Az újonnan nyilvánosságra került Majestic-12 eligazító dokumentum sok információt tartalmaz az amerikai kormány és az emberi kinézetű földönkívüliek közötti diplomáciai kapcsolatok kezdetéről, amelyek a híres 1948-as Aztec UFO incidens után indultak el. Az előző cikkben a dokumentum tartalmát ismertettük, amely elmagyarázza, hogy az Aztec landolást túlélő idegennel hogyan kezdték meg a diplomáciai folyamatot, és hogy három földönkívüli csecsemőt hoztak a világunkba, hogy jó szándékú gesztusként itt maradjanak.
A kiszivárgott tájékoztatóban feltárt információk összehasonlíthatók az Aztec landolással kapcsolatban közismert tényekkel. Ha az összehasonlítás nagymértékű következetességet mutat, akkor mindez elősegítheti a bizalom megőrzését abban, hogy az eligazító dokumentum tényszerű információkon alapul, amely egy 1989-ik évi minősített tájékoztató része volt, melyet a Védelmi Hírszerző Hivatal készített az elnöki hivatal részére.
Az első személy, aki az Aztec esetről írt az Frank Scully nagy tiszteletben álló újságíró volt, aki 1950-ben írt egy könyvet az alapján, amit két forrás mondott neki, egy állítólagos Dr. Gee nevű tudós (egy helyi rádió és televízió alkatrész üzlet tulajdonos, később Leo A. GeBauer) és Newton Silas (egy jól ismert olajkutató). Scully könyve, "A repülő csészealjak mögött" gyorsan országos bestseller lett az 1948-as repülő csészealj "első leszállásáról" szóló beszámolójával. (1)
"Dr. Gee volt az az ember, aki beszámolt az első olyan repülő csészealj történetéről, amely az Egyesült Államokban szállt le... Két teleszkóp is észlelte ezt az ismeretlen hajót, miközben a légkörbe érkezett. Megvizsgálták a helyzetét és megbecsülték, hol landolhatott. Pár órával azután, hogy leszállt, a légierő tisztjei megérkeztek a coloradói Durang repülőtérre, és az objektum keresésére indultak. Amikor megtalálták, egy sziklás, magas fennsíkon feküdt, Aztectól keletre, Új-Mexikóban." - "A repülő csészealjak mögött" - 138-39 o.
Ne feledjük, hogy Scully egy "ellenőrzött leszállásról" beszélt, nem egy repülő csészealj katasztrófáról, ahogy arról a Roswell incidens esetében számoltak be, amely 1947. július 8-án az Amerikai Hadsereg Légierejének sajtóközleménye után világszerte nagy média visszhangot kapott.
A Majestic-12 dokumentum szintén egy "ellenőrzött leszállásra" hivatkozik Aztec közelében, melyre 1948. március 25-én került sor.
"Az ellenőrzött leszállást egy kis sivatagi kanyonban hajtották végre egy helyi gazdálkodó földjén ... mintegy 12,2 mérföldre Aztec városától északkeletre Új-Mexikóban. A hajó 30 méter átmérőjű volt." - Helyzetértékelés - C1/10
A repülő csészealj átmérőjét illetően Scully a következőket közölte:
"A hajó teljes átmérője 30 méter volt. Pontosabban 30,47 méter széles." - "A repülő csészealjak mögött" - 138-39 o.
Figyelemre méltó, hogy Scully pontos mérete a repülő csészealj átmérőjéről és a landolásról megfelelt az 1989. évi eligazító dokumentumban szereplő adatokkal és a leszállás természetéről leírtakkal.
Scully fontos részleteket közölt arról a tudós csapatról, amelyet a repülő csészealj kivizsgálására küldtek:
"Dr. Gee-t és hét mágneses tudóst hívtak be, hogy vizsgálják meg ezt a furcsa hajót. Amikor megérkeztek a területre úgy döntöttek, hogy a legjobb dolog, ha nem nyúlnak hozzá vagy próbálnak bejutni a belsejébe. Három napig tanulmányozták a hajót egy bizonyos távolságról, miközben Geiger számlálókkal és más eszközökkel vizsgálták." - "A repülő csészealjak mögött" - 138-39 o.
