http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2017/07/alec-newald-ferfi-aki-10-napig-elt.html
Egy férfi igaz története, aki tíz napot töltött egy földönkívüli civilizációval.
A lakóhelyek
Tanácstalan voltam egy darabig, hogy merre kell keressem, mivel kíváncsi voltam és tiszteletet ébresztett bennem az, ami körülöttem volt. Egyes épületek hasonlítottak a Földön lévőkre, de a külső falaik körülbelül harminc fokos szögben lejtettek, és bizonyos távolságban visszafele dőltek minden emeleten, így inkább úgy néztek ki, mint a hegyi lépcsők.
A legtöbb épület kör alakú vagy csőszerű volt. Egy spirális mintát követtek a legmagasabb épülettel a középpontjukban, de a magasságok fokozatosan csökkentek az épületek spirális külső vonalában. Úgy tűnt, hogy az összes épület üvegből vagy műanyagból készült.
Az otthon felső szintjeihez való hozzáférést egy szelíden lejtős spirál rámpa tette lehetővé, amely a falak ívelt peremfelületén húzódott. Ez a rámpa az épületen kívülről is látható volt. Ennek a tulajdonságnak a saját megfigyelésem szerint az lehetett a célja, hogy egy formát vagy keretet vagy megerősítést nyújtson a lakóépületnek.
A szobákat, vagy inkább a különböző szinteket valamilyen diffúz fény világította meg nappal és éjjel, de nem találtam közvetlen forrást ennek a fénynek a magyarázatára. Amikor elérkeztünk a második szintre, a fő nappali területükre, elbűvölt a szépsége és az elrendezése. Nem számít, mennyire keményen próbálkozom, a leírásom nem képes visszaadni az igazságot.
A szín túlnyomórészt gyöngyházfényű, talán egy kissé ezüstszürke volt. Ez segíthetett megszüntetni a tükröződést, amiről mindenkit biztosíthatok, hogy egyáltalán nem volt. Visszaverődve még mélyebbről mind a szivárvány színei olyanok voltak, mint a gyöngyház kagyló. A korábban említett puha világosság mindenütt sugárzott.
Ha azt mondjuk, hogy ez egy valóban lenyűgöző látvány, az túlságosan kevés!
Nem vagyok biztos benne, hogy a színe volt a leginkább lenyűgöző eleme a belső térnek, mert ugyanúgy lehengerlő volt az egyik rész áramló formája, alakja vagy felosztása, ahogy átment a másikba.
Olyan volt, mintha az egész lakás, beleértve minden bútorelemet, egyszerre épült volna. Nem tűnt fel olyan csatlakozás vagy varrás, amelyet meg tudtam különböztetni. Ezt a lakást azonban hasonló technikával építették fel, mint amit a szállítóban használt eszközöknél alkalmaztak. A padló, egy sima, párnázott gumi, puha volt a járáshoz; a színe csak egy vagy két árnyalattal volt sötétebb, mint a falak.
A bútorok úgy tűntek, hogy a már ismert üvegből vagy műanyagból készültek. Bár kissé színezettek vagy füstösek voltak, a szivárvány színei mélyen bennük voltak.
Ezeket a színeket megváltoztathatja egy személy gondolkodási mintázata, így ha valaki izgatott lenne, nem tudná titokban tartani, mert a szoba színei a teljes színspektrumon belül táncolnának. Amikor egy személy meditált, a fény szintje csökkent és csak a lágyabb hangok jöttek át.
Ennek a szobának a központi része a második szinten körkörös volt, és általános célra használták, beleértve a meditációt is. A hálószobákat önmagukban teljesen feleslegessé tették, mivel a meditáció teljesen átvette az alvás helyét.
Ezek a meditatív állapotok minden nap egy-két órát tartanak.
A közlekedés
Mint a legtöbb tárgy, amelyet nem természetes anyagokból állítottak elő vagy termesztettek, az autó is úgy tűnt, hogy műanyagszerű anyagból készült. Még itt is megvan a lehetősége, bár kétséges számomra, hogy vajon ez a műanyag valóban szintetikus termék vagy valamilyen természetes anyag, amelyhez hasonlóval nem rendelkezünk a Földön.
