Amikor Ricardo Bofill spanyol építész 1973-ban egy elhagyatott cementgyárba botlott, szinte azonnal látta a lehetőséget a romokban. Bofill megvásárolta a huszadik század elejéről származó területet és helyi katalán kézművesekkel együtt a silók és az épületek terjedelmes struktúráját egy hihetetlen mesebeli otthonná változtatta, amely ötvözi a szürrealizmust, a brutalizmust és a modernizmust.
A Katalóniában, Spanyolországban található felújított épület egészen figyelemre méltó - nemcsak a lenyűgöző megjelenése miatt, hanem az építész azon törekvése okán is, hogy a betonerődöt egy meglepően élhető lakhellyé és stúdióvá alakítsa át.
A cementgyárból lett épület már negyven éve folyamatosan változik, melynek vége egyelőre nem látszik. Az alapvető felújítás, amely során részleges pusztítást végeztek dinamittal és kalapácsokkal, egy kicsit több mint egy évet vett igénybe ahhoz, hogy a komplexum élhető legyen.
A durva beton homlokzat lágyítására növényzetet telepítettek a silók és az épületek tetejére, a falakon pedig szőlőt futtattak fel. A felújított komplexum több mint Bofill álomotthona - egy munkaterületet is tartalmaz az építész mérnökirodája számára, valamint egy konferencia- és kiállítótermet, egy modellező műhelyt, kerteket és archív helyiségeket.
A meglévő szerkezetek nagymértékben befolyásolták a belső tér kialakítását, és az ipari érzetet mindenhol megtartották.
A szobákat a magas mennyezetek és a nagy ablakok miatt természetes fény árasztja el, míg a silók óriási szobrokként jelennek meg. Az egykori gyár egy varázslatos hely, melynek furcsa hangulatát nehéz megragadnia egy egyszerű szemlélődőnek.
Míg a nyers betonfalak és az enyhén oxidált felületek megmaradtak, a silók és az ipari szerkezetek messze maguk mögött hagyták cementgyári múltjukat. Az épület váratlanul buja külseje mellett a belső térben a meleg tónusok, textúrák és a kortárs elemek meglepő és ügyes kombinációi vannak jelen az ipari háttérrel szemben.
Minden szobát úgy kezeltek, mint egy műalkotást, gondosan kiválasztott bútorokkal, amelyek utalnak a helyszín történelmére. "Néha az a benyomásom, hogy egy külön világban élek, egy zárt világegyetemben, amely védelmet nyújt a kinti és a mindennapi élettől," - mondta Bofill.
http://www.ricardobofill.com/
