A LIGO ezt a tudományos bravúrt két távoli fekete lyuk ütközésének tanulmányozásával érte el, amelyek gravitációs hullámokat hoztak létre, amit érzékeny ellenőrző berendezések képesek voltak észlelni a tér-idő kontinuum ingadozásán keresztül. A Caltech és a LIGO egyik sajtóközleménye szerint:
"Ez az első alkalom, hogy a tudósok a tér-idő szövetének hullámzását figyelték meg, az úgynevezett gravitációs hullámokat, melyek egy a távoli univerzumban bekövetkezett katasztrofális esemény következtében érték el a Földet... A fizikusok arra a következtetésre jutottak, hogy az észlelt gravitációs hullámok két fekete lyuk egy nagyobb tömegű fekete lyukká történt egyesülése során, az utolsó másodperc töredéke alatt keletkeztek."
A fekete lyukak által generált energia óriási volt a sajtóközlemény szerint:
Körülbelül háromszoros Nap tömeg alakult gravitációs hullámokká a másodperc töredéke alatt körülbelül 50-szer akkora kimenő csúcsteljesítménnyel, mint az egész látható világegyetem.
A Caltech csillagászai kulcsszerepet játszottak a gravitációs hullámokat észlelő tudományos berendezések kidolgozásában és megépítésében, és készítettek egy videót annak illusztrálására, hogy az összeütköző fekete lyukak hogyan hajlították meg helyileg a teret és az időt, és hoztak létre gravitációs hullámokat, melyek szétterjedtek az egész univerzumban.
Míg a gravitációs hullámok létezését először Joseph Taylor és munkatársai bizonyították az 1970-es években, a február 11-i bejelentés állítólag azért volt úttörő, mert ez volt az első alkalom, hogy a gravitációs hullámokat tudományosan is megfigyelték és megmérték.
Ebben a tekintetben a Caltechtől David H. Reitze, a LIGO Laboratórium ügyvezető igazgatója a következőt mondta:
"A gravitációs hullámok általunk történt megfigyelése megvalósítja azt az ambiciózus célt, melyet több mint 5 évtizede tűztünk ki, hogy közvetlenül is érzékelhessük ezt a megfoghatatlan jelenséget, és jobban megérthessük a világegyetemet, méltóképpen beteljesítve Einstein örökségét az általános relativitáselmélet 100. évfordulóján."
Az, amit Reitze nyilvánosan nem ismer el, hogy a Caltech vezető tudósai közül néhány tisztában volt azzal, hogy a gravitációs hullámokat korábban a náci Németország szigorúan titkos űrhajózási projektjei már kimutatták az innovatív meghajtási rendszerek fejlesztése során.
William Tompkins szerint - aki az Amerikai Haditengerészet Hírszerzésénél dolgozott a San Diego-i haditengerészeti légibázison 1942-től 1945-ig - a haditengerészet a titkos náci repülőgépipari projektekbe beépült 28 kémtől kapott jelentéseket. A haditengerészet kémjei felfedték Németország repülő csészealj fejlesztésben elért eredményeit, amelyek közül néhány gravitációs hullámokat használt a meghajtás eszközeként.
A "Selected by Extraterrestrials" című önéletrajzában Tompkins dokumentumokat mutat be, melyek felfedik, hogy azt a szolgálati feladatot kapta, hogy a haditengerészeti hírszerzési információkat a kiválasztott katonai létesítményekbe és tudományos szervezetekhez eljuttassa. (2)
A Tompkins által felkeresett létesítmények közöt volt China Lake, ahol a haditengerészet és a Caltech a náci Németország által kifejlesztett különféle repülőgép technológiák tanulmányozásában működött együtt.
Február 12-én Tompkins megerősítette, hogy a hírszerzési csomagok között, melyeket China Lake-be szállított, gravitációs hullám meghajtási technológiákkal kapcsolatos információk is voltak, melyeket a náci Németországban tanulmányoztak. Tompkins elmondta, hogy a náciknak több föld alatti létesítményük volt Európában, ahol különböző fejlesztési és építési fázisban lévő fejlett űrhajózási technológiáik voltak.
Kapcsolódó cikk: Vezető repülőgéptervező is alátámasztja a titkos amerikai haditengerészeti űr hadiflotta létezését
Azon kérdésre, hogy a Caltech-nek tudomása volt-e 1942-ig visszamenőleg, hogy a németek gravitációs hullámokat használtak a saját űrhajóik meghajtási rendszerének részeként, Tompkins a következőket válaszolta:
"Azt kell mondanom, hogy igen. Több különböző meghajtást használtak, és ezt a módszert határozottan alkalmazták... A változatos meghajtási módszereknek számos és különböző célja volt. Megdöbbentő volt az admirálisnak (Rick Obatta - a haditengerészet hírszerzésének vezetője) és egy vagy két kapitánynak az admirális konferenciatermében a haditengerészet ügynökeit hallgatni, ahogy megvitatták a (meghajtó) rendszereket."
Tompkins vallomása feltárja, hogy a Caltech február 11-i bejelentése előtt több mint 70 évvel a gravitációs hullámokat már tudományosan kimutatták. A Caltech és az MIT vezető tudósai 1942-től 1945-ig tisztában voltak a nácik által elvégzett munkával, melyet a gravitációs hullámok detektálása és fejlesztése területén végeztek a fejlett repülőgépipari projektjeiken belül a meghajtási rendszerek részeként.
Azt, ahogyan a gravitációs hullámokat űrhajók meghajtásához használták, egy másik informátor vallomásai illusztrálják, aki szintén kapcsolatban állt az amerikai haditengerészet hírszerzésével. Bob Lazar azt mondja, hogy 1988-ban felvették, hogy egy távoli helyen dolgozzon a nevadai 51-es körzetben, az úgynevezett S-4-ben, ahol kilenc repülő csészealjból tanulmányozott egyet, amely a szigorúan titkos létesítményben volt található.
