A Vlagyivosztokban megrendezett Keleti Gazdasági Fórum múlt héten tartott plenáris ülésén Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy nem lesz egy újabb nagyszabású katonai konfliktus a Koreai-félszigeten. Anatolij Wasserman Orosz politikai megfigyelő elmagyarázza, hogy mi az, amit az orosz elnök tud, sok megfigyelő viszont nem.
A fórum résztvevői előtt csütörtökön Putyin elmondta, hogy a Koreai-félszigeten kialakult patthelyzetben érintett valamennyi félnek valószínűleg "lesz elég józan esze és belátása, hogy felelősséget vállaljanak a régióban élő emberekért, és diplomáciai eszközökkel oldják meg ezt a problémát."
"Ahogy dél-koreai partnerem, én is biztos vagyok benne, hogy nem lesz nagyszabású konfliktus, különösen a tömegpusztító fegyverek használatát illetően," - tette hozzá az orosz vezető.
Putyin emlékeztetett arra is, hogy 2005-ben a konfliktusban részt vevő felek annak határán voltak, hogy megállapodásra jussanak Phenjan nukleáris programjával kapcsolatban. "Olyan megállapodásokra jutottak, melyek szerint Észak-Korea felelősséget vállal nukleáris és rakéta programjainak korlátozásért, és a folyamatban részt vevő többi fél megígérte, hogy hozzájárul ehhez. De aztán valaki elkezdett Észak-Koreától olyasmit követelni, amit nem ígért meg, és fokozatosan romlott a helyzet a jelenlegi állapotig," - mondta.
Az orosz elnök megjegyzéseit elemezve Anatolij Wasserman egy cikkben fogalmazta meg véleményét a RIA Novosti hírportálon. (1) Wasserman tudomásul veszi azt a tényt, hogy "Putyin diplomatikusan kerülte ennek a 'valakinek' a megnevezését. Ez olyan, mint a híres anekdota egy csoport erdei állatról, köztük a rókáról, akik leülnek az erdőben kártyázni, amikor az egyikük azt mondja, hogy 'ha valaki csal, az arcon lesz csapva - a narancssárga arcán.'"
"A konfliktusban, amelyet itt tárgyalunk, ugyanolyan nyilvánvaló, hogy ki volt az, aki Észak-Koreától olyasmit követelt, amit Phenjan soha nem ígért meg," - írta a politikai megfigyelő.
"Tény, hogy - Wasserman szerint - a koreai félsziget konfliktusában érintett potenciális felek közül csak egy ismeretes, aki elégedetlen, konkrétan ugyanaz, akire az orosz elnök néhány nappal korábban a sajtóban a BRICS csúcstalálkozót követően utalt, amikor azt mondta, hogy azok az emberek voltak, akik összetévesztik Ausztriát Ausztráliával."
A két Korea esetében a megfigyelő azt állítja, hogy mindketten elég racionálisak, "mert a mai konfliktus csak a 20. század eleje óta tartó konfrontáció egyik fázisa, amikor Koreát először elfoglalta Japán és alapos népirtást végzett. Majd miután a japánokat kiűzték, voltak olyanok, akik megpróbáltak saját stratégiai bázist kialakítani a területen, és akik ezt a bázist akarták egy újabb koreai népirtásra felhasználni."
Háttér-megjegyzés: Az 1950-1953-as koreai háború alatt az Egyesült Államok Légiereje 635 ezer tonna bombát dobott le, közel 150 ezer tonnával többet, mint a 2. Világháború idején a csendes-óceáni színtéren. A koreai háború több mint 3 millió polgári élet elvesztésével járt, a legtöbbjük északon.
"Amennyire én értem, mindkét Korea emlékszik a népirtásra, amelyet tökéletesen megrendeztek számukra, és senkiben sem él a legkisebb vágy arra, hogy ezt bárki megismételhesse," - írta Wasserman. Ezért hozzátette: "Bizonyos vagyok benne, hogy a koreai félsziget konfliktusának minden résztvevője közül csak az USA képes nem megfelelően és agresszívan viselkedni."
