Az indiánokról általában úgy gondolják, hogy ők a Kolumbusz előtti népek leszármazottai az amerikai kontinensen. Számos etnikai csoportot és törzset alkottak, és sokan még ma is élnek.
Az őslakosok különböző fogalmakat használnak magukra; az idősebb emberek általában az "indiánok" vagy "amerikai indiánok" nevet használják, míg a fiatalabb generációk inkább őslakosoknak nevezik magukat.
Az őslakosok egész nemzeteket hoztak létre anélkül, hogy bármilyen "fejlett" kütyükkel rendelkeztek volna, és mégis ezerszer alkalmasabbak voltak a természetben való túlélésre. Az indián törzsek a legjobb példái annak, hogyan lehet megélni a földből, miközben mindig tiszteletben tartják, és megőrzik az eljövendő generációk számára.
Ők harmóniában élnek, megvédik az erőforrásaikat és gondozzák a környezetet. Az őslakosok a túlélésben mindig is a legjobbak voltak. A hagyományos tudásukat a modern társadalom többnyire elfelejti vagy figyelmen kívül hagyja ahelyett, hogy megtanulná tőlük a túlélés mesterségét.
A 15. század vége óta az amerikai földre vándorló európaiak szokásait az óvilág társadalmai folyamatosan átvették az azóta eltelt fél évezred alatt.
Az őslakos indián törzsek többsége mindig is vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott, és műveik valamint szóbeli hagyományaik szolgáltak a történelmük megőrzésére. Majd megjelentek az első írásos források, melyeket az európai telepesekkel kialakult konfliktusok idéztek elő.
Amikor az első kapcsolatfelvétel megtörtént, az őslakosok nagyon különböztek a keresztény és a modern ipari bevándorlóktól.
Az indián törzsek többsége a földeket és a vadászterületeket a népeik számára hasznosította. Míg az európaiaknak olyan tulajdonjogokkal kapcsolatos elképzeléseik voltak, amelyek a földhöz kötődtek, és teljesen más terveik voltak a bennszülöttek számára.
Ezek a különbségek etnikai erőszakhoz, társadalmi zavargásokhoz és politikai feszültséghez vezettek. Miután lázadás tört ki Nagy-Britanniával szemben, 13 gyarmattal létrejött az Amerikai Egyesült Államok George Washington elnökletével és Henry Knox hadügyminiszterrel azzal a céllal, hogy "civilizálják" az indiánokat és felkészítsék őket arra, hogy amerikai állampolgárokká váljanak.
Ez a polgári asszimilációra irányuló nyomás önkéntes és egyben kényszerű is volt, az amerikai közigazgatáson belül egy jelentős politikává vált. A 19. században a feszültség egyre fokozódott, és kitört az őslakosok és a bevándorlók között háború.
Az amerikai kongresszus 1830-ban elfogadta az "Indián eltávolítási törvényt", amely engedélyezte az amerikai kormánynak az indiánok elköltöztetését és áttelepítését olyan területekre, amelyeket a Mississippi-folyó nyugati részén jelöltek ki.
A törvény célja az volt, hogy elősegítse az európai-amerikai nép terjeszkedését. A törvény végül sok őslakos törzs etnikai tisztogatását eredményezte. A hosszú, kényszerű és brutális menetelés, melynek során az új otthonukba vezették őket, a "Könnyek útja" néven vált ismertté.
A terjeszkedés során az Egyesült Államok polgárai mind nyugatabbra tartottak és egyre több konfliktus alakult ki, ahogy a telepesek találkoztak az őslakosokkal.
Az indiánokkal folytatott háborúk egészen az 1890-es évekig tartottak, majd csökkenni kezdtek a 20. században. Végül az Egyesült Államok egy sor szerződést és földet kényszerített az őslakosokra, és számos rezervátumot hoztak létre az indiánok számára a nyugati államok területén.
1924-ben minden olyan indián, aki még nem volt amerikai állampolgár, automatikusan megkapta ezt a státuszt a Kongresszustól.
http