A depresszió és a szorongás gyakori betegségek, és átlagosan 11 éves kor körül alakulnak ki. A felnőttek mintegy 18%-a már átélte valamilyen formában a szorongást, és mintegy 7%-uk esetében komolyabb zavarok is előfordultak. Annak reményében, hogy a fejlődő beavatkozások segítségével elkerülhető legyen a gyerekkori depresszió és szorongás, a Wisconsini Egyetem pszichiátere Ned Kalin a betegség vizsgálata során a temperamentum alapján végez kutatásokat. Ha egy kisgyermek például szorongó természetű, a mentális zavar kialakulásának kockázata 50%-os. A Proceedings of the National Academy of Science című folyóiratban kutatók arról számoltak be, hogy a szorongás 30%-ban a szülőktől, vagy ősöktől származik. (1)
Rhesus majmok
Kalin informácókat talált, miközben PET letapogatást használt néhány fiatal majom agyának vizsgálata során, melyek között voltak szorongásos és normális mentális állapotban lévők is.
A kutatók 592 rhesus majom agyát szkennelték párokban, egyeseket szorongásos hajlammal, másokat anélkül. A szkennelés közben egy idegen lépett be a szobába, ahol a majmok voltak, és nem volt hajlandó szemkontaktust létesíteni velük. Ez a szorongáshoz hasonló enyhe zavart okozott. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy figyelemmel kísérjék, mi történik az agyban egy enyhén szorongásos helyzet során.
Mivel a kutatók tisztában voltak azzal, hogy a majmokat hogyan kolonizálták, értették, hogy az öröklődött szorongás hogyan működik a vizsgált alanyok körében. Valójában a szorongás különböző variációi 35%-ban járulhatnak hozzá az örökölt génekhez.
Kicsit tovább keresve a kutatók megvizsgáltak bizonyos agyi régiókat, melyek a szorongáshoz kapcsolhatók. Ezeket a régiókat, melyek stresszes helyzetekben aktiválódtak, összevetették azokkal a régiókkal, ahol a működés és szerkezet öröklődött, mint szorongás, ugyanolyan mintával. A három agyi régió működésének köze volt a szorongáshoz, és örökölhető. A szerkezete azonban nem volt hatással a szorongásos temperamentumra.
Három régió
Három agyi régió vesz részt a szorongásban. Ez a három régió az orbitofrontális kéreg, amely a homlok mögött található, és az agyunk legfejlettebb részeként ismert; az amigdala, egy mandula alakú terület az agy legmélyebb részében, mely az érzelmekkel és a limbikus rendszerrel van kapcsolatban, és amely megtalálható a fejlett és primitív lényekben is.
Kalin elmondta, hogy:
"Azt találtuk, hogy a szorongásos agy aktívabb. Úgy fejlődtek, hogy foglalkozni tudjanak a fenyegetésekkel, és enyhe figyelmeztető jelzésként tekintsenek rájuk. Szuperkritikus állapotba kerültek. Úgy látjuk, hogy a túlzott aktivitás öröklődik. A túlműködés súlyos depresszióhoz és szorongáshoz vezethet azzal a ténnyel együtt, hogy a szorongás 70%-a külső ingerekből származik, és már korán kezelhető. A hangsúly most azon van, hogy segítsünk a túlműködő aggyal rendelkező gyerekeknek elkerülni a mentális zavarok kifejlődését."Kalin úgy véli, bölcs dolog rhesus majmokkal folytatni a vizsgálatokat. Meg kell értenünk az agy rendszerei és a félelem régiók közötti kölcsönhatásokat. A kutatók fiatal gyerekeket is megfigyelnek, akik szorongó természettel rendelkeznek, hogy kiderítsék, közülük egyeseknél miért alakulnak ki szorongásos zavarok, másoknál pedig miért nem. A gondviselő támogatás és szeretet az egyik tényező, amely megakadályozza a kisgyermekek szorongásos zavarait, ez a része ismert. Sajnos sok más tényező is szerepet játszik.
Kalin szerint:
"A szorongás egy nagyon súlyos betegség, amely sok emberre van hatással. Meg kell értenünk, hogy mi okozza ezeket a rendellenességeket és hogyan kell helyesen kezelni a betegséget."Állatvédő aktivisták megpróbálták megakadályozni Kalin munkáját azt állítva, hogy a vizsgált állati alanyokat szélsőséges stressznek tették ki a tesztek alatt. Sokan azt gondolják, hogy ez nem igaz, és úgy látják, hogy Kalin munkájára szükség van ahhoz, hogy megtalálják a választ a szorongásra és a depresszióra, és arra, hogyan lehet megakadályozni.
(1) - http://www.pnas.org/content/112/29/9118
Learning Mind
Könyvajánló
Pál Ferenc
A szorongásaink, aggodalmaink, nehézségeink és gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak minket és kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre.
Az önbecsülés az emberi élet egyik alapértéke. Általa vagyunk jóban önmagunkkal, érezhetjük jól magunkat a bőrünkben, és lehetünk érdekes társaság magunk számára. Az önbecsülés tesz alkalmassá arra, hogy megfelelő társat találjunk magunknak, akivel kölcsönös meghitt kapcsolatban lehetünk. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és alkalmassá tesz az együttműködésre érzelmileg nehéz helyzetekben is.
Az önbecsülés segít, hogy ne vegyünk több terhet magunkra, mint amit az élet valóban nekünk szánt, de ami a miénk, azt képesek legyünk hordozni. Az önbecsülés révén tudjuk kihozni magunkból a legjobbat, és elviselni vereségeinket. Az önbecsülés által tisztelhetjük magunkat akkor is, ha gyöngének bizonyultunk. Szilárdságot biztosít, hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni, és megerősít, ha valaki nem fogad el minket. Az önbecsülés széppé teszi az életet, mert segít fölfedezni mások értékeit, és megbecsülni mindazt, amit kapunk.
Ráadásul az önbecsülés sok pénzt takarít meg nekünk, hiszen nem szorulunk rá arra, hogy tárgyakon keresztül, birtoklás révén bizonygassuk magunk előtt is, hogy érünk valamit. Az önbecsülés hozzájárul a boldogsághoz azáltal is, hogy mindig lesz egy barátunk, akire számíthatunk, aki együttérzéssel fordul felénk - mi magunk. Az önbecsülés sok szorongástól és aggodalomtól szabadít meg, gyógyítja a sebeinket, és lehetővé teszi, hogy egészségesen és önfeledten éljünk. Segít, hogy szembenézzünk a realitásokkal, még ha fájdalmas is.
Az önbecsülés föltárja, hogy a szívünk mélyén lakik bennünk valaki, aki sokkal több, mint amit valaha is reméltünk.