Ennek a kétségnek az oka hamarosan nyilvánvalóvá válik mindenki számára.
A felső fele átlátszó volt, de erősen színezett, az alsó átlátszatlan és szürkésbarna. Azt hiszem, azt mondhatnám, hogy még homályosan piramis alakja is volt, de a hagyományos piramishoz képest összezsugorodott és kinyújtott kinézete volt. Nem voltak kerekei, és néhány centivel a föld felett lebegett annak ellenére, hogy még nem mozgott.
Ha el tudja valaki képzelni egy lopakodó harci gép pilótafülkéjét szárnyak nélkül, akkor nem lenne messze az igazságtól.
"Hogyan működik ez a dolog?" - kérdeztem.
"Részben az elme erejével, részben mágneses taszítással." - mondták nekem.
Úgy döntöttem, hogy talán nem fogok túl sokat kérdezni a belső részekről.
"Nos, hogyan tudom vezetni?" - lett volna a következő kérdésem, de mielőtt még megkérdezhettem volna, már válaszolt.
"Te irányítod, én megadom az energiát," - mondta, és hátracsúsztatta a felső részt. "Ilyen módon". Átnyúlt és egy csúszkát mozgatott egyik oldalról a másikra. "Ez a manuális módja ennek. Nem hinném, hogy ezt tiszta gondolattal akarta Alec".
"Kétlem", gondoltam magamban anélkül, hogy elküldtem volna neki a gondolatot. Igen, legalább megtanultam magamban gondolkodni.
"Elég könnyűnek tűnik," - mondtam magabiztosan, mikor beültem az autóba.
"Csak állítsa be a csúszkát .... úgy van. Egyenesen előre középen, jobb oldalra csúsztatva jobbra fog fordítani minket a következő rendelkezésre álló kereszteződésnél. Ne aggódjon," - hangsúlyozta, "nem fog megfordulni, amíg az útvezetők nem hagyják. Ezután visszaáll középre, és várja a következő utasítást. Én navigálok,"- mondta.
Tétova voltam. - "Jöjjön, menjünk," - tette hozzá türelmetlenül -, "és ne felejtse el az extra szemvédelmet."
Ezek a szemüvegek vagy védőszemüvegek már önmagukban is elképesztőek voltak. Az egyetlen módja annak, hogy leírjam, hogyan illeszkedtek, ha azt mondom, hogy egyszerűen csak hozzátapadtak az archoz anélkül, hogy valami tartotta volna. Valamilyen anyagi kölcsönhatás volt, amennyire meg tudtam ítélni.
Az autó vezetési rendszere zavarba ejtett. Mivel a jármű valójában nem érintette a talajt, hogyan tudta, mikor kell fordulni? Az út felett függesztették fel a mágneses taszítás valamilyen formája segítségével, amelynek a részleteit nem ismerem, de nem tűnt olyan összetettnek.
Biztos vagyok benne, hogy a Földön túl sok nehézség nélkül reprodukálható lenne. Valamilyen módon a járműnek elektromágneses mezőt kell létrehoznia, vagy fel kell töltenie néhány részecskét, másokat pedig nem annak érdekében, hogy megtalálja az utat a kanyarokban és így tovább anélkül, hogy erre utasítják.
Spekulációk a jövő technológiájáról
Célom ennek a könyvnek a megírásával, hogy tényszerű beszámolót adjak a tényleges eseményről. Míg a magam részéről megpróbáltam minimális szinten tartani a spekulációmat, ha bármennyit is tartalmaz, az nem állt szándékomban.
Ahol csak lehetséges volt, tartottam magam ahhoz, hogy semleges maradjak, legalábbis a bolygón kívüli részek vonatkozásában. Azonban a földi hatóságok kezében lévő eltűnésem esete megnehezítette számomra a semleges helyzetet ezen a területen. Talán bocsássák meg nekem ezt a bűnt.
