Az időszámításunk előtti 2. század körül a Pergamon királyok egy különleges helyet építettek Hierapoliszban, a mai Törökországban. Most romokban fekszik, de még mindig van ott valami felkavaró - valami sokkal ősibb, mint azok, akik egykor ott éltek.
Hét évvel ezelőtt az "alvilág kapuja", más néven Plutonium, melyet az alvilág római istenéről neveztek el, felfedte titkát, ami halálosnak bizonyult mindazok számára, akik túl sokáig álltak a barlangban. Ismeretes, hogy a barlangba belépő emberek jobbak féltek, mint a bikák, kosok és énekes madarak, amelyeket gyakran feláldoztak, és egy új vizsgálat végül kiderítette, hogy miért.
A Régészeti és Antropológiai Tudományok folyóiratban megjelent tanulmány kifejti, hogy a barlang egy olyan repedés fölé ül, ahol jelentős mennyiségben folyamatosan szabadul fel geológiai szén-dioxid. A szén-dioxid koncentrációja a földtől távolodva egyre csökken, ezért pusztultak el a barlangban lévő állatok, de a magasabb papok, akik bevezették őket, gyakran túlélték. (1)
A Duisburg-Essen Egyetem (UDE) által vezetett csapat elmagyarázza, hogy a barlangban végzett rituális áldozatokról szóló történetek régóta elhunyt írástudók tollából ismeretes. Sztrabón, egy görög földrajztudós, egyszer így emlékezett: "Ez a hely tele van egy olyan ködös és sűrű gőzzel, amelytől alig látni a talajt. Bármelyik állat, amely belép, azonnal meghal."
http
Bár a vulkanikus gázok megjelenése ezen a ponton vált ismertté, a csapat jobban meg akarta ismerni a baljós portállal kapcsolatos finom részleteket. Figyelembe véve a méréseket azt is megtudták, hogy a napfény és a szél a nap folyamán segített eloszlatni a halálos ködöt.
Ez azt jelenti, hogy a hajnal előtt órákban a leginkább kockázatos belépni a barlangba. Éjszaka a koncentrációk olyan magasak voltak, hogy "egy perc alatt könnyen megölhettek egy embert is".
Az eunuch papok eléggé értettek hozzá, hogy tudják, hogyan változnak a koncentrációk a nap folyamán, ezért a csapat úgy véli, hogy az áldozások akkor történtek, amikor a legmagasabbak voltak. Mivel a barlangból látszólag sértetlenül léptek ki, "isteni" erőt tulajdonítottak nekik, és legendák hőseivé váltak.
"A Gallik (Eunuch papok) köveken álltak a szegény bika vagy kecske köré, és megmutatták természetfeletti erejüket," - mondta Hardy Pfanz professzor, a vulkanizmus és a biológia kutatója. "Ezen a magasságon 20-40 percig állhattak anélkül, hogy veszélybe kerültek volna."
A kövek nélkül "senki sem tudott behatolni a pokol kapuján anélkül, hogy megúszta volna", de "ha a Gallik egy ideig visszatartották a lélegzetüket, akkor a kapu bejáratáig elmehettek."
Ez a szén-dioxid jelenség máshol is előfordult már a világ több táján. 1986-ban a Kamerunban található vulkáni Nyos-tó, melynek vizében évszázadok alatt felhalmozódott a szén-dioxid gáz, egyszerre szabadította fel a színtelen, szagtalan légnemű anyagot. A feltörő gáz megölt minden élő dolgot, ami az útjába került, köztük több mint 1700 embert.
Bár még nem biztosak abban, hogy mi okozta a szé-dioxid hirtelen kiáramlását a tóból, ez könnyen megismétlődhet, ezért a helyi hatóságok mesterségesen gáztalanítják, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy nem jelent veszélyt.
Hasonló, de kevésbé halálos esemény történt néhány évvel korábban a kameruni Monoun-tóban. Bár ezek az úgynevezett "limnikus kitörések" sokkal hirtelenebbek és végzetesebbek a Plutoniumban lévő örökös kibocsátáshoz képest, mindkettőnek a geológiai szén-dioxid halálos erejéhez van köze.
A helyi falusiak, akik a Monouni-tó közelében laktak, azt állították, hogy a gonosz szellemek időnként kiszabadulnak a tóból, hogy megöljék az embereket.
"Több mint 2000 évvel ezelőtt ezeket a jelenségeket nem lehetett tudományosan megmagyarázni, és csak a képzelet szabott határt a mélység vagy a jó szándékú istenek természetfölötti erőinek," - zárja a csapat tanulmányát. Lehet, hogy az idők megváltoztak, de a "geológiai" pokol ereje egyértelműen még mindig sokak szívében félelmet ébreszt.
(1) - https://link.springer.com/epdf/10.1007/s12520
(2) - http://www.iflscience.com/environment/the-mystery