"Tekintettel ezekre a körülményekre úgy vélem, hogy a dél-koreai elnök viselkedése, amely az észak-koreai magatartás veszélyére emlékeztet és egyben azt ígéri, hogy Phenjannak kölcsönösen előnyös gazdasági projekteket kínál, a legésszerűbb út, ami előre vezet," - jegyezte meg a megfigyelő.
"Mivel egyrészt az ilyen projektekben való részvétel jelentősen gyengíti az agresszív magatartás iránt tanúsított érdeklődést, annak ellenére, hogy nem teljesen szünteti meg ... Másrészről a széleskörű globális tapasztalat azt mutatja, hogy ha egy ország nagy gazdasági potenciállal rendelkezik, gyakran lehetősége nyílik gyors védelmi potenciál kiépítésére, és ezért nem kell előre sok pénzt elköltenie ... Ezért a gazdaságilag fejlett országok általában kevésbé tűnnek agresszívnek."
E tényeket szem előtt tartva Wasserman megjegyezte, hogy "a dél-koreai és az orosz elnök Keleti Gazdasági Fórum kifejtett szigorú diplomáciai álláspontja a legígéretesebb módja a konfliktus megoldásának."
Az elemző emlékeztetett arra, hogy az észak-koreai nukleáris ambíciókról szóló vita korai szakaszában "az Egyesült Államok megígérte Phenjannak, hogy segítenek számos súlyos energia probléma megoldásában, mivel elegendő energiaforrást biztosítanak világpiaci energiaárakért, és az országban egy erős atomenergia-komplexumot hoznak létre amerikai technológiával, amely garantálja, hogy ne lehessen ezt a komplexumot katonai célokra felhasználni."
"Phenjan készségesen beleegyezett ezekbe a javaslatokba," - írta Wasserman. "De ezt követően Washington néhány apró kérdésben megtagadta saját ígéreteinek teljesítését, és így Észak-Korea kénytelen volt saját nukleáris energiát kifejleszteni, amely lehetőséget adott arra, hogy folytassák a nukleáris fegyverek létrehozására irányuló projektjüket. Tehát az Egyesült Államok nem egyszerűen csak olyasmit kért Észak-Koreától, amit Phenjan meg sem ígért, hanem megszegte a saját ígéreteit oly módon, hogy az nyilvánvalóan a helyzet súlyosbodásához vezetett."
 |
| Anatolij Wasserman |
"Van valaki, akinek most érdekében áll a háború?" - kérdezte a kommentátor. "Nem hiszem," - felelte. "Elméletileg el lehet képzelni, hogy az amerikai politikai körök egy része számára ez a háború nyereségesnek bizonyulhat a jelenlegi körülmények között, mivel Trump elnök nyerte a választást azon ígéretének köszönhetően, hogy visszahozza a munkahelyeket az országba. De a munkahelyek elkezdték elhagyni az Egyesült Államokat Dél-Koreába, mielőtt még átkerültek volna Kínába. Ezért nem zárhatom ki azt a lehetőséget, hogy Dél-Korea pusztulása a háború eredményeként előnyös lenne az Egyesült Államok, vagy legalábbis azon pénzügyi és ipari csoportok számára, amelyek bármikor megpróbálhatják újjáépíteni az amerikai ipari bázist bármi áron."
"De még az USA-ban is azok az erők vannak fölényben, amelyek szerint egy koreai háború veszteséges lenne, és úgy gondolom, hogy az orosz elnök szintén tudatában van ennek," - állapította meg Wasserman. (2)
(1) - https://ria.ru/analytics/20170907/1501967677.html
(2) - https://sputniknews.com/politics/201709101057270571-putin-korea-conflict-prospects-analysis/