Itt szeretnék némi személyes spekulációt megengedni (bár tényekre alapozva) azzal kapcsolatban, amit már olvastak, hogy könnyebben meg lehessen érteni a földi valóság világában.
Az 1947-es évben (véletlenül ugyanabban az évben, mint a ma híressé vált Roswell csészealj incidens) a század egyik legnagyobb technológiai áttöréséről számoltak be, amikor a Bell Laboratóriumban december 23-án John Bardeen, Walter Brattain és William Shockley bemutatták az első pontérintkezésű tranzisztorokat.
 |
| Alec Newald |
Shockley egy év múlva követte a bipoláris tranzisztor fejlesztésével. Ez a csodálatos új technológia felerősítette az elektromos jeleket egy szilárd félvezető anyagon való áthaladással - alapvetően ugyanazt a műveletet végzi, amelyet a jelenlegi bipoláris tranzisztorok.
Amit ez a találmány eredményezett, merem mondani, hogy még "ebben a világban" is csodálatos volt. Innen folytatva mélyen a következő témába kerülünk.
A legtöbb anyag három különböző, szilárd, folyadék és gáz állapotban létezhet. A hőmérsékletek és a nyomások határozzák meg, hogy melyik állapotot veszik fel. A szilárd állapot általában kristályos.
A három alapállapot közötti különbségeket gyakran egyszerű diagramokkal ábrázolják, amelyekben az atomokat körök képviselik. Általában ezek a körök nagyjából gömbölyű elrendezésben vannak csoportosítva, legalábbis a szilárd és folyékony állapotok esetében. Azonban, amikor az atomokat olyan molekulákkal helyettesítik, amelyek egy irányban hosszúkásak, az anyag különös köztes állapota keletkezik: a folyadékkristály.
Egy másik kapcsolódó téma az 1985-ben felfedezett Bechgaard sók csoportjába tartozó szerves szupravezetők. Itt említem őket, mert érdekes tulajdonságokkal rendelkeznek az UFO-megfigyelésekkel kapcsolatban.
Ha fényt bocsátunk át a kristályon, de polarizált párhuzamos vezető irányba, ez visszatükröződik, így a kristálynak jellegzetes fémes csillogást ad. A keresztirányú polarizáció homályos szürke megjelenést eredményez. Ha a tápegység ki van kapcsolva, az anyag eltűnik a látószögből. Mit szólsz! Következtetés: csak azért, mert valami úgy néz ki, mintha fémes anyagból készült volna, ez nem feltétlenül jelenti azt!
1989 óta egy kirakós kétharmada van a fejemben. Tudtam, hogy a földönkívüliek hajója parancsra megváltoztatta az alakját, és hogy ezek a járművek valójában élő entitások voltak.
Tudtam, hogy a kristályos technológia valamilyen formája, esetleg egy impulzus rezonancia vagy vibrációs frekvencia, valamint a hőmérsékletváltozásokat felhasználva utaztak interdimenzionálisan.
Lezárás
Amikor Alec visszatért erre a bolygóra, kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy néhány kormányhivatal tudott az ő "nem evilági"élményéről, és minél több információt akartak tőle, ahogy az emberileg lehetséges.
Két új-zélandi DSIR tudós látogatta meg őt, akik sokkal több információt szerettek volna tudni olyan dolgokról, amelyekről soha nem is tudhattak .... Hamarosan kiderült, hogy ez a két "úriember" egyáltalán nem a DSIR (Tudományos és Ipari Kutató Intézet) emberei voltak.
A zaklatás folytatódott és intenzívebbé vált, miközben a lakását többször is felforgatták, bár Alec folyamatosan megváltoztatta a címét, hogy megpróbálja lerázni ezeket az embereket. Viselkedésük mindig fenyegető volt, és amikor Alec elutasította, hogy együttműködjön ezekkel az egyénekkel, valóban elkezdték játszani a "kemény fiút"!
Alec tapasztalatai során hozzáférhetett a földi történelem ősi feljegyzéseihez, amelyek önmagukban egy olyan történetet írnak le, hogyan fejlődött ez a bolygó.