A modern időkben megismertük a világegyetemet és technikáinkat megdöbbentő ütemben fejlesztettük ki, annyira, hogy a sci-fi irodalomban is nehéz volt előre megjósolni ennek a mértékét. Ide tartozik az interdimenzionális utazás és az időutazás területe. Bár úgy tűnik, mintha az idő és a dimenziók közötti utazás a fantázia világába tartozna, sok olyan emberről és szervezetről számoltak be, akik azt állítják, hogy megtették, világok közötti ajtókat nyitva és az időben utazva, hogy olyan határokon keljenek át a világegyetemben, amelyek átlépését jelenleg lehetetlennek tartjuk.
Az antigravitációt és szabad energiát kutató Jerry W. Decker néhány furcsa kísérletről számolt be, aki komoly vizsgálatokat végzett a dimenzióváltások területén, és egy erre a célra tervezett honlapot is működtet, a KeelyNet-et. (1) Decker azt állítja, hogy lehetséges egy térbeli örvény vagy időgép létrehozása a helyszín frekvenciájának megváltoztatásával, amit az adott hely energetikai "aláírásának" nevez, amivel lehetséges megnyitni egy hasadékot az idő és a tér szövetében. Decker látszólag tényleg nagyon komolyan veszi ezt a lehetőséget, és leírja az ezzel kapcsolatos ismereteit:
"Minden térbeli (esetleg IDŐBELI) hely, függetlenül attól, hogy melyik dimenzióban tartózkodik, egy meghatározott koordinátával rendelkezik, amelynek olyan sajátos frekvencia kombinációi vannak, amelyek az adott hely "aláírásának" felelnek meg. Ezek egymásba ágyazott frekvenciák - mint a buborékok a buborékokban -, mert mindegyik 180 fokos fáziskonjugációval létrejött állóhullám.
Ha egy moduláció - amely egy konkrét "aláírást" / koordinátát jelent - hat erre az erőtérre, akkor megnyílik egy portál erre a helyre. Saját koncepcióm az, hogy egy rezonancia jön létre a két hely (nem lehet több), azaz a fizikai-térbeli elhelyezkedés és a mesterségesen létrehozott kép között.
A két rezonáns test vagy tér közötti rezgés amplitúdójának beállításával mindkét irányban áramlást lehet létrehozni. A nagy amplitúdó mindig az alacsony amplitúdó felé áramlik, amikor természetes egyensúlyra törekszik, ami áramlást hoz létre a testek vagy a terek között.
Amikor egy rezonancia létrejött, úgy gondolom, hogy egy tömeget lehet belevinni ebbe az áramlásba, és fizikailag két rezonáns tér között szállítani. Úgy vélem, hogy az időutazás állításai sokkal közelebb állnak egy olyan dimenzió váltáshoz, amelyben több tényező létezik ugyanazon a helyszínen (a térben), mégis kissé fázis eltolódásban (alternatív valóságok vagy dimenziók) vannak."
Decker alapvetően azt állítja, hogy szerinte két párhuzamos dimenzió vagy akár az időben való utazás is lehetséges laboratóriumi körülmények között a megfelelő technológia alkalmazásával, és azt állítja, hogy ez talán már megtörtént, számos esetet idézve, amelyekkel találkozott.
Egy bizarr eset, amikor egy dimenziós váltásról szóló cikket mutat be egy Mike Marcum nevű emberről Missouriban, az Egyesült Államokban, aki 1995-ben úgy tűnt, hogy feltalált egy ténylegesen működő időgépet, vagy legalábbis egy olyan gépet, amely eltüntette az embereket.
Marcum, aki azt állította, hogy a Philadelphia Kísérletben dolgozott, állítólag ellopott hat 145 kilós transzformátort annak érdekében, hogy elkészítse az időgépét, amelyet szándékosan tervezett azért, hogy megtudja a lottó nyertes számait, és így pénzügyi előnyre tegyen szert.
1996 októberében állítólag kilakoltatták a Missouriban lévő lakásából "különféle elektromos balesetek" miatt. Ezt követően Nevadába költözött, hogy folytassa a projektjét, majd felhívott egy rádióműsort, és azt mondta, hogy 30 nap múlva befejezi a találmányát. Aztán állítólag a terv szerint meg is építette a gépét, és állatokkal kezdte tesztelni.
Elsőként egy élő macskát helyezett a gép közepébe, ami eltűnt a semmibe, majd egy kecskét használt, és a hatás ugyanaz volt. Úgy látszik, ez elég jó bizonyíték volt számára, hogy a gép működik, ezért magával kezdett kísérletezni, miközben látszólag nem vette figyelembe, hogy az állatok teljesen elpárologhattak, miközben az időben utaztak. Bármi is történt, Marcum állítólag magán próbálta ki a gépet, és "eltűnt egy másik dimenzióban, és állítólag soha többé nem tért vissza".
