Dr. David R. Hawkins az "Erő kontra erő - Az igazság kiderítése és a tudatosság szintjei" című könyvében az emberi tudatosság hierarchikus szintjeit mutatja be. Ez egy érdekes paradigma. Ha valaki elolvassa a könyvet, akkor meglehetősen könnyen meghatározhatja, hogy hol helyezkedik el ebben a hierarchiában a jelenlegi élethelyzete alapján.
A tudatosság szintjei az alacsony és a magas szint között a következők: szégyen, bűntudat, fásultság, bánat, félelem, vágyakozás, harag, büszkeség, bátorság, pártatlanság, hajlandóság, elfogadás, ésszerűség, szeretet, öröm, béke, megvilágosodás.
Miközben eltérő időpontokban különböző szinteket tapasztalhatunk meg, általában van egy "normális"állapotunk. Ha valaki rendszeresen olvassa ezt a blogot, az valószínűleg legalább az bátorság szintjén van, és feltehetően érdeklődik a személyes növekedés iránt.
Ezeken a szinteken haladunk végig, melyek közül főként a bátorság és az ésszerűség az érdekes, mivel ez az a szint, ahol jelenleg feltehetően a legtöbben vannak. Hawkins egy logaritmikus skálán határozza meg az egyes szinteket, így a magasabb szinteken sokkal kevesebb ember van, mint az alacsonyabbaknál. Az egyik szintről a másikra történő növekedés óriási változást eredményez az ember életében.
Az energiamezők érzelmi megfelelőinek leírásakor nem szabad elfelejteni, hogy azok az egyénben csak igen ritkán nyilvánulnak meg tiszta állapotban. A tudati szintek mindig keverednek: egy adott személy az élet különböző területein más-más szinten működhet. Az egyén össztudati szintjét különböző szintjeinek összege határozza meg.
Energiaszint: 20 - szégyen
A szégyen szintje veszedelmesen közel jár a halálhoz, amelyet az egyének a szégyentől való menekülés eszközeként választhatnak szándékos öngyilkossággal, vagy kevésbé nyilvánvaló módon az életet meghosszabbító lépések meg nem tételével. Ezen a szinten gyakori az elkerülhető balesetből bekövetkező halál. Valamennyien tudatában vagyunk bizonyos mértékig, milyen fájdalmas dolog megszégyenülni, hiteltelenné, személytelenné válni.
A szégyen állapotában lehorgasztott fejjel eloldalgunk, azt kívánva, bárcsak láthatatlanok lennénk. A számkivetés a szégyen egyik hagyományos velejárója, s a kezdetleges társadalmakban - amilyenekből mi is származunk - a számkivetés egyet jelent a halállal.
Az élet korai szakaszában átélt szégyent okozó tapasztalatok - például a szexuális bántalmazás - egy életre eltorzíthatják a személyiséget, ha megfelelő terápiával nem orvosolják azokat. Amint azt Freud is megállapította, a szégyen neurózist okoz. Az érzelmi és a lelki egészségre nézve egyaránt pusztító hatású, s az igen alacsony szintű önbecsülés miatt hajlamossá tesz a testi betegségekre is. A szégyenalapú személyiség félénk, visszahúzódó és befelé forduló.
A szégyen a kegyetlenkedés eszköze is lehet, s áldozatai gyakran maguk is kegyetlenné válnak. A megszégyenített gyerekek kegyetlenkednek az állatokkal, s egymással szemben is kegyetlenek. A 20-as közeli értéken kalibrált tudatszintű személyek viselkedése veszélyes. Hajlamosak vádaskodó jellegű hallucinációkra és paranoiára; egyesek pszichotikusok lesznek, vagy bizarr bűncselekményeket követnek el.
Némelyik szégyenalapú egyén maximalizmussal és merevséggel próbál kompenzálni, s megszállottá és intoleránssá válhat. Hírhedt példái ennek az állapotnak azok a morális szélsőségesek, akik erkölcscsősz-egyesületeket alkotnak, és saját tudattalan szégyenüket olyan más személyekre vetítik rá, akiket azután érzésük szerint joggal támadhatnak. A sorozatgyilkosok például gyakran szexuális moralizmustól hajtva cselekszenek, s tetteiket azzal indokolják, hogy meg kell büntetniük a "rossz" nőket.
Mivel a szégyen a személyiség teljes szintjét erősen lehúzza, hajlamossá tesz a többi negatív érzelem iránt, s így gyakran vált ki hamis büszkeséget, haragot és bűntudatot.
