött az internet, hogy 25 évvel később demokratizáljuk a kommunikációt, és az emberi faj 40 százaléka mindenféle információt és árut küld egymásnak, akkor azt mondták volna, hogy nem történhet meg."
A túlfogyasztás paradoxona
Vajon Rifkin nem aggódik amiatt, hogy olyan olcsón lehet majd termelni az árukat, hogy az még nagyobb megterhelést fog jelenteni a bolygó korlátozott erőforrásai számára, ahogy a növekvő globális népesség egy vásárlási őrületbe kerül?
Úgy véli, hogy itt egy paradoxon működik, mégpedig az, hogy a túlfogyasztás a hiánytól való félelmünkből táplálkozik, így ez el fog tűnni, ha tudjuk, rendelkezhetünk azzal, amit csak szeretnénk.
Az új évezred gyermekei már átlátnak a hamis elképzelésen, hogy minél többet halmozunk fel, annál inkább leszünk önállóak és szabadok. Úgy tűnik, hogy őket jobban érdekli a hálózatok fejlődése és a csatlakozás a közös gazdasághoz, mint az önmaga kedvéért történő fogyasztás.
A nonprofit szektor válik uralkodóvá
Mi a helyzet az aggodalommal, hogy a kapitalizmus vége káoszhoz fog vezetni? Rifkin úgy véli, hogy a nagyvállalatok eltűnésével keletkező űrt a nonprofit szektor fogja betölteni.
Azok számára, akik ebben kételkednek Rifkin rámutat, hogy több száz millió ember vesz már részt a hatalmas szövetkezeti hálózatokban világszerte:
"Van olyan intézmény az életünkben, amelyre mindannyian számíthatunk minden nap, amely mindenféle árut és szolgáltatást nyújt, amelynek semmi köze a profithoz vagy a kormányzati felhatalmazáshoz, és nélküle nem tudnánk élni, és ezek a társadalmi közjavak. Millió szervezet van, amelyek egészségügyi ellátást, oktatást, a szegényeknek segítséget, kultúrát, művészetet, sportot, kikapcsolódást nyújt, és így tovább.
Ez az, amit nem fontolnak meg a közgazdászok, mert ez társadalmi tőkét hoz létre, ami nélkülözhetetlen mindhárom internet számára, de nem hoz létre piaci tőkét. De mint bevétel termelő óriási, és ami érdekes, hogy gyorsabban növekszik, mint a magán piaci rendszerben a GDP."
Rifkin 69 évesen bevallja, hogy talán nem fog elég sokáig élni, hogy láthassa reményeit valóra válni a jövőben, de azt mondja, hogy a közösségi együttműködés az egyetlen járható út, mely foglalkozik a fenntarthatóság kihívásaival, melyekkel az emberiség szembesül.
"Van egy új, lehetséges platform, amely eljuttat bennünket oda, ahová mennünk kell," - mondja. "Nem tudom, hogy időben vagyunk-e, de ha van egy alternatív terv, fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Azt tudom, hogy a vertikálisan integrált rendszerben tartózkodás - melyen a nagyvállalatok alapulnak a fosszilis tüzelőanyagokkal, atomenergiával és a központosított telekommunikációval a növekvő munkanélküliség, a szűkülő GDP és technológiák mellett, amely haldoklik - nem válasz."
Guardian
Végső diadalának pillanatában a kapitalizmus a legcsodálatosabb halált fogja megtapasztalni.
Ez a meggyőződése Jeremy Rifkin politikai tanácsadónak és írónak, aki amellett érvel, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer annyira sikeressé válik a termelés költségeinek csökkentésében, hogy ez nagymértékben megteremti a hagyományos vertikálisan integrált vállalati modell pusztulását.
Rifkin, aki tanácsosa volt az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és államfőknek, köztük Angela Merkel német kancellárnak, a következőket mondja:
"Senkinek a legvadabb képzeletében, köztük közgadászokéban és üzletemberekében nem merült fel valaha annak a lehetősége, hogy egy technológiai forradalom annyira extrémmé válik a termelékenységében, hogy a határköltségeket ténylegesen közel nullára csökkenti, így a termékeket majdnem ingyenessé és bőségessé teszi, és már egyáltalán nem vonatkoznak rá a piaci erők."
Nagyon sok cég csak borotvapenge vékony különbözettel éli túl, meg fognak hajlani a kis szereplők versenye alatt, akiknek gyakorlatilag nincsenek fix költségeik.
