A Tossed egészséges étel üzletlánc nemrég nyitotta meg az Egyesült Királyság első készpénzmentes kávézóját. Ez egy újabb lépéssel visz közelebb a készpénz halálához.
Ez nem újdonság. A pénz egy technika. Az érmék verése feleslegessé tette a kagyló, bálnafog és más hasonló primitív formájú pénzek használatát. A nyomdagépek ugyanezt tették a nemesfémekkel: elkezdtünk helyettük papírpénzeket használni. Az elektronikus bankolás felváltotta a csekkeket. Az érintés nélküli fizetés most ugyanezt teszi a készpénzzel, amely egyre kevésbé kényelmes. A piacon általában a kényelem a nyerő.
Ez rendben van addig, amíg erről az emberek szabadon dönthetnek. Ami igazán aggasztó, az a készpénz ellen folyó hivatalos háború, kezdve attól a gyanakodástól, amivel az embereket kezelik, ha nagy címletű készpénzt használnak egészen addig a kampányig Európában, hogy kivonják a forgalomból az 500 eurós bankjegyet.
Már most is egy olyan világban élünk, ahol a gazdagság megoszlása annyira egyenlőtlen, amennyire csak lehet. Az is lehet, hogy egyenlőtlenebb, mint valaha volt. A legnagyobb baj az, hogy a készpénz nélküli társadalom még tovább súlyosbíthatja az egyenlőtlenségeket.
Ez még nagyobb hatalmat ad a pénzügyi szektornak, főleg a bankoknak és kapcsolódó technológiai cégeknek, akik az összes tranzakciót felügyelik. A 2008-as összeomlás megmutatta, hogy amikor jön egy lökés, akkor a bankokat mentesítik a nagyon hatékony szabályozás alól, ami a csőd - mely alapján mindenki másnak működnie kell. Azt akarjuk, hogy a szektornak még több hatalma és befolyása legyen?
Egy készpénz nélküli világban minden fizetés követhető lesz. Azt szeretnénk, hogy a kormányoknak (melyek nem mindig jóindulatúak), a bankoknak vagy a fizetéseket feldolgozóknak potenciális hozzáférésük legyen ezekhez az információkhoz? A hatalom, amit ezzel a kezükbe adunk óriási, és az orwelli megfigyelési szint lehetséges mozgástere félelmetes.
A készpénz másfelől feljogosítja a felhasználóit. Lehetővé teszi számukra, hogy vásároljanak és eladjanak, hogy eltegyék maguknak anélkül, hogy bárki mástól függenének. Kívül tudnak maradni a pénzügyi rendszeren, ha arra van igény.
Sok oka van, erkölcsi és gyakorlati, hogy ezt akarjuk. 2008-ban sokan rohantak, hogy kivegyék a pénzüket a bankokból. Ha a pénzügyi rendszer tényleg olyan közel volt az összeomláshoz, ahogy azt mondják, akkor ezek az intézkedések nagyon is indokoltak. Amikor a ciprusi bankok egy szikláról lógtak lefelé a 2011-es pénzügyi katasztrófa idején, akkor láttuk a bankmentéseket. A hétköznapi emberek pénzét a betétszámláikon lefoglalták, hogy kisegítsék a rendszert. Ha valakinek az egész élete megtakarítását elkobzás fenyegeti, hogy kisegítsenek egy vállalatot, az erkölcstelennek tekinthető, ezért biztosan mindenki rohanna, hogy kivegye pénzét a bankból.
Hasonló pánikot láthattunk Görögországban, és kisebb mértékben egész Dél-Európában. Mervyn King, a Bank of England korábbi kormányzója a közelmúltban kijelentette, hogy a bankokat nem stabilizálták, ezért egy újabb pénzügyi pánik elé nézünk. Japánban a központi bank negatív kamatot vezetett be, és a bankok felszámítják, ha valaki ott tartja a pénzét. Ezzel próbálják kiadásokra ösztönözni az embereket a megtakarítás helyett. Annyi készpénzt vontak ki a bankokból, hogy a jelentések szerint az ország kifogyott a biztonsági tartalékokból.