Energiaszint: 30 - bűntudat
Társadalmunkban az emberek manipulálására és büntetésére oly gyakran alkalmazott bűntudat számos formában fejeződhet ki, például megbánásként, önvádként, mazochizmusként vagy az áldozati lét széles tünetskálájának valamely más jelenségeként. A többnyire nem tudatos bűntudat pszichoszomatikus betegségeket okoz, növeli a balesetek valószínűségét és az öngyilkossági hajlamot. Sokan egész életükben bűntudattal küszködnek, mások pedig kétségbeesetten igyekeznek megszabadulni tőle azáltal, hogy - erkölcstelen módon - teljesen tagadják bűntudatukat.
A bűntudat-domináltság egyik következménye a "bűn" iránti megszállott érdeklődés. Az a könyörtelen érzelmi hozzáállás, amit gyakran használnak fel a vallási demagógok mások kényszerítésére és irányítására. Ezek a "bűn és megváltás" kufárai, a büntetés megszállottjai, akik valószínűleg a saját bűntudatukat jelenítik így meg, vagy azt vetítik ki másokra.
Az önostorozás aberráns viselkedését tanúsító szubkultúrákban gyakran figyelhetők meg szinte járványos gyakorisággal terjedő másfajta kegyetlenkedések is, például az állatok nyilvános feláldozása. A bűntudat dühöt ébreszt, ami gyakran gyilkolásban fejeződik ki. A halálbüntetés elfogadása jó példa arra, hogy a gyilkolás elégtételt nyújthat a bűntudattal teli lakosságnak. A könyörtelen amerikai társadalom például a sajtóban állítja pellengérre áldozatait, s olyan büntetéseket szab ki, amelyek javító vagy elrettentő értékét még sohasem sikerült bizonyítani.
Energiaszint: 50 - fásultság
Erre a szintre a nyomor, a csüggedés és a reménytelenség jellemző. A világ és a jövő kilátástalannak tűnik; az élet fő témája a szenvedés. A tehetetlenség ezen állapotának áldozatai minden tekintetben segítségre szorulnak, s nem csak a belső erőforrásoknak vannak híján, hanem az energiának is, amellyel elérhetnék azt, ami amúgy pedig elérhető lenne számukra. Ha a róluk gondoskodóktól nem kapnak külső energiát, életük könnyen végződhet passzív öngyilkossággal. Élni vágyás nélkül a reményvesztettek üres tekintettel merednek maguk elé, nem reagálnak az ingerekre, míg végül már a szemük sem követi a mozgást, és arra sem marad erejük, hogy lenyeljék a nekik felkínált ételt.
Ez a hajléktalanok és a társadalom perifériájára szorultak kalibrációs értéke. Sokan kerülnek erre a szintre idős koruk miatt, vagy valamilyen betegség miatti elszigetelődés következtében. A fásultak másoktól függenek: az e szinten megrekedt személyek "nehezek", ezért terhet jelentenek a környezetükben élők számára.
A társadalomból sajnos túl gyakran hiányzik a kellő motiváltság ahhoz, hogy bármiféle valódi segítséget nyújtson az ezen a szinten álló egyéneknek, kultúráknak, amelyekről úgy gondolják, hogy csak elszívják az erőforrásaikat. Ez a kalkuttai utcák szintje, ahová csak az igazi szentek - mint amilyen Teréz anya volt - és követőik merik betenni a lábukat. Ez az a szint, ahol lemondanak minden reményről, s ahol csak nagyon keveseknek van annyi bátorságuk, hogy szembenézzenek az ilyen fásultsággal.
Energiaszint: 75 - bánat
E szintre a szomorúság, a veszteségérzet és a függőség jellemző. A legtöbben már tartózkodtunk itt hosszabb-rövidebb ideig, de azok, akik megrekednek ezen a szinten, állandó sajnálkozásban és levertségben élnek. Ez a búslakodás, a veszteség és a múlt iránti bűntudat foka. Idetartoznak a kudarcot életük részének tekintő örök vesztesek és szenvedélyes szerencsejátékosok, akik elveszítik állásukat, barátaikat, családjukat, lehetőségeiket, sőt pénzüket és egészségüket is.
Az élet korai szakaszában elszenvedett nagy veszteségek hajlamossá tehetnek arra, hogy a bánatot úgy fogadjuk el, mintha az az életért fizetendő ár lenne. A bánat szintjén álló személy mindenütt szomorúságot lát: a kisgyerekek szomorúságát, a világ állapotának szomorúságát, az élet szomorúságát. E szint a létről alkotott képre is rányomja bélyegét. A "bánat szindróma" egyik eleme az elvesztett valami - vagy az általa jelképezett dolgok - pótolhatatlanságának az érzése. A bánatos az egyediből általánosít is, tehát a szeretett személy elvesztését a szeretet elvesztéseként éli meg. Az ilyen komoly érzelmi veszteségek ezen a szinten súlyos depressziót, vagy akár halált is okozhatnak.