"Látjuk a kapitalizmus végső diadalát, ezt követően kilépni a világ színpadáról, és a közösségi együttműködés bejáratát," - jósolja Rifkin.
A közösségi együttműködés létrehozása
Úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági rendszer hamvaiból egy radikálisan új modell fog kialakulni, amit az energiahatékonyságban, a kommunikációban és a közelekedésben rendkívüli ütemű innováció fog hajtani.
"Ez az első új gazdasági rendszer a kapitalizmus és a szocializmus 19. század eleji megjelenése óta, így ez egy figyelemre méltó történelmi esemény, és alapvetően fogja átalakítani az életünket az elkövetkező években," - mondja Rifkin. "Ez már az, csak még nem adtunk neki keretet."
Egyes ágazatokban, mint a zene és a média, már felléptek a zavarok az internet azon képessége miatt, hogy engedi az egyéneknek és a kisebb csoportoknak a versenyt a nagyobb piaci szereplőkkel szemben. Eközben a 3D nyomtatás és a logisztikai technológiai fejlődés általánossá válása - mint az intelligens érzékelők telepítése az egész ellátási láncban - azt jelenti, hogy ez a jelenség most terjed át a virtuálisból a fizikai világba, mondja Rifkin.
Klímaváltozás
Az új gazdasági rendszer létrejötte segít enyhíteni a kulcsfontosságú kihívásokat, például az éghajlatváltozást és az erőforrások szűkösségét, és levenni a nyomást a természeti világról, érvel Rifkin. Mindez azért, mert csak minimális energiára, anyagokra, munkaerőre és tőkére van szüksége.
Azt mondja, hogy kevesen vannak tisztában azon veszély léptékével, amivel az emberi faj néz szembe, különösen a növekvő mennyiségű csapadéknak a légkörben, amely a szélsőséges időjáráshoz vezet.
"Az ökoszisztémák nem tudnak felzárkózni a bolygó víz körforgásának változásához, és jelenleg a hatodik kihalási mintában vagyunk," - figyelmeztet. "Az évszázad végéig fajunk 70 százalékát elveszíthetjük, és ez veszélyeztetheti azon képességünket, hogy életben maradhassunk ezen a bolygón."
A kommunikáció, az energia és a közlekedés konvergenciája
A történelem során minden gazdaság a kommunikáció, az energia és a szállítás hármas pillérére támaszkodott a sikere érdekében, de ami Rifkin szerint egyedülállóvá teszi ezt a kort, hogy látjuk őket egymáshoz közelíteni, létrehozva egy szuper internetet.
Míg a kommunikációban bekövetkezett radikális változások már jól ismertek, állítása szerint a közlekedési forradalom is küszöbön áll. "Itt van a nullához közelítő villamos energia határköltség a nyomtatott autók valószínűségével 10 vagy 15 éven belül," - mondja. "Ha ehhez hozzáadjuk a GPS irányítást és a vezető nélküli járműveket, akkor látni fogjuk a közlekedés határköltségeinek elég éles csökkenését ezen automatizált logisztikai internet alatt."
Rifkint különösen érdekli az energia szektoron jelenleg keresztül hullámzó felfordulás, és rámutat arra, hogy a több millió kis- és középvállalkozás, a lakástulajdonosok és egész városrészek már a saját zöld villamos energiájukat termelik meg.
A lendület csak gyorsul, ahogy a megújuló technológiák ára zuhan. Rifkin azt jósolja, hogy az energia begyűjtése egy napon olcsóbb lesz, mint egy mobiltelefon vásárlása:
"Létrehozhatja valaki a saját zöld villamos energiáját, majd felmehet a feltörekvő energia internetre, és beprogramozhatja az alkalmazásokat, hogy megossza a többletet ezen az energia interneten. Ennek az értékláncnak az adataiból pedig látható, ahogy az energia áramlik. Ez már nem elmélet, mert most kezdődik."
Azt mondja, hogy a német E.ON energetikai cég már felismerte, hogy a hagyományos központosított energetikai vállalati modell el fog tűnni, és az ő tanácsát követve egy olyan szolgáltatóvá válik, mely értéket talál abban, hogy másoknak segít kezelni az energiájuk áramlását.
Felszólítja a nagyvállalatokat az összes ágazatban, hogy kövessék a példát, és ahelyett, hogy ellenállnak a változásnak, használják a lenyűgöző méretüket és szervezeti képességeiket arra, hogy segítsék a kialakuló hálózatokat.