Scully-nak azt mondták, hogy nyolc tudós vett részt a hajó előzetes elemzésében. Az új Majestic-12 dokumentum szerint a begyűjtő csapat az újonnan létrehozott MJ-12 igazgatóság négy tudományos tagjából és további hat tudósból állt, akik a Hart Kanyonban a leszállás helyén találkoztak Aztec város közelében:
"Annak érdekében, hogy követni tudjuk az Aztec közelében folyó eseményeket, valamint a begyűjtés és a vizsgálat folyamatát, fontos, hogy pontosan részletezzük a tudós csapat tagjainak nevét és hátterét, mielőtt visszatérnénk a Hart Kanyon-i események kronológiájához. Közülük csak négyen voltak a MAJICOP igazgatói. Ők Dr. Lloyd Berkner, Dr. Detlev Bronk, Dr. Vannevar Bush és Dr. Jerome Hunsaker voltak... Az MJ-12 igazgatósága a következőket választotta ki az IPU / MAJICOPS begyűjtő csapatba a Hart Kanyon leszállóhelyhez:
Dr. Carl A. Helland, a Colorado Bányászati Iskola Geofizikai és Mágneses Tudományi Laboratóriumának igazgatója és vezető tudósa.
Dr. Neumann János ... Az Aztec űrhajón végzett munkája végül a modern elektronikus számítógépeken ma használt bináris számítógépes nyelvhez vezetett.
Dr. Robert J. Oppenheimer ... Dr. Bush úr számára, aki még nem érkezett Aztecbe, kiválasztotta a begyűjtő csapat nagy részét, és az amerikai haditengerészetnél elrendezte, hogy a Los Alamos létesítményben végzik a tárolást, amíg az állandó telephelyet fel nem készítik.
Dr. Johann von Roesler, egy nitrogén-vegyész szakértő ... Eredetileg konzultánsként szerepelt arra az esetre, ha erőszakkal kell behatolni az űrhajóba robbanóanyagok használatával, aki végül Dr. Detlev Bronk-al dolgozott a folyékony nitrogénnel hűtött kriogén rendszer vizsgálatán, amelyet a hajó személyzetének tagjai használtak.
Dr. Merle A. Tuve ... Ő volt az úttörője a pulzáló rádióhullámok használatának, melyek felfedezése megnyitotta az utat a radar és a nukleáris energia fejlődése előtt. Később tagja volt a Bell Laboratories csapatának, amely kifejlesztette a lézerfény-fizika elveit, amely az Aztec űrhajó fedélzetén található rendszerek tanulmányozásából származott.
Dr. Horace van Valkenburg, a Coloradói Egyetem Gépészeti Tanszékének igazgatója volt." - "Helyzetértékelés" - C3-4/10
A Majestic-12 dokumentum szerint tíz tudós vett részt az Aztec begyűjtésben. Dr. Bush azonban később érkezett, mint a többiek a helyszínen. Scully-nak azt mondták, hogy nyolc kutató volt a helyszínen, ami nagyon közel van a kezdetben jelen lévő tényleges számhoz (kilenc). Ha az MJ-12 Igazgatóság egy másik tudományos tagja Busht kísérte és később érkezett meg, akkor pontosan megegyezik a nyolc dolgozó tudóssal, akik a leszálló repülő csészealj vizsgálatát elkezdték, amit Scullynak mondtak.
Scully annak leírásával folytatta, hogy a csapat hogyan volt képes belépni a hajóba:
"Látszólag nem volt ajtó ahhoz, ami kétségtelenül a kabin volt. A külső felületen nem volt semmilyen jelzés, kivéve egy betört nyílást, amely az első vizsgálat során üvegszerűnek tűnt ... Végül vettünk egy nagy rudat, és becsúsztattuk a hajó ezen sérült részébe." - "A repülő csészealjak mögött" - 139 o.