Noha a bánat az élet temetője, még így is magasabb az energiaszintje, mint a fásultságé. Így ha egy valamikor nagy megrázkódtatáson átesett, fásulttá vált páciens elkezd sírni, tudjuk, hogy kezd jobban lenni, s hamarosan enni is fog.
Energiaszint: 100 - félelem
A 100-as szinten már sokkal több életenergia áll rendelkezésre; a veszélytől való félelem egyenesen egészségesnek mondható. A világ jelentős részét a félelem mozgatja, az embereket állandó ténykedésre serkentve. Félelem az ellenségtől, félelem az öregségtől vagy a haláltól, félelem az elutasítástól, és egy sor egyéb szociális félelem, amelyek a legtöbb ember életében alapvető motivációk.
Ebből a nézőpontból a világ veszélyes hely, tele csapdákkal és fenyegetésekkel. A félelem és a bizonytalanság mind az elnyomó, totalitárius szervezeteknek, mind pedig a piac manipulátorainak kedvenc eszköze. A sajtó és a reklám célja is az, hogy a félelemre alapozva növelje a piaci részesedést.
A félelmek elterjedése éppoly korlátlan, mint az emberi képzelet; ha valaki számára egyszer fókuszba kerül a félelem, a továbbiakban a világ számtalan félelmetes eseménye fogja táplálni azt. A félelem rögeszmés jellegűvé válik, s bármilyen formát felölthet. A kapcsolat elvesztésétől való félelem például féltékenységhez és krónikusan magas stressz-szinthez vezet. A félelemmel teli gondolkozás paranoiává terebélyesedhet, vagy neurotikus, védekező rendszerek kialakulásához vezethet, és - mivel ragályos - domináns szociális irányzattá válhat.
A félelem korlátozza a személyiség fejlődését, és gátlások kialakulásához vezet. Mivel a félelmen való felülemelkedéshez energia kell, az elnyomottak segítség nélkül nem képesek magasabb szintre emelkedni. A félelemmel teli emberek ezért erős vezetőket keresnek - akik látszólag legyőzték minden félelmüket -, hogy kivezettessék magukat a félelem rabszolgaságából.
Energiaszint: 125 - vágyakozás
Ezen a szinten ismét több energia áll rendelkezésre; a vágyakozás az emberi tevékenységek igen jelentős részét motiválja, beleértve a gazdaságot is. A hirdetések a vágyainkra építve "programoznak be" bennünket az ösztönös késztetéseinkkel kapcsolatba hozható "szükségletekkel". A vágyakozás késztet arra, hogy nagy erőfeszítéseket tegyünk céljaink eléréséért vagy különféle jutalmakért. A pénz, a presztízs vagy a hatalom vágya uralja nagyon sok olyan személy életét, akinek sikerült a félelem szintje fölé emelkednie.
A vágyakozás egyben a szenvedélybetegségek szintje is, hiszen itt maga a mohó vágy néha az életnél is fontosabbá válik. Egyes esetekben a vágyakozás rabja nincs is tisztában indítékai mögöttes okaival. Akadnak, akik a rájuk irányuló figyelem vágyának válnak rabjaivá, s állandó követeléseikkel elüldözik maguk mellől a többi embert. A szexuális elfogadottság vágya hívta életre a divatszakmát és a kozmetikai ipart.
A vágyakozással kapcsolatos a felhalmozás és a mohóság, mégis kielégíthetetlen marad, hiszen folyamatosan fennálló energiamező, s így az egyik vágy teljesülése csupán annyit jelent, hogy egy másik kielégítetlen vágy lép a helyébe. A multimilliomosok gyakran megszállottként igyekeznek még több és több pénzt szerezni.
A vágyakozás nyilvánvalóan jóval magasabb szint, mint a fásultság vagy a bánat. Ahhoz, hogy "szerezni" tudjunk, előbb elegendő energia kell a "sóvárgáshoz". A televízió sok elnyomott emberre gyakorolt nagy hatást: beléjük nevelte a többet akarást, és olyan mértékben töltötte fel a vágyaikat energiával, hogy felül tudjanak emelkedni a fásultságon, és jobb életet tudjanak teremteni. Az akarás indíthat el bennünket az eredmények útján. A vágyakozás tehát ugródeszka lehet a magasabb tudati szintek eléréséhez.
