Az egyik este nem olyan régen egy lehetetlen hangot hallottam a rádióban. Éppen hazafelé tartottam a sötét éjszakában az autómmal, amikor egy gyönyörű szoprán hang szólalt meg, egy énekhang, amit sohasem hallottam korábban. A magas és vágyakozó, hihetetlenül törékeny hang egy állandó, belső erővel csendült fel.
Hamarosan rájöttem, hogy az énekes valójában nem egy emberi lény volt. A darab végén a műsorvezető kijelentette, hogy a zene, amint az imént hallottam egy bonyolult elektromos eszköztől származott, melyet egy művész manipulált. Egy theremin művész és egy majdnem százéves hangszer, egy doboz két antennával. Az ember a kezeit a levegőben mozgatva az antennák által kibocsátott "láthatatlan elektromágneses mezőn" keresztül szólaltatja meg a lenyűgöző hangokat.
Rövid tapasztalatom szerint kétféle ember van: azok, akiket becsapott a theremin és azok, akik nem is hallottak róla. A játék módja - a gesztusok, a tér - azonnal ámulatba ejti a nézőt és hallgatót. Mint a fejedelmi üveg harmonika vagy a szerény orrfuvola legalább ennyire ismeretlen hangszerek. Ennek megfelelően a theremin az esetek döntő többségében szinte mindenkire újdonságként hat.
Egy amatőr kezében a theremin csak nyivákol és csikorog. De amit a rádióban hallottam azon az estén, megdöbbentő módon virtuóz volt és gyönyörű. Lenyűgözött a gondolat, hogy ezt a remegő zenét egy férfi hozta létre az üres levegőben, gyakorlatilag a semmiből teremtve meg a hangokat.
A legtöbb hangszer megszólaltatása pengetést, nyomást vagy levegő befújását igényli. Megkövetelik, hogy pálcával üssünk bőröket vagy lószőrrel simogassunk húrokat. Úgy tűnik azonban, hogy csakis a theremin az, amely semmi mást nem igényel, csupán a művész jelenlétét vagy hiányát.
A hangszer 1927 december 10-én debütált, amikor az orosz fizikus Lev Szergejevics Termen, ismertebb nevén Léon Theremin Leningrádból Londonba utazott, hogy nyilvánosan bemutassa alkotását a közönségnek, akik között ott volt George Bernard Shaw, Julian Huxley, Arnold Bennett, és két nappal később több ezren az Albert Hall-ban. Miután egy eljárással felhangolta, a 31 éves jól öltözött tudós Schubert és Glinka darabokat adott elő. "Az emberi hang, a hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő, kürt, harsona, szaxofon, orgona és szinte minden hangszer, amire csak gondolni lehet, megszólalt ebből az egyszerű, kis berendezésből," - írta akkoriban a Musical Standard.
"Az emberek könnyen megtanulhatnak rajta játszani különösebb nehézség nélkül," - jósolta Theremin. Egy nap azt mondta, hogy minden otthonban kell, hogy legyen egy theremin. "Azt hiszem, hogy egy három csöves rádió áráért elő lehet állítani és értékesíteni."
Kevesebb mint 24 órával később összeszedte a villamos csodát, és felszállt egy transzatlanti gőzhajóra. Megérkezve Manhattanbe az ünnepelt feltaláló a Plaza Hotelben rendezte be lakóhelyét, és majdnem 11 évig maradt New Yorkban.
Az alábbi felvételen Léon Theremin szólaltaja meg az általa feltalált hangszert.
http
Az alábbi felvételen pedig Illényi Katica játssza a "Volt egyszer egy vadnyugat" talán legszebb, világhírű Ennio Morricone számát.
http