Megtalálták Arisztotelész régóta keresett sírját Észak-Görögországban

A nyugati civilizáció egyik legjelentősebb alakjának temetkezési helye többé már nem rejtély. Egy régészcsoport a közelmúltban jelentette be, hogy felfedezték Arisztotelész sírját. Az ókori város Sztagira Agórájához közel egy csapat közösen dolgozó tudós egy olyan építményt talált, amiről jó okuk van azt hinni, hogy a nagy ókori filozófus sírja. (1)

A híres görög gondolkodó halála idején 62 éves volt, és i.e. 384 és 322 között élt. A halál Chalcis városában érte utol, és egészen mostanáig azt hitték, hogy ez volt az a hely, ahol a földi maradványai megtalálhatók. Írásai mellett a történelem minden idők egyik legerősebb tanítójaként emlékszik rá. Ő tanította II. Fülöp, egy nagyon ősi makedón király fiát, és az ő tanítványa volt nem más, mint Nagy Sándor, minden idők legnagyobb hódítója. A fiatal herceget hét éven át tanította, és óriási befolyást gyakorolt rá. Arisztotelész volt az, aki elsőként vezette be a fiatal Nagy Sándort a művészetekbe, a kultúrába és a diplomáciába, és úgy tartjuk, hogy részben ő volt felelős a művészet azon időszakáért, amire a történelem hellenizmusként emlékszik. A két férfi sokkal azután is levelező kapcsolatban maradt, hogy a tanár-diák viszony véget ért.

Arisztotelész befolyása évezredeken keresztül meghatározó volt, mert ugyanolyan fontosnak tartották a 9. és a 19. században is. Filozófiája számos nagy gondolkodót, festőt és írót ihletett meg, de egészen a közelmúltig senki sem tudta, hogy hol található a sírja. Kostas Sismanidis görög régész hatalmas mennyiségű időt és energiát szentelt azon küldetésbe, hogy megtalálja a nagy filozófus temetkezési helyét. Több mint 20 évet öltött annak a kriptának a keresésével, ahol Arisztotelészt eltemették.

A csapata egy olyan építményt tárt fel, amely egy 10 méteres kupolával rendelkezik, és a padlója márványból készült. Mindkét jellemző meghatározó volt a hellenisztikus kor építészetében. Mindezek ellenére nincs megcáfolhatatlan bizonyíték arra, hogy ez valóban Arisztotelész sírja. Sismanidis a médiának azt mondta:

"Nincs rá megcáfolhatatlan bizonyíték, de a jelek határozottan arra utalnak, hogy szinte bizonyos."

Majd hozzátette:

"Megtaláltuk a sírt. Ugyancsak megtaláltuk azt az oltárt, melyet az ősi szövegek említenek, valamint a sírhoz vezető utat, amely nagyon közel van a város egykori piacteréhez a településen belül." (2)

Úgy véli, hogy a filozófus hamvait elhozták Chalcis városából Euboia szigetéről a halála után, és hogy az emberek a szülővárosában azért emelték az emlékművet, hogy tisztelegjenek a nagy tudós előtt. Elméletét több irodalmi forrás is alátámasztja, melyek abból az időből származnak. Arisztotelész sírjának helyén panorámás kilátás nyílik a tengerre, és sok ember képes könnyen megközelíteni. Ez a kis mauzóleum egy félkör alakú falból áll és egy útból, amely az emlékműhöz vezet. Régészeti bizonyítékok utalnak arra, hogy az építésére kapkodva került sor, és a jobb anyagokat egy későbbi időpontban adták hozzá. A sírban Nagy Sándor idejéből származó érméket találtak néhány kerámia mellett, melyek a királyi műhelyekben készültek. Úgy tartják, hogy a bizánciak pusztították el az emlékművet annak érdekében, hogy helyet csináljanak az új főtérnek.

A felfedezés fontosságát Aristides Baltas görög kulturális miniszter is kihangsúlyiozta, aki a következőket nyilatkozta:

"Egy csoport független régész, akik nincsenek kapcsolatban egyetlen iskolával vagy minisztériumal sem, már a területen dolgoznak. Azt már tudjuk, hogy a feltárásuk aprólékos, és nagyon várjuk a további részleteket." (3)

Az ilyen régészeti feltárások tovább gazdagítják a világ kulturális örökségét, és egy új szemszögből segítenek megérteni a saját civilizációnkat. Valamennyi fennmaradt könyve ellenére a tudományos közösség nem sokat tud Arisztotelészről, de ez a felfedezés lehetővé teszi a kutatók számára, hogy másfajta betekintést kapjanak a történelem egyik legnagyobb filozófusának életébe.