Bizonyára sokan fantáziáltak már arról, hogy van az otthonukban egy ajtó, ami egy rejtett világba nyílik, de azt már kevesen tudják elképzelni, hogy a házuk mögött egy eltemetett város fekszik. 1963-ban egy török ember egy falat döntött le házának pincéjében, amikor felfedezett az ősi, 18 emelet mély föld alatti várost.
Egy időben akár 20000 embernek is otthont adhatott Derinkuyu, a világ egyik legnagyobb föld alatti városa. A törökországi Kappadókia régióban található, mely egyike a több mint 200 föld alatti városnak, melyet vulkáni kőzetből faragtak ki. Derinkuyu valójában alagutakkal csatlakozik ezekhez a föld alatti településekhez, melyek több kilométer hosszan húzódnak. Ami annyira lenyűgözővé teszi a várost, az a mélysége, ami több mint 75 méter, valamint a szervezettsége, ami szükséges volt ahhoz, hogy megfeleljen a lakosság igényeinek a föld alatt.
Mikor jött létre a föld alatti város?
Úgy gondolják, hogy Derinkuyu föld alatti városának építését a frígek, egy indoeurópai nép kezdte el az időszámításunk előtti 8. és 7. század körül. Miután a népesség keresztény lett a római időkben, a kápolnáikat a föld alatti lakhelyük mellett kezdték létrehozni. Úgy gondolják, hogy a keresztény népesség a föld alatti várost használta, hogy elkerülje a rómaiak üldöztetését.
A bizánci időszak alatt a föld alatti város virágkorát élte. A 780-tól 1180-ig tartó arab bizánci háborúk alatt Derinkuyut menedékként használták a muzulmán arabok - ebben az időszakban készítették a föld alatti városokat összekötő alagutakat.
Egy alternatív elmélet sokkal korábbra teszi a föld alatti város kialakulását, az ősi anatóliai hettiták idejére. Ez a hipotézis az időszámításunk előtti 15. századra datálja az építését, ahol a területet a megszálló ellenségek előli menekülésre használták.
http
Milyen volt az élet a Derinkuyuban?
Bár a klausztrofóbiások számára nem éppen ideális, ezek az ősi kultúrák megpróbálták az életet kényelmesebbé és biztonságosabbá tenni a föld alatti városban. Hosszú, akár 55 méter hosszúságú aknák biztosították a szellőzést, míg a nagy, kerek, több, mint 400 kilogrammos kőajtók nyújtottak védelmet, hogy a betolakodók ne tudjanak bejutni a föld alatti városba.
Az istentiszteletre használt kápolnák mellett voltak állatok számára használt területek valamint kutak, amelyek friss vizet biztosítottak. A közös helyiségek, istállók, borospincék és olajprések mind a föld alatti élénk életre utalnak. Mit kezdtek a hulladékkal? Edényekben tárolták, és amikor csak lehetett, a felszínre juttatták.
Derinkuyu manapság
Mióta 1965-ben megnyitották a nyilvánosság számára, Derinkuyu föld alatti városa Kaymakli mellett jól ismert turisztikai látványosság a régióban. Bár a 18 szint közül csak 8 látható, hihetetlen lehetőség arra, hogy az ember elképzelje, hogyan voltak képesek az akkori lakók alkalmazkodni a körülményekhez.