Ez a leírás, hogy a csapatnak hogyan sikerült bejutnia, szinte megegyezik azzal, ami a MJ-12 dokumentum szerint történt:
"Felfedezték, hogy az eredeti nyílás egyfajta nagy, téglalap alakú ablak vagy ablaktábla volt, ami az alsó sarkában megrepedt. Ezek a nyílások kívülről nem voltak láthatóak, de hatalmas, ívelt téglalapok voltak a fülke körül, és csak egy vékony szerkezeti összekötés választotta el őket egymástól. Kivétel az összetört rész volt, amelyen a csapat belépett." - "Helyzetértékelés" - C6/10
Az MJ-12 dokumentum egy "hosszú, vékony rúd használatára is hivatkozik, amellyel megvizsgálták azokat a karokat vagy gombokat, melyek odabenn voltak," ami megfelel Scully "nagy rúdról" szóló leírásának.
Ezután az Aztec repülő csészealjban tartózkodók számához érkezünk. Scullynak a következőket mondta Dr. Gee:
"Benéztünk a belső térbe. Tizenhat testet számoltunk össze, melyek magassága 90-110 cm volt .... Nagyon közelről és nagyon óvatosan vizsgáltuk a testeket. Minden szempontból normálisak voltak, és nem látszott rajtuk olyasmi, amit mi ezen a bolygón törpének nevezünk. Fejlettségükben teljesen normálisak voltak. Az egyetlen gond az volt, hogy a bőrük nagyon sötét csokoládé színű volt." - "A repülő csészealjak mögött" - 139 o.
Most hasonlítsuk össze Scully beszámolóját a 16 halott utasról azzal, amit az MJ-12 dokumentumok mondanak:
"A felső kabinban ... a csapat két kicsi humanoid testét találta meg, amelyek 120 cm magasak voltak, és olyan ülésekre voltak szíjazva, mint amilyenek a repülőgépek pilótafülkéjében vannak... A földönkívüliek halottak voltak." - "Helyzetértékelés" - C6/10
Az eligazító dokumentum szerint a földönkívüliek légköri szivárgás miatt haltak meg, melyet egy közeli sziklafallal történt ütközés okozott. A jelentés ezután leírja, hogy 14 kriogén csövet találtak az alsóbb szinten, melyek közül 12-ben emberi kinézetű testek voltak, akik közül négyet sikeresen újraélesztettek:
"Egy közelebbi pillantást vetettek a lezárt csövekre, amelyek úgy néztek ki, mint egy mosodai szárítógép ajtajai, majd kiderült, hogy ezek összetett hűtőrendszerek. Kettő üres volt, tizenkettő pedig olyan emberszerű testeket tartalmazott, amelyek emberi felnőtteknek és kisgyermekeknek, valamint csecsemőknek tűntek. Végül az orvosi csapat képes volt egy felnőtt Föld-szerű humanoid férfi és három Föld-szerű humanoid csecsemő újraélesztésére, mindegyikük körülbelül hat hónapos korban volt: két hímnemű és egy nőnemű. A többi csecsemő és egy alacsony, szürke bőrű, nagy fejű EBE halott volt."
Scully 16 testről tesz említést, melyeket Aztecnél találtak. Az eligazító dokumentum két kicsi földönkívüli testről (a felső kabinban) és 14 kriogén csőről számol be (az alsó kabinban), melyből 12-ben emberi megjelenésű idegenek foglaltak helyet megfagyva egy szuszpenzióban.