Energiaszint: 150 - harag
Annak ellenére, hogy a harag akár emberöléshez és háborúhoz is vezethet, energiaszintként jóval távolabb áll a haláltól, mint az alatta elhelyezkedő szintek. A harag egyaránt vezethet építő és romboló jellegű cselekedethez. Ahogy az emberek kiemelkednek a fásultságból és a bánatból, s leküzdik az életmódként kínálkozó félelmet, akarni kezdenek; a vágyakozás frusztrációhoz vezet, ami azután haraggá válhat. A harag lehet tehát az a sarkalatos pont, ahonnan az elnyomottak számára végül ablak nyílhat a szabadságra. A társadalmi igazságtalanság, az áldozattá válás és az egyenlőtlenség miatti düh ugyanis nagyszabású mozgalmakat indított el, amelyek jelentős változásokat idéztek elő a társadalom szerkezetében.
A harag azonban az esetek nagyobb részében neheztelésként és boszzúállásként fejeződik ki, s emiatt lobbanékony és veszedelmes. A haragot, mint életstílust azok a személyek példázzák, akik ingerlékenyek és robbanékonyak, akik az apró sérelmekre is túlérzékenyek, s akik "igazságtalanság-gyűjtőkké", veszekedős, pereskedő, háborúskodó személyekké válnak.
Mivel a harag a frusztrált akaratból fakad, a közvetlenül alatta elhelyezkedő energiamezőn alapul. A frusztráció a vágyak fontosságának eltúlzásából származik. A haragos személy - akárcsak a frusztrált kisgyerek - dühöngeni kezdhet. A harag könnyen vezethet az élet minden területén romboló hatású gyűlölethez.
Energiaszint: 175 - büszkeség
A 175-ös értékű büszkeség energiája már elegendő ahhoz, hogy működésben tartsa az Egyesült Államok tengerészgyalogságát. Ez az a szint, amelynek elérésére az emberek többsége ma törekszik. Az embereket - e szintet elérve - olyan pozitív érzések töltik el, amelyek már éles ellentétben állnak az alacsonyabb energiaszinteken tapasztaltakkal. Az önbecsülésnek ez a megnövekedése gyógyír mindazon fájdalmakra, amelyeket az alacsonyabb tudati szinteken kell elszenvedni. A büszkeség jól fest, és ezt tudja is magáról; Öntelten páváskodik az élet díszszemléjén.
A büszkeség elég messze esik a szégyentől, a bűntudattól vagy a félelemtől ahhoz, hogy például egy csüggedt gettólakó büszke tengerészgyalogossá való emelkedése óriási ugrást jelentsen. A büszkeség önmagában jó hírnévnek örvend, és a társadalom is helyesli; amint azonban a tudati szintek táblázatából is látható, eléggé negatív ahhoz, hogy a kritikus 200-as szint alatt maradjon. Ez az oka annak, hogy a büszkeség csak az alacsonyabb szintekhez viszonyítva jó érzés.
A gondot az jelenti - mint tudjuk -, hogy "aki felmagasztalja magát, az megaláztatik". A büszkeség védekező és sérülékeny, mivel külső körülményektől függ, amelyek nélkül váratlanul alacsonyabb szintre eshet vissza. A felfuvalkodott ego is sérülékeny a támadásokkal szemben. A büszkeség gyenge marad, mert piedesztáljáról könnyen a szégyenbe taszítható; ez a fenyegetés gerjeszti a büszkeség elvesztésétől való félelmet.
A büszkeség megosztó, elősegíti a frakciózást, ami igen sokba kerülhet. Mindig is nagyon sokan haltak meg a büszkeség miatt. Ma is rendszeresen előfordul, hogy hadseregek mészárolják le egymást a büszkeség azon megjelenési formája nevében, amelyet nacionalizmusnak nevezünk. A vallásháborúk, a politikai terrorizmus és a fanatizmus, a Közel-Kelet és Közép-Európa rémisztő története is a büszkeség ára, amelyet az egész társadalomnak kell megfizetnie.
A büszkeség árnyoldalai a fennhéjázás és a tagadás. E tulajdonságok gátolják a fejlődést; a büszkeség lehetetlenné teszi a szenvedélybetegségekből való kigyógyulást, mivel tagadja az érzelmi problémák és a személyiséghibák létét. A tagadás lényegében a büszkeséggel egyenlő. Így aztán a büszkeség igen komoly akadály a valódi ERŐ elérésében, ami pedig igazi nagysággal és presztízzsel helyettesíthetné azt.