Mint nemrég kiderült, Mike Marcum valóban létező ember és nem tűnt el. A paranormalforum.net szerint Marcum tagja a fórumnak és jelenleg Hawaiin él. Úgy tűnik azonban, hogy még mindig nagyon sok időt tölt az időutazás kutatásával.
Ez egy kudarcba fulladt eset, amely talán soha nem történt meg, és még Decker is kifejezte szkepticizmusát mondván, hogy a történet "ellenőrizhetetlen és nagyon gyanús". Egy másik bizarr és talán hamis beszámoló közvetlenül Decker egyik szemtanújához kapcsolódik, aki azt állította, hogy egy ember valamiféle interdimenzionális utazó gépet talált fel egy motorkerékpár váz és bonyolult, nagy sűrűségű mágneses mezők segítségével. Az egész furcsa beszámolóról a következőkat írja:
"Van egy barátom, aki ismerte egy elektronikai cég tulajdonosát. Ezt a férfit nagyon érdekelték a nagy sűrűségű mágneses mezők. Egy nap egy transzformátort épített egy motorkerékpár vázra, és egy 'halott ember kapcsolót' tett rá, amely kikapcsolja az áramot, ha a kapcsolót felengedik.
A technikusaival működtetni kezdték a gépet és a tulajdonos ráült a keretre, és bekapcsolták az áramot. Fogalmam sincs, hogy egyenáram vagy egy speciális váltóáram frekvencia volt-e. Körülbelül 3 perc múlva az ember elkezdett körülnézni a szobában, mintha valami mást vagy újat látna. Röviddel ezután a teste csillogni kezdett, mintha eltűnne. Ez volt az a pillanat, amikor elengedte a kapcsolót, és leállt az áramellátás.
Arról számolt be, hogy a szoba falai olvadni kezdtek és egy tiszta, érintetlen táj jelent meg, mintha a város és az épület soha nem is lettek volna ott. Az egyik technikus azt kérte, hogy hadd próbálja ki ő is a gépet.
A tulajdonos végül beleegyezett, miután a technikus aláírt egy orvosi és jogi nyilatkozatot arra az esetre, ha valami rosszul sülne el. A keretre ült, bekapcsolták az áramot, de semmi sem történt, amíg körülbelül 3 perc el nem telt. Ekkor a férfi körülnézett, ahogy a tulajdonos is, és a teste csillogni kezdett. Ő viszont nem engedte el a kapcsolót.
Ahogy több idő telt el, a férfi teste eltűnt a szemük elől, de a halott ember kapcsolót még mindig nyomva tartotta. 5 perc elteltével a tulajdonos és a többi technikus kikapcsolta az áramot.
A gépen ülő technikus újra megjelent, gügyögött és nyáladzott, teljesen megőrült. A gépet állítólag elzárták a tulajdonos garázsában és Coloradóba költözött."
Nem tudjuk, hogy mi történt pontosan, és hogy mennyi igaz ezekből a beszámolókból. De ha mégis megtörtént, akkor hová tűnt az ember és miért jött vissza teljesen megőrülve, és talán ami még fontosabb, mi történt azzal a furcsa géppel? Nehéz megmondani. Egy másik baljós kísérletet hajtott végre Decker szerint Tom Bearden és Peter Kelly kutató, melynek során úgy tűnt, hogy valamiféle térbeli szakadást okoztak. A kísérletet "skalár generált interferometriának" nevezték és "két projektort használtak azzal a céllal, hogy egybeessenek egy fix ponton a térben." A gép bekapcsolásakor úgy tűnt, hogy semmi sem történt először, de aztán nem sokkal később a dolgok egyre furcsábbá váltak. A jelentés szerint:
"Egy bizonyos idő elteltével mind a ketten elmentek valamit enni. Amikor néhány órával később visszatértek, egy fekete 'valamit' figyeltek meg, ami olyan volt, mint egy rés vagy nyílás, ami a célterületen jelent meg. Mivel egy teljesen ismeretlen területen dolgoztak, és attól tartottak, hogy valami átjön ezen a résen, amikor nyitva van, abbahagyták a kísérletet."
Érdekes módon Kelley úgy tűnik, hogy továbbra is ilyen titokzatos kutatásokat folytatott a különös és ijesztő eredmények ellenére, hiszen a későbbi években látszólag hasonló eszközt hozott létre, amely két, kúpba hurkolt tekercsen alapult, amelyeket egymás felé fordított és bekapcsolta őket, hogy létrehozza az erőteljes mágneses mezőt. Amikor ezeket a tekercseket eltávolították egymástól, "egy ovális gömb jelent meg, amelyet egy tárcsa vett körül", és úgy tűnt, mintha valamiféle térbeli örvény lenne. Decker a következőket írta Kelleyről és furcsa kísérletéről:
"Kelley végrehajtotta ezt a kísérletet, és állítólag amikor be volt kapcsolva, az épületben majdnem mindenki hányingerre vagy émelygésre panaszkodott. Elmondta, hogy egy kísérlet fog zajlani, hogy mindenki megértse, mi történik. Körülbelül egy óra múlva a nagyon tiszta és felhőtlen ég elkezdett hirtelen beborulni, és nagy vihar tört ki. A tekercsekről lekapcsolták az áramot, és a vihar olyan gyorsan eltűnt, ahogy megjelent."
