Mi van, ha az életed krízishelyzetbe kerül, amire a spiritualitástól várod a megoldást, de bármit csinálsz, az áhított boldogság csak nem akar megérkezni? Mit tudsz tenni, ha a spiritualitás ígéretei nemhogy nem váltak valóra az életedben, hanem még jobban összekavarodott minden, és úgy érzed, hogy már végképp elvesztél életed zűrzavarában?
Esetleg már megízlelted a belső nyugalmat és békét, és egy pillanatra sem vágysz vissza a szeretetlen, durva embertársaid közé? Mi van, ha egyetlen porcikád sem kívánja tovább a családodat, a kollégáidat, akik változatlanul folytatják az öntudatlan játszmáikat, akikkel kapcsolatban egyszer csak megszűnik minden illúziód, amit dédelgettél róluk idáig magadban? Kell-e, lehet-e ezt valahogyan kezelni?
http