A hordószemű hal szemeiről megállapították, hogy hihetetlenül érzékenyek, és képesek bármekkora rendelkezésre álló fényt észlelni. Legtöbb más hallal ellentétben mindkét szemük a fejük elülső részén helyezkedik el pontosan ugyanabban az irányban, ami lenyűgöző kétszemes látást tesz lehetővé. Vagyis a hordószemű hal képes észrevenni az olyan halvány objektumokat is, melyeket más halak nem, ami félelmetes ragadozóvá teszi. Rendkívül érdekes, ahogy a zsákmányát keresi. Először teljes nyugalomba helyezkedik, a szemeit felfelé irányítva a zsákmány keresésekor.
A szemeit néha előrefelé fordítja, vagy a szemei nem mozdulnak, és a testével fordul el, így a szája ugyanabba az irányba mutat, mint a szemei. Amikor észreveszi a zsákmány apró sziluettjét, a hordószemű hal pontosan az irányába mozog, hogy elkapja. A lapos, vízszintes uszonyai segítenek neki nagyon pontosan úszni. Ez a módszer annyira hatékony, hogy néha képes más mélytengeri élőlények szúrós csápjai közül is kiragadni az élelmet. A szája nagyon pici, ezért ez is nagy segítség, és az átlátszó pajzs immunissá teszi a csípésekre.
A csendes-óceáni hordószemű halat 1939-ben fedezték fel, de egészen 2004-ig nem láttak belőle élő példányt, amikor a Monterey-öböl Akvárium Kutatóintézete (MBARI) Kalifornia központi partjainál rá nem akadt. A biológiai rendszerének látszólag hiányosságai vannak, állítólag igen érzékeny a nyomásra. Amikor kihalásszák, a feje közben összetörik valamikor, és csak egy megcsonkított példány hoz fel a háló. A MBARI sikeresen megtalálta az egyetlen ilyen halat, melynek puha feje ép volt, a teste pedig mintegy 15 centiméter hosszú.
http://www.mbari.org/