Valóban nagyon fenyegetőnek tűnik, és felmerül a kérdés, hogy mi történt volna, ha a gépet nem lehet leállítani. Ezekről az esetekről, köztük az állítólagos gépek további technikai jellegzetességeiről és néhány nagyon érdekes történetről ezen örvényekkel kapcsolatban David Wilcock szerző és kutató "Az Egység tudománya" című könyvében olvashatunk, ami ingyen olvasható az interneten a Divine Cosmos honlapon. (2) Nem tudjuk, hogy ezek az esetek igazak vagy sem, mindenesetre rendkívül érdekesek.
Minden ilyen esetben úgy tűnik, hogy gyakran bizonyíték nélkül maradunk, és ezeket a történeteket tagadhatalanul a városi legendák körébe sorolják. Az állítólagos interdimenzionális utazás egyik leghíresebb esete az úgynevezett Montauk-projekt körül forog, amelyet általában ugyanoda sorolnak, mint a hírhedt Philadelphia-kísérletet. Ezzel kapcsolatban azt állítják, hogy a Montauk-szigeten, Long Island-en, New Yorkban egy sor titkos és baljós kísérletet hajtottak végre.
A projekt során elvégzett feltételezett kísérletek között megtalálhatók a szabványos titkos programok, mint például a pszichológiai hadviselés, az elmekontroll vagy a biológiai fegyverek kutatása, de egyes állítások szerint a projekt célja az idegen élet, az UFO-k, a teleportációs technológiák, az időutazás és egyéb kapuk megnyitása volt.
A Montauk-projektet körülvevő egyik legfurcsább információ az, hogy a projekt állítólagos igazgatója, Dr. Neumann János valószínűleg részt vett a negatív mellékhatások enyhítésével kapcsolatos módszerek feltárásában azok esetében, akik más dimenziókba utaztak. Ilyen hatás például a tájékozódási zavar, a mentális instabilitás, az őrület, sőt a halál.
E célból állítólag az emberi elme és a számítógép közötti interfészen dolgozott, hogy kiegyenlítse ezeket a problémákat. Technológiája használata révén Neumann azt állította, hogy az interdimenzionális utazás lehetséges a kedvezőtlen mellékhatások nélkül is, és a térben és az időben több ilyen dimenziós portált nyitott meg a csapata. Az egyiket ezek közül 1943-ban nyitották meg közvetlenül a Philadelphia-kísérletben egyfajta csatornaként az események között, és amely nyilvánvalóan egyike volt azoknak, amelyek közül megnyílt egy 1983-ban.
A dimenzió kapukkal kapcsolatos kutatás egészen addig folytatódott, amíg a Montauk projektet végül feloszlatták az 1960-as évek végén attól tartva, hogy a technológia kikerül az irányítás alól, bár természetesen azt mondják, hogy a mai napig folynak a kísérletek.
Egy állítólagosan valódi időgépről 2013-ban Iránban számoltak be. Abban az évben a Fars állami hírügynökség vastag főcímmel számolt be arról, hogy egy iráni kutató, Ali Razequi az Iráni Stratégiai Találmányok Központjában sikeresen megépített egy működő időgépet, amit "Aryayek időutazó gépnek" neveztek.
A források szerint a gép körülbelül egy asztali számítógép méretű, 400 dollárba kerül az előállítása, és képes olvasni az emberben egy komplex algoritmus futtatásával, hogy pontosan megjósolja a felhasználó következő 5-8 évét, amely hasznos lehet olyan dolgok esetében, mint például a külföldi támadás, árfolyam-ingadozások előrejelzése és "a gyermek jövőbeli nemének meghatározása", mert ez állítólag fontos. Az iráni kormány állítólag azt mondta, hogy az eszköz nagyon valóságos és már működik. Razequi a következőket mondta a gépéről:
"Az elmúlt 10 évben ezen a projekten dolgoztam. A találmányom közel akkora, mint egy személyi számítógép, és meg tudja jósolni a felhasználók következő 5-8 évének részleteit. Nem a jövőbe visz, hanem a jövőt hozza el." (3)
(1) - http://www.keelynet.com/
(2) - https://divinecosmos.com/books-free-online/the-science-of-oneness/
(3) - http://mysteriousuniverse.org/2018/03/bizarre-cases-of-inter-dimens