Hálózati semlegesség: a siker kulcsa
Míg Rifkin szerint a gazdasági forradalom valószínűleg megállíthatatlan, figyelmeztet arra, hogy torzulásokhoz vezethet, ha az egyes országok és vállalatok erősödő harcot folytatnak az internet irányításáért:
"Ha a régi iparágak kisajátíthatják a csővezetékeket, a szerkezeteket, és elpusztítják a hálózati semlegességet, akkor biztosan lesznek globális monopóliumok és Nagy Testvér.
De ha képesek vagyunk fenntartani a hálózati semlegességet, az azt jelentené, hogy minden fogyasztó, aki termelővé válik a mobiltelefonjával és az alkalmazásokkal elkezd beépülni ebbe a kiterjesztett tárgyak internetébe, ami fejlődik.
Az emberek azt hiszik, hogy ez még nagyon távoli, de ha azt mondtam volna 1989-ben, mielőtt bejött az internet, hogy 25 évvel később demokratizáljuk a kommunikációt, és az emberi faj 40 százaléka mindenféle információt és árut küld egymásnak, akkor azt mondták volna, hogy nem történhet meg."
A túlfogyasztás paradoxona
Vajon Rifkin nem aggódik amiatt, hogy olyan olcsón lehet majd termelni az árukat, hogy az még nagyobb megterhelést fog jelenteni a bolygó korlátozott erőforrásai számára, ahogy a növekvő globális népesség egy vásárlási őrületbe kerül?
Úgy véli, hogy itt egy paradoxon működik, mégpedig az, hogy a túlfogyasztás a hiánytól való félelmünkből táplálkozik, így ez el fog tűnni, ha tudjuk, rendelkezhetünk azzal, amit csak szeretnénk.
Az új évezred gyermekei már átlátnak a hamis elképzelésen, hogy minél többet halmozunk fel, annál inkább leszünk önállóak és szabadok. Úgy tűnik, hogy őket jobban érdekli a hálózatok fejlődése és a csatlakozás a közös gazdasághoz, mint az önmaga kedvéért történő fogyasztás.
A nonprofit szektor válik uralkodóvá
Mi a helyzet az aggodalommal, hogy a kapitalizmus vége káoszhoz fog vezetni? Rifkin úgy véli, hogy a nagyvállalatok eltűnésével keletkező űrt a nonprofit szektor fogja betölteni.
Azok számára, akik ebben kételkednek Rifkin rámutat, hogy több száz millió ember vesz már részt a hatalmas szövetkezeti hálózatokban világszerte:
"Van olyan intézmény az életünkben, amelyre mindannyian számíthatunk minden nap, amely mindenféle árut és szolgáltatást nyújt, amelynek semmi köze a profithoz vagy a kormányzati felhatalmazáshoz, és nélküle nem tudnánk élni, és ezek a társadalmi közjavak. Millió szervezet van, amelyek egészségügyi ellátást, oktatást, a szegényeknek segítséget, kultúrát, művészetet, sportot, kikapcsolódást nyújt, és így tovább.
Ez az, amit nem fontolnak meg a közgazdászok, mert ez társadalmi tőkét hoz létre, ami nélkülözhetetlen mindhárom internet számára, de nem hoz létre piaci tőkét. De mint bevétel termelő óriási, és ami érdekes, hogy gyorsabban növekszik, mint a magán piaci rendszerben a GDP."
Rifkin 69 évesen bevallja, hogy talán nem fog elég sokáig élni, hogy láthassa reményeit valóra válni a jövőben, de azt mondja, hogy a közösségi együttműködés az egyetlen járható út, mely foglalkozik a fenntarthatóság kihívásaival, melyekkel az emberiség szembesül.
"Van egy új, lehetséges platform, amely eljuttat bennünket oda, ahová mennünk kell," - mondja. "Nem tudom, hogy időben vagyunk-e, de ha van egy alternatív terv, fogalmam sincs, hogy mi lehet az. Azt tudom, hogy a vertikálisan integrált rendszerben tartózkodás - melyen a nagyvállalatok alapulnak a fosszilis tüzelőanyagokkal, atomenergiával és a központosított telekommunikációval a növekvő munkanélküliség, a szűkülő GDP és technológiák mellett, amely haldoklik - nem válasz."
Guardian