A több mint ezer éves telefon, a nagyszerű ókori találmány meglepetést okoz szinte mindenkinek, aki hall róla. Chan Chan romjai alatt Peruban találták meg állítólag az érzékeny kommunikációs leletet, melyről úgy tartják, hogy 1200-1400 évvel ezelőtt készült, és amely a telefonos technológia legkorábbi ismert példája a nyugati féltekén.
Ez a látszólag nem odaillő lelet bizonyítja a tengerparti Chimu nép lenyűgöző találékonyságát a Rio Moche völgyben, Észak-Peruban.
Ramiro Matos, az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumának kurátora elmondta, hogy
"Ez teljesen egyedülálló. Csupán egyetlen darab volt, amit valaha is felfedeztek. Egy olyan bennszülött, tudatos társadalomtól származik, melynek nincs írásos nyelve."
A korai "telefon"úgy tűnik, hogy egy kezdetleges beszéd átviteli eszköz, ugyanolyan, mint a "szerelmesek telefonja", melyet már évszázadok óta ismerünk, de igazán csak a 19. században vált népszerűvé, és amely általában két konzervdobozból áll egy madzaggal összekötve, amit oda-vissza beszélgetéshez használtak, és többnyire újdonságként tekintettek rá.
Ez az ősi Chimu eszköz azonban két töktetőből áll egy hosszú zsineggel összekötve.
A tökök mindegyike 8,9 centiméter hosszú, gyantával van bevonva, és úgy viselkednek, mint a hang adó-vevők. A tök alsó részén körbe egy hártya membrán van kifeszítve. A 22,8 méter hosszú zsineg, amely a tökökhöz a membránnál kapcsolódik, pamut zsinórból készült.
Ez a páratlan lelet úgy tűnik, hogy jóval megelőzi az 1833-tól folyó telefonnal kapcsolatos legkorábbi kutatásokat (amelyek nem elektromos húreszközökkel indultak), több mint ezer évvel.
A tökből és madzagból álló eszköz túl törékeny ahhoz, hogy fizikailag vizsgálható legyen, de a kutatók tudják, hogy hogyan működött. A másik kérdés, amin a kutatóknak inkább gondolkodniuk kell azonban az, hogy hogyan használhattak a chimuk ilyen ősi telefont, és mi volt a célja?
A Chimu kultúra egy felülről lefelé szerveződő társadalomként vált ismertté, ezért magától értetődő, hogy csak az elit, vagy a papok rendelkezhettek egy ilyen értékes eszközzel, tételezi fel Matos.
Az értékes telefon látszólag mágikus képességekkel bírt, hangot közvetített a téren keresztül, mely közvetlenül a vevő fülében volt hallható, és egy "olyan eszköz, melyet a végrehajtói szintű kommunikációhoz terveztek," - mondta Matos.
Talán volt számos alkalmazása, mint például a segédek és a magasabb rangú elit közötti kommunikáció esetében, amikor kamrákon és előszobákon keresztül használták. Így nem volt szükség szemtől-szembe találkozásra, így őrizték meg státuszukat, és garantálták a saját biztonságukat.
Mint sok más ókori "csoda" esetében, ez is talán azt a célt szolgálta, hogy bámulatot ébresszen a hívekben. Egy kézi tárgy, amely testetlen hangokat bocsátott ki, talán sokkolhatta vagy meggyőzhette az embereket a felső osztály vagy a papok fontosságáról.
Vagy, ahogy egyesek gondolják, a tökből és zsinórból álló tárgy csupán egy gyerekjáték lehetett. Ha a mai technikai újdonságok nem válnak modern szent tárgyakká, akkor miért kellene ezekről a régi tárgyakról azt hinni, hogy vallásos célt szolgáltak, vagy a papok eszközei voltak a múltban?
A lelet báró Walram V. Von Schoeler porosz arisztokrata birtokában volt, akit nem túl hízelgően egy "sötét Indiana Jones típusú kalandorként"írtak le. Részt vett számos ásatáson Peruban az 1930-as években, és lehetséges, hogy ő maga ásta ki a tárgyat Chan Chan romjai közül.
Gyűjteményét különféle múzeumok között osztotta szét, és a lelet végül az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumának tárolójában kötött ki, ahol megfelelő módon kezelték, tartósították, és szabályozott hőmérsékletű környezetben tárolják, mint a múzeum egyik legnagyobb kincsét.
Matos, aki maga antropológus és régész, és a központi Andok tanulmányozására szakosodott elmagyarázta, hogy "A Chimu nép ügyes, találékony emberekből állt," akik rendkívüli mérnöki társadalommal rendelkeztek. Ez jól látható a hidraulikus öntözőrendszereikből, és a nagyon részletes kidolgozottságú fémművességükből és tárgyaikból.
A Chimu nép a Chimor Királyság részét képezte, és gyönyörű fővárosuk Chan Chan volt (fordítása Nap Nap), egy terpeszkedő vályogból épült komplexum - a legnagyobb vályogból készült építmény a világon - és ez volt a legnagyobb város a Kolumbusz előtti Dél-Amerikában. Chan Chan csaknem 20 négyzetkilométeren terült el, és az i.sz. 1200-as évek körül 100 ezer lakosa volt. Az egész város formázott és napon szárított sárból épült, és gazdagon díszítették szobrokkal, domborművekkel és fali faragványokkal szinte minden felületen.
A Chimu kultúra i.sz. 900 körül keletkezett, de az inkák végül 1470 környékén meghódították.