Amit azonban Scullynak nem mondtak el, hogy a földönkívüliek közül négy még életben volt a kriogén kamrákban. Nyilvánvalóan a forrása, Dr. Gee nem tudta, hogy ezt a négyet később sikeresen újraélesztették. Az eligazító dokumentum elmagyarázza, hogy a helyszínen dolgozó személyzet, anélkül, hogy tudták volna, egy fedősztorit kapott arról, hogy az összes földönkívüli meghalt:
"A történet gyorsan elterjedt, hogy igen, testeket találtak - az összes elhunyt, és el kell őket vinni a későbbi elemzéshez. A két kicsi 'pilóta' testét megmutatták a begyűjtő csapat többi tagjának, akik hallottak róluk, aztán szárazjég kamrákba zárták őket, és az EBE holttestét is, amely a kiolvadás után meghalt a hajóban. Végrehajtották ezt a bemutatót a csapat többi tagja előtt és a szárazjég szállítására szolgáló kapszulák közül többet titokban földdel és kövekkel töltöttek meg, mielőtt az összeset egy 'nagy erejű robbanóanyag' címkével ellátott hűtőkamionba rakták a szállításhoz." - "Helyzetértékelés" - C3/10
Mindez azt sugallja, hogy a begyűjtő csapat 2 alacsony EBE-t látott, és 16 szárazjég kapszulát készítettek elő a 14 kriogén csőhöz (amelyek közül 12-ben testek voltak). Aztán látták, hogy a két EBE testét a felső kabinból két szárazjég kapszulába helyezik, és nem üres kriogén csövekbe. A természetes feltételezés az volt, hogy 16 alacsony, emberi kinézetű földönkívüli testet találtak, pontosan annyit, amennyit Scullynak mondtak.
A fentiek nyilvánvalóan azt sugallják, hogy még egy ilyen szigorúan titkosított begyűjtési művelet esetén is, mint amely Aztecnél történt, a csapat tagjainak elkülönítése már a helyszínen megtörtént. A megtalált élő földönkívüliekről szóló információt titokban tartották a műveletben résztvevők több tagja előtt. Mindenkinek azt mondták, hogy a 16 szárazjég kapszulában található földönkívüli halott volt. Egy hivatalos dezinformációs kampány volt folyamatban az Aztec landolás helyszínén, és ez nem akadályozta a begyűjtést végző személyzetet.
Úgy tűnik, hogy Scully két forrását, Newtont és Dr. Gee-t (GeBauer) szintén utolérte az Aztec leszállást övező dezinformációs kampány. Scully szerint Dr. Gee mágneses szakember volt az Aztec csapatban:
"1949 nyarán (Silas Newton) találkozott Dr. Gee-vel, egy mágneses mérnökkel, aki júliusban szabadult, miután hét évig kormányzati szolgaságban állt mindenféle titkos projektben. A mágneses energia mestere lett..." - "A repülő csészealjak mögött" - 72 o.
Newton és GeBauer is befektetőket csábított különböző olajfúró rendszerekhez, amelyek olyan technológiákon alapultak, amelyeket állítólag az Aztec landolásból szerzett tudásuk segítségével fejlesztettek ki. Az FBI végül mindkettőjüket letartóztatta 1952 októberében, és csalás miatt elítélték őket az egyik olajbefektető, Herman Flader panaszát követően.
Newton és GeBauer hátteréről egy igen kritikus cikket írt J.P. Cahn 1956-ban a True Magazine-ban a "Repülő csészealj csalók" címmel.
Scullyt az Aztec landolásról szóló beszámolója miatt alaposan lejáratták és széles körben kigúnyolták, amiért becsapta őt a két büntetett szélhámos férfi az állítólagos leszállással kapcsolatban. Az Aztec ügyet csalásnak tartják a mai napig, bár Scully egészen haláláig hitte annak valódiságát.