Ezek mind jogos indokok, ha valaki ki akar lépni a rendszerből. Nem azt mondjuk, hogy mindannyiunknak ki kell venni a pénzünket a bankból, de mindenkinek megvan erre a lehetősége. A készpénz megadja ezt a lehetőséget. Miért vennénk ki? Mert az a mi pénzünk, és nem a banké.
A telefon ezzel összefüggésben hasznos leckét ad számunkra. 2008-as csúcspontján 1,3 milliárd telefon jutott a közel 7 milliárdnyi globális lakosságra. Ma már több mint 6 milliárd ember rendelkezik mobiltelefonnal - több, mint ahányan vécéhez hozzáférhetnek, állítja egy ENSZ tanulmány. Sokan azt feltételezik, hogy a mobiltelefon sikerrel járhat ott, ahol a vezetékesnek nem sikerült, mert a magasabb szintű technológiával a szélesebb körű lefedettség jobban lehetséges.
De a fő ok egyszerűen az, hogy vezetékes telefonhoz általában szükség van egy bankszámlára. A világ népességének mintegy fele "bank nélküli", mindenféle hozzáférés nélkül a pénzügyi szolgáltatásokhoz, melyekre szüksége van. A távközlési cégek nem látták a potenciális egyént, az infrastruktúra soha nem épült ki, és sokaknak kevesebb lehetőségük maradt kommunikálni. De egy mobiltelefont és a lebeszélhetőséget meg lehet vásárolni készpénzzel. Nem kell hozzá a bank. Szinte bárki kaphat mobiltelefont, és rendelkezünk is vele. A pénzügyi rendszer valójában nagyon megnehezítette a szegények előrehaladását a világon, míg a készpénz könnyebséget jelentett számukra.
2020-ra hat milliárd embernek lesz okostelefonja a világon. Elég sok mindenük lesz, hogy részt vegyenek az e-kereskedelemben - alapvetően internet hozzáférés - kivéve a pénzügyi integrációt. Ez az, amiért komoly szerepet fognak játszani a jövőben a digitális készpénz új formái - a kenyai M-Pesa-tól kezdve a bitcoinig -, olyan pénzek, melyeket akkor is lehet használni, ha valaki nem része a pénzügyi rendszernek.
A készpénznek megvan a maga haszna a kis értékű ügyletek esetében - egy csoki, újság, tej vásárlásakor -, amit az Egyesült Királyságban még gazdaságtalan feldolgozni más módon. Ez mindig a leggyorsabb és legközvetlenebb formája a fizetésnek. Az ember úgy szeret borravalót adni egy pincérnek készpénzben, hogy tudja, azt nem veszi el néhány gátlástalan munkáltató. De a legtöbben szeretnek vásárolni a piacokon, ahol közvetlenül a gyártótól lehet beszerezni az árut, ahol megkapják közvetlenül a pénzt anélkül, hogy egy közvetítő levonná a maga százalékát.
De megvan a maga haszna a magán tranzakciók során is, melynek számos oka lehet, és semmi esetre sem mindegyik törvénytelen. Az induló kisvállalkozásoknak szükségük van a készpénzes gazdaságra, ahogy a szegény embereknek is. A készpénz elleni háború, az ellenük folytatott háborút jelent.
Ha hallgatunk a pánikkeltőkre, akkor azon kezdünk el gondolkodni, hogy minden készpénz felhasználó bűnöző, csaló vagy terrorista. Persze néhányan készpénzt használnak az adó elkerülésére, de ez csekély a Google és a Facebook adóelkerülési módszereihez képest, melyeket alkalmaznak. A Google nem használ készpénzt, hogy elkerülje az adót. Mindezt törvényhozói eszközök segítségével teszi.
A készpénz teljes pénzügyi integrációt jelent, egy luxus, ami a tehetősebbek számára magától értetődő. Pénzügyi integráció nélkül - és mindig lesznek olyanok, akiknek valamilyen okból nem adatik meg - a szegénység csapdájába lehet esni. Szóval vigyázzunk a készpénz elleni háborúval.
Guardian