Energiaszint: 200 - bátorság
Az ERŐ a 200-as szintnél jelenik meg. Ha az alanyokat 200 alatti energiaszintekkel teszteljük, akkor - amint az könnyen ellenőrizhető is - valamennyien elgyengüléssel reagálnak. A 200 feletti értékű, az életet támogató mezők hatására viszont mindenkinél erősödés tapasztalható. Ez az a kritikus határvonal, amely elválasztja egymástól az életet érő pozitív és negatív hatásokat. A bátorság szintjének elérése a valódi ERŐ megszerzését jelzi, s ezért ez a "képessé válás" szintje is. Itt kezdődik a felfedezés, az eredmények, az állhatatosság és az elszántság zónája. Az alacsonyabb energiaszintekről a világ reménytelen, szomorú, ijesztő vagy frusztrációkat okozó helynek tűnik, a bátorság szintjéről azonban az élet már izgalmas, kihívásokkal teli és serkentő jelenség.
A bátorság az új dolgok kipróbálásának és az élet viszontagságaival való szembeszállásnak a hajlandóságát jelenti. A képességeknek ezen a szintjén az egyén már hatékonyan tudja kezelni az életben kínálkozó lehetőségeket. A 200-as értéknél például már rendelkezésre áll az új szakma megtanulásához szükséges energia, a fejlődés és a művelődés elérhető célokká válnak. Megjelenik a félelmekkel és a személyiséghibákkal való szembenézés, valamint az ezek ellenében való fejlődés képessége, s a szorongás itt már nem töri derékba e próbálkozásokat úgy, ahogyan alacsonyabb szinteken tenné. Azok az akadályok, amelyek a 200-as szint alattiak számára leküzdhetetlennek tűnnek, az igazi ERŐ megszerzésének első fokán állókra már serkentően hatnak.
Az e szinten álló személyek ugyanannyi energiát táplálnak vissza a világba, amennyit elvesznek onnan, míg az alacsonyabb szinteken a populációk, a csoportok és az egyének csak elszívják a társadalom energiáját, de semmit sem adnak cserébe. Mivel a sikerek pozitív visszacsatolást nyújtanak, az önjutalmazás és az önbecsülés önmagukat erősítővé válnak. Itt kezdődik az igazi termelékenység.
"Az emberiség kollektív tudati szintje hosszú századokon át 190 volt, de különös módon az utóbbi években megugrott, így elérte a jelenlegi 207-es értéket!"
Energiaszint: 250 - pártatlanság
Az energia igen pozitívvá válik, ahogy eljutunk arra a fokra, amelyet pártatlannak nevezünk, mivel már mentes az alacsonyabb szintekre jellemző, erős állásfoglalási hajlamtól. 250-es szint alatt a tudat igen gyakran észlel ellentétpárokat, és azok közül mereven ragaszkodik az egyikhez, ez pedig nagy hátrány egy olyan világban, amely nem fekete-fehér, hanem összetett és soktényezős.
Az efféle állásfoglalások polarizálódást okoznak, ami viszont szembenálláshoz és megosztottsághoz vezet. A harcművészetekhez hasonlóan a fejlődéshez vélhetően az is hozzájárult, hogy világszerte egyre többen sajátítják el a Silva-féle agykontrollt. Magyarországon 2004-ig 150 ezer felnőtt és kb. 30 ezer gyerek tanulta ezt meg, s az ő átlagos tudatosságszintjük három, egymástól független amerikai tesztelés szerint 460, 465, ill. 455.
A merevség itt is sebezhetőséget jelent: ami nem hajlik, az könnyen törik. Az energiáit elszívó akadályok és megosztottságok fölé emelkedő egyén a pártatlanság állapotában rugalmassá válik, ami lehetővé teszi a problémák reális, ítélkezéstől mentes értékelését. Pártatlannak lenni annyi, mint viszonylag függetlennek maradni az eredményektől; ha valami nem az elképzeléseknek megfelelően sikerül, azt innen kezdve már nem kudarcként, nem ijesztő vagy bosszantó élményként éljük meg.
A pártatlanság szintjén álló személytől például ilyesmit hallhatunk: "Nos, ha nem kapom meg ezt az állást, majd kapok egy másikat." Ez a belső magabiztosság kezdete, az egyén ráébred az EREJÉRE, s ettől kezdve már nem félemlíthető meg olyan könnyen, nem hajtja többé a bizonyítási vágy. A 250-es szintre az a hozzáállás jellemző, hogy bár az életben vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, az ember mégis képes végig a felszínