1971-ben szovjet geológusok felfedeztek egy helyet Derweze közelében Türkmenisztánban, melyről úgy hitték, hogy rengeteg olajat rejt. Miután fúrási munkák kezdődtek, a terület hamar ismertté vált. Amikor azonban nem találtak olajat rövidesen rájöttek, hogy egy hatalmas földgáz kráteren ülnek, amely nem sokkal a munkák megkezdését követően beomlott. Elterjedt a félelem, hogy a gázok, melyek a kráterből felszabadulnak, mérgezőek.
Ezt szem előtt tartva a tudósok arra az extravagáns elhatározásra jutottak, hogy felgyújtják a krátert. Úgy gondolták, hogy ezzel megakadályozzák a gázok terjedését, és a tűz egy héten belül kialszik. De 45 évvel később a kráter még mindig lángol.
A Derweze krátert a "Pokol kapujának" nevezték el. A 70 méter széles gödör nevét Derweze falu lakóitól kapta a perzselő hőség és a vörös izzás miatt, amit a pár kilométerre élő 350 lelkes közösség folyamatosan tapasztal.
Gozel Kulieva, egy látogató a türkmén fővárosból Ashgabatból 2014-ben azt mondta, hogy "Eláll tőle az ember lélegzete. Azonnal a bűneidre gondolsz, és kedved támad, hogy imádkozz."
A terület turista célponttá vált az elmúlt években. Úgy becsülik, hogy a "Pokol kapuja" 12-15 ezer látogatót vonz évente. 2009-ben azonban a türkmén elnök Gurbanguly Berdimuhamedow elrendelte, hogy zárják le a lyukat, de ez egyelőre nem történt meg.
2013-ban George Kourounis felfedező lett az első ember, aki lemerészkedett az égő lyukba, ami 30 méter mély azt remélve, hogy mintát gyűjthet a perzselő talajból, hogy megtudjuk, az élet képes-e túlélni ilyen mostoha körülmények között. Ez a tudósoknak is segített volna megérteni a potenciális élet lehetőségét más bolygókon, ahol hasonló feltételek uralkodnak. Néhány élő baktériumot valóban talált odalenn.
Kourounis első találkozását a "Pokol kapujával" a National Geographicnak így írta le: "Amikor először néztem szembe a kráterrel olyan volt, mint valami tudományos fantasztikus film. Itt van ez a hatalmas, elterülő sivatag, ahol szinte semmi sincs, és akkor ott van ez a tátongó, égő gödör. A felszabaduló hő perzselő. Ahogy eltorzítja a körülötte lévő levegőt azt egyszerűen lenyűgöző nézni, és amikor hátszélben van az ember, akkor a hőség olyan intenzív, hogy még csak szembe sem lehet nézni a széllel."
"Úgy írhatnám le, mint egy tüzes amfiteátrum - bárhová nézel, több ezer kis tüzet látsz. A hangja olyan, mint egy sugárhajtómű, ez az üvöltő, nagynyomású, gázégő hang. És nincsen füst. Olyan tisztán ég, hogy nincs semmi, ami elhomályosítaná a látást. Látni lehet minden egyes kis lángolt. Volt néhány pillanat, amikor szó szerint csak megálltam, körülnéztem, és csak ittam a hely látványát." (1)
(1) - http://news.nationalgeographic.com/news/energy/2014/07/140716-door-to-hell-darvaza-crater
Ezt szem előtt tartva a tudósok arra az extravagáns elhatározásra jutottak, hogy felgyújtják a krátert. Úgy gondolták, hogy ezzel megakadályozzák a gázok terjedését, és a tűz egy héten belül kialszik. De 45 évvel később a kráter még mindig lángol.
A Derweze krátert a "Pokol kapujának" nevezték el. A 70 méter széles gödör nevét Derweze falu lakóitól kapta a perzselő hőség és a vörös izzás miatt, amit a pár kilométerre élő 350 lelkes közösség folyamatosan tapasztal.
Gozel Kulieva, egy látogató a türkmén fővárosból Ashgabatból 2014-ben azt mondta, hogy "Eláll tőle az ember lélegzete. Azonnal a bűneidre gondolsz, és kedved támad, hogy imádkozz."
A terület turista célponttá vált az elmúlt években. Úgy becsülik, hogy a "Pokol kapuja" 12-15 ezer látogatót vonz évente. 2009-ben azonban a türkmén elnök Gurbanguly Berdimuhamedow elrendelte, hogy zárják le a lyukat, de ez egyelőre nem történt meg.
2013-ban George Kourounis felfedező lett az első ember, aki lemerészkedett az égő lyukba, ami 30 méter mély azt remélve, hogy mintát gyűjthet a perzselő talajból, hogy megtudjuk, az élet képes-e túlélni ilyen mostoha körülmények között. Ez a tudósoknak is segített volna megérteni a potenciális élet lehetőségét más bolygókon, ahol hasonló feltételek uralkodnak. Néhány élő baktériumot valóban talált odalenn.
Kourounis első találkozását a "Pokol kapujával" a National Geographicnak így írta le: "Amikor először néztem szembe a kráterrel olyan volt, mint valami tudományos fantasztikus film. Itt van ez a hatalmas, elterülő sivatag, ahol szinte semmi sincs, és akkor ott van ez a tátongó, égő gödör. A felszabaduló hő perzselő. Ahogy eltorzítja a körülötte lévő levegőt azt egyszerűen lenyűgöző nézni, és amikor hátszélben van az ember, akkor a hőség olyan intenzív, hogy még csak szembe sem lehet nézni a széllel."
"Úgy írhatnám le, mint egy tüzes amfiteátrum - bárhová nézel, több ezer kis tüzet látsz. A hangja olyan, mint egy sugárhajtómű, ez az üvöltő, nagynyomású, gázégő hang. És nincsen füst. Olyan tisztán ég, hogy nincs semmi, ami elhomályosítaná a látást. Látni lehet minden egyes kis lángolt. Volt néhány pillanat, amikor szó szerint csak megálltam, körülnéztem, és csak ittam a hely látványát." (1)
(1) - http://news.nationalgeographic.com/news/energy/2014/07/140716-door-to-hell-darvaza-crater