Az 1980-as években szörnyű szárazság sújtotta az afrikai Száhel övezetet, elpusztítva mindent, ami zöld volt, 80 százalékkal lecsökkentve a csapadékot, és hatalmas területeket változtatva kietlen sivataggá. A túlélés érdekében a legtöbb helyinek el kellett mennie. De Yacouba maradt.
Anélkül, hogy olvasni vagy írni tudott volna, illetve bármilyen modern eszközt és technikát nélkülözve, egy ősi afrikai mezőgazdasági gyakorlatot, az úgynevezett "zai"-t alkalmazta. Magvakat ültetett komposzttal teli kicsi lyukakba. A lyukakat ezután vízzel töltötte fel az esős időszakban, így azok képesek voltak megtartani a nedvességet és a tápanyagokat a száraz periódusokban.
Yacouba kísérletei sikeresek voltak, a talaj minősége növekedett. A köles és a cirok mellett sikerült elkezdenie új fákat nevelni, melyek segítettek pótolni a talajvíz szintjét; a talaj, a növényzet és a szerves anyagok a fák alatt segítettek megtartani a nedvességet, így az felszívódhatott a talajban.
Yacouba története világszerte ismertté vált, és 2010-ben főszerepet játszott "A férfi, aki megállította a sivatagot" című dokumentumfilmben. Valamennyi eljárása bekerült egy helyi erdő helyreállítási és képzési programba azon mezőgazdasági termelők számára, akik szeretnék megtanulni Yacouba technikáját. A "zai"-t már tanítják és előszeretettel alkalmazzák az egész régióban, és a helyi gazdák megtanulták fenntartani az élelmiszer ellátásuk biztonságát, és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást.