A Chimu telefon, és sok más csodálatos ősi technológia emlékeztenek bennünket, hogy az ősi kultúrák nagyszerű találmányokra, ötletekre és alkotásokra voltak képesek már jóval régebben, mint ahogy a modern, "kifinomult" társadalmunk gondolta volna.
Ancient Origins
Ez a látszólag nem odaillő lelet bizonyítja a tengerparti Chimu nép lenyűgöző találékonyságát a Rio Moche völgyben, Észak-Peruban.
Ramiro Matos, az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumának kurátora elmondta, hogy
"Ez teljesen egyedülálló. Csupán egyetlen darab volt, amit valaha is felfedeztek. Egy olyan bennszülött, tudatos társadalomtól származik, melynek nincs írásos nyelve."
A korai "telefon"úgy tűnik, hogy egy kezdetleges beszéd átviteli eszköz, ugyanolyan, mint a "szerelmesek telefonja", melyet már évszázadok óta ismerünk, de igazán csak a 19. században vált népszerűvé, és amely általában két konzervdobozból áll egy madzaggal összekötve, amit oda-vissza beszélgetéshez használtak, és többnyire újdonságként tekintettek rá.
Ez az ősi Chimu eszköz azonban két töktetőből áll egy hosszú zsineggel összekötve.
A tökök mindegyike 8,9 centiméter hosszú, gyantával van bevonva, és úgy viselkednek, mint a hang adó-vevők. A tök alsó részén körbe egy hártya membrán van kifeszítve. A 22,8 méter hosszú zsineg, amely a tökökhöz a membránnál kapcsolódik, pamut zsinórból készült.
Így néz ki az ősi kommunikációs eszköz. |
A tökből és madzagból álló eszköz túl törékeny ahhoz, hogy fizikailag vizsgálható legyen, de a kutatók tudják, hogy hogyan működött. A másik kérdés, amin a kutatóknak inkább gondolkodniuk kell azonban az, hogy hogyan használhattak a chimuk ilyen ősi telefont, és mi volt a célja?
A Chimu kultúra egy felülről lefelé szerveződő társadalomként vált ismertté, ezért magától értetődő, hogy csak az elit, vagy a papok rendelkezhettek egy ilyen értékes eszközzel, tételezi fel Matos.
Az értékes telefon látszólag mágikus képességekkel bírt, hangot közvetített a téren keresztül, mely közvetlenül a vevő fülében volt hallható, és egy "olyan eszköz, melyet a végrehajtói szintű kommunikációhoz terveztek," - mondta Matos.
Talán volt számos alkalmazása, mint például a segédek és a magasabb rangú elit közötti kommunikáció esetében, amikor kamrákon és előszobákon keresztül használták. Így nem volt szükség szemtől-szembe találkozásra, így őrizték meg státuszukat, és garantálták a saját biztonságukat.
Mint sok más ókori "csoda" esetében, ez is talán azt a célt szolgálta, hogy bámulatot ébresszen a hívekben. Egy kézi tárgy, amely testetlen hangokat bocsátott ki, talán sokkolhatta vagy meggyőzhette az embereket a felső osztály vagy a papok fontosságáról.
Vagy, ahogy egyesek gondolják, a tökből és zsinórból álló tárgy csupán egy gyerekjáték lehetett. Ha a mai technikai újdonságok nem válnak modern szent tárgyakká, akkor miért kellene ezekről a régi tárgyakról azt hinni, hogy vallásos célt szolgáltak, vagy a papok eszközei voltak a múltban?
A lelet báró Walram V. Von Schoeler porosz arisztokrata birtokában volt, akit nem túl hízelgően egy "sötét Indiana Jones típusú kalandorként"írtak le. Részt vett számos ásatáson Peruban az 1930-as években, és lehetséges, hogy ő maga ásta ki a tárgyat Chan Chan romjai közül.
Gyűjteményét különféle múzeumok között osztotta szét, és a lelet végül az Amerikai Indiánok Nemzeti Múzeumának tárolójában kötött ki, ahol megfelelő módon kezelték, tartósították, és szabályozott hőmérsékletű környezetben tárolják, mint a múzeum egyik legnagyobb kincsét.
Matos, aki maga antropológus és régész, és a központi Andok tanulmányozására szakosodott elmagyarázta, hogy "A Chimu nép ügyes, találékony emberekből állt," akik rendkívüli mérnöki társadalommal rendelkeztek. Ez jól látható a hidraulikus öntözőrendszereikből, és a nagyon részletes kidolgozottságú fémművességükből és tárgyaikból.
Naymlap isten a hajóján - aranylemez - Chimu, i.sz. 1000-1450 |
A Chimu nép a Chimor Királyság részét képezte, és gyönyörű fővárosuk Chan Chan volt (fordítása Nap Nap), egy terpeszkedő vályogból épült komplexum - a legnagyobb vályogból készült építmény a világon - és ez volt a legnagyobb város a Kolumbusz előtti Dél-Amerikában. Chan Chan csaknem 20 négyzetkilométeren terült el, és az i.sz. 1200-as évek körül 100 ezer lakosa volt. Az egész város formázott és napon szárított sárból épült, és gazdagon díszítették szobrokkal, domborművekkel és fali faragványokkal szinte minden felületen.
A Chimufőváros, ChanChan lenyűgöző épületszerkezetei |
A Chimu kultúra i.sz. 900 körül keletkezett, de az inkák végül 1470 környékén meghódították.
A Chimu telefon, és sok más csodálatos ősi technológia emlékeztenek bennünket, hogy az ősi kultúrák nagyszerű találmányokra, ötletekre és alkotásokra voltak képesek már jóval régebben, mint ahogy a modern, "kifinomult" társadalmunk gondolta volna.
Ancient Origins