Több ezer éven keresztül a világ minden kultúrájában gyakorolták az emberek azt a bonyolult technikát, melynek célja az emberi test megőrzése volt a halál után. Az ősi egyiptomiak úgy hitték, hogy a mumifikálás biztosította a belépést a következő életbe. Buddhista szerzetesek Japánban a sokkoló önmumifikálást gyakorolták, melynek folyamata a halált megelőzően kezdődött annak reményében, hogy "élő Buddhává válnak." Az inkák királyaik mumifikált maradványaival beszélgettek, hogy megvitassák az államügyeket és a jövőt. Az ősi űrhajós teoretikusok úgy vélik, hogy a mumifikálás globális gyakorlata nem véletlen, hanem annak igazolása,
hogymagasan fejlett földönkívüliek
látogatták a Földet a távoli múltban. Lehetséges, hogy az őseink egyfajta biológiai hibernációnak voltak tanúi, majd ezt a mumifikálással utánozták? A mumifikálás egy kísérlet lehetett, hogy újra előállítsák a tetszhalált, melyet oly gyakran összfüggésbe hoznak a földönkívüli űrutazással? Vagy talán az volt a szándékuk, hogy megőrizzék a test DNS-ét annak jövőbeli kinyeréséhez?
