A 20. század közepén az egyiptomi kormány Nasszer elnök alatt azt tervezte, hogy megépítik az Asszuáni-gátat, hogy ellenőrizhessék a Nílus kiszámíthatatlan évente ismétlődő árvizeit, és emellett a gát vízerőműként elektromos áramot biztosítson. De a gát megépítése következtében Abu Szimbel teljes egészében víz alá került volna.
Felismerve a problémát 1959-ben az egyiptomi és a szudáni kormány írt az UNESCO-nak, hogy segítséget kérjenek. Ezért egy óriási nemzetközi erőfeszítés vette kezdetét, hogy megmentsék Abu Szimbelt.
A terv az volt, hogy a műemléket teljesen elköltöztetik a folyótól - 65 méter magasabbra és 200 méterrel hátrébb - egy mesterséges dombra. A dombon egy beton kupolát terveztek építeni, amely végül a templom belsejéül szolgált.
A nagy pontosságot igénylő munkák 1964-ben kezdődtek. Kezdve a kézi fűrészektől egészen a buldózerekig mindenféle eszközt felhasználva a szobrokat és a templomokat 20 tonnás blokkokra vágták, amelyeket az új helyszínre költöztettek át.
Az újbóli összeállítás rendkívüli pontosságot igényelt, nagyon kicsi, mindössze plusz-mínusz 5 mm-es tűréssel. Az újból felépített templom úgy lett tájolva, hogy a Nap az év bizonyos időszakaiban megvilágítsa a belső teret, mint az eredeti templomban.
Abu Szimbel átköltöztetése 1968-ban fejeződött be, és 40 millió dollárba került, de a munka itt még nem ért véget. Összesen 22 műemléket és komplexumot költöztettek át öt kontinensről 40 technikai misszió során. A teljes feladat 1980-ig sem fejeződött be.
Hálából az egyiptomi kormány négy templomot ajándékozott a főbb országoknak, akik részt vettek a munkában, így például a denduri templom a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban került kiállításra.