Lazar az egyik bér és adó kimutatását biztosította tanúvallomásának alátámasztására, melyet munkáltatója, a "Haditengerészet Hírszerzési Osztálya" jegyzett, amely "hivatalosan" nem létezett a 2. Világháború elején történt rövid idejű fennállása óta. A kutatók azt találták, hogy a kimutatáson található címet az Amerikai Postaszolgálat irányította át a Haditengerészet Hírszerzési Parancsnokságára, Marylandbe. (3)
Lazar azt mondja, hogy az általa tanulmányozott repülő csészealj gravitációs hullámokat használt, melyet a 115-ös elemen alapuló antianyag generátor hajtott. Fontos megjegyezni, hogy abban az időben, amikor ő 1989-ben nyilvánosan megjelent, a 115-ös elemet még nem fedezték fel. Több mint egy évtizeddel később 2003-ban egy laboratóriumban hozták létre először a 115-ös elem egy instabil izotópját, és 2015-ben egészítették ki a periódusos rendszert az Ununpentiummal.
Bob Lazar azt állította, hogy létezik a 115-ös elemnek egy stabil izotópja, és hogy azt gravitációs hullámok generálására használták, ahogy azt egy George Knappnak adott interjúban leírta. (4)
Knapp: Hogyan kapcsolódott ez az antianyag reaktor a gravitáció előállításához, amiről korábban beszélt?
Lazar: Nos, ez a reaktor két célt szolgál; ez biztosítja a hatalmas mennyiségű eletromos áramot, ami majdhogynem egy melléktermék. A gravitációs hullám egy gömb formában jön létre, és ez valamilyen kölcsönhatásba lép a 115-össel, de a pontos kölcsönhatást nem hiszem, hogy bárki is ismeri. A hullámvezető szifonok elvezetik ezt a gravitációs hullámot, és közvetítik a csészealj felső részétől az alsóhoz, ahol három gravitációs erősítő van, melyek felerősítik és irányítják a gravitációs hullámot...
Lazar azzal folytatta, hogy leírta a gravitációs hullám meghajtási rendszerek képességeit:
Knapp: Tehát akkor képes saját gravitációt létrehozni. Mit jelent ez? Mi az, amit ez lehetővé tesz?
Lazar: Gyakorlatilag bármit lehetővé tesz. A gravitáció torzítja az időt és a teret. Ez már egy eltérő utazási mód a lineáris utazás helyett - A-ból B pontba eljutva -, torzítható az idő és a tér, ahol lényegében a hegyet vihetjük Mohammedhez; majdnem a célt hozod magadhoz mozgás nélkül. És mivel eltorzítja az időt, minden pillanatok alatt zajlik.
Lazar vallomása igen jelentős, mert felfedi, hogy 1988-1989-ben az amerikai haditengerészet hírszerzésének egyik ága gravitációs hullám meghajtási rendszereket tanulmányozott - általánosabban antigravitáció néven ismert -, melyet sikeresen fejlesztettek ki az S-4-ben található repülő csészealjakban.
Egy másik informátor, a CIA egykori ügynöke szerint, aki a "Kewper"álnevet használta, négyet látott is ezekből a repülő csészealjakból az S-4-ben 1958-ban, melyeket a nácik és a rejtélyes Vril Társaság fejlesztettek ki Németországban. (5)
"A csészealj hatalmas volt, és Jim ezredes azt mondta, hogy volt egy 2. Világháborús német jármű, melyet 1938-ban építettek, és magasabb állványra emeltek, mert volt egy kiépített fegyver állás alatta, amit elmondása szerint a németek 'halálsugárnak' neveztek. Ennek más volt az alakja, mint a többi (két kisebb Vril) járműnek, sötétebb színű volt, és nagyobb volt a teteje, ami 3-3,5 méterrel magasodott a csészealj fölé. Ennek az egynek körülbelül 15-18 méter volt az átmérője."
Kewper vallomása segít alátámasztani azokat az állításokat, hogy a nácik sikeresen kifejlesztették az antigravitációs technológiákat a fejlett repülőgépipari programjaik számára.
Tompkins, Lazar és "Kewper" vallomása alapján arra lehet következtetni, hogy 1942-ben az amerikai haditengerészet hírszerzése információkat kezdett gyűjteni a nácik gravitációs hullám meghajtási rendszereiről, és hogy több náci és más ismeretlen eredetű repülő csészealjat tanulmányoztak később titokban az 51-es körzet S-4 létesítményében.
Következésképpen a Caltech és az MIT csillagászainak bejelentése, azt állítva, hogy a gravitációs hullámokat 2015-ben mutatták ki először a legjobb esetben is hibás, és a legrosszabb, hogy megpróbálják meghamisítani a történelmi adatokat. Az amerikai haditengerészet szerepe a náci Németország fejlett űrhajózási projektjeinek felderítésében, melyek között antigravitációs meghajtási rendszerek is szerepeltek megerősíti, hogy a gravitációs hullámokat először már 1942-ben, ha nem korábban detektálták, és kiválasztott tudósoknak fedték fel a Caltechnél és az MIT-nél.
(1) - https://www.ligo.caltech.edu/news/ligo20160211
(2) - http://www.amazon.com/Selected-Extraterrestrials-secret-think-tanks-secretaries
(3) - http://www.gravitywarpdrive.com/Government_Scientist.htm
(4) - http://paul.rutgers.edu/~mcgrew/ufo/lazar.technical
(5) - http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:wl8SzDOOxmMJ:www.freerepublic
Exopolitics