Az új Majestic tájékoztató dokumentum tartalmaz egy bekezdést arról, hogy mi történt Newtonnal, GeBauerrel és Scully-val, amely értékes betekintést nyújt a tényleges eseményekbe, és hogy mindhárman a hivatalos dezinformációs kampány áldozatai voltak:
"Akkoriban látogatta meg a farmert és azt tervezték, hogy vadállatokra fognak vadászni a földjén a helyi rádiós műhely tulajdonos (Dr. Gee / GeBauer), valamint a munkanélküli olajvadász és feltaláló (Silas Newton). Az utóbbi két fél később összejött és elmesélték történetüket a Variety Magazine egyik újságírójának, Frank Scullynak. Ez a szerző később 1950-ben kiadott egy könyvet, amely részletesen bemutatta az Aztec történetet. Ez a biztonság megsértése volt... az IPU / MAJICOPS munkatársai esetében használt fedősztori hatástalannak bizonyult. Úgy döntöttek, hogy az Aztec erőfeszítéseket egy kitalált fúróvállalat olajkutatásával álcázzák, amely nem egyezett a munkanélküli olajkutató ismereteivel, aki tudta, hogy nincs olaj ezen a területen. Később mind a független olajkutatót és az újságíró Scullyt a MAJESTIC Végrehajtó Osztályának titkos ügynöke által a True Magazine rovatvezetőjének (Cahn) kiszivárogtatott tényekkel járatták le. Ez a művelet nem volt szerencsés, de nagyon fontos, tekintettel az Aztec felfedezés szenzációs jellegére. Szerencsére Scully 'tudósnak' nevezte ezt az olajkutatót a könyvében, és a könyv eladásának időszakában a szerencsvadászt csalás miatt ítélték el, mert megpróbált eladni egy olyan eszközt, amiről azt állította, hogy olajat talál. Jórészt a szerencsének köszönhetően a biztonság megsértése magától helyrejött, és a könyvet gyorsan elfelejtették az MJ-12 kisebb segítségével." - "Helyzetértékelés" - C2/10
Lényegében a Majestic tájékoztató dokumentuma azt mutatja, hogy sikeres dezinformációs kampányt hajtottak végre, hogy Scullyt és két legfontosabb forrását, Newtont és GeBauert lejárassák. Scully hibája az volt, hogy helytelenül hivatkozott GeBauer-re, mint mágneses tudósra, ami megkönnyítette a dezinformációs kampány sikerét.
Figyelembe véve Scully beszámolója és az Aztec repülő csészealj eseményt leíró új Majestic 12 eligazító dokumentumban található információk közötti nagyfokú hasonlóságot, nagy biztonsággal lehet arra következtetni, hogy ugyanazt az eseményt írják le. Ez két lehetséges következtetést von maga után az eligazító dokumentummal összefüggésben és a korábban hiteltelenített Aztec repülő csészealjjal kapcsolatban.
Az első az, hogy ez egy dezinformáció, amely Scully Aztec landolásról szóló beszámolóján alapul, amit mint egy eszközt használnak arra, hogy egy kitalált dokumentummal ismét megzavarják az UFO/exopolitika kutató közösséget. Az a tény, hogy a dokumentum a Védelmi Hírszerzés Kémelhárítási Hivatalából bukkant fel, felveti ezt a lehetőséget.
A második következtetés az, hogy az eligazító dokumentum valódi, és igazolja azon dolgok többségét, amit Scullyt negyven évvel korábban írt le az Aztec incidensről. Fontos megjegyezni, hogy az eligazító dokumentum megerősíti, hogy Scullyt a két férfi nem csapta be. Newton és GeBauer valóban pontos információkat közölt a landolásról , amit a Majestic 12 a biztonság komoly megsértésének tekintett. Scully könyve sikeresen feltárta a nemzetbiztonsági szervezet egyik legnagyobb repülő csészealj titkának részleteit.
Hogy a két következtetés közül melyik pontosabb, annak kiderítésére az 1989-es tájékoztató dokumentum tartalmának további tanulmányozása szükséges.
Folytatása következik...
A sorozat első része itt olvasható: Egy napvilágra került Majestic dokumentum bizonyítja, hogy az USA diplomáciai kapcsolatokat tart fenn a földönkívüliekkel
(1) - https://www.amazon.com/Behind-Flying-Saucers-Frank-Scully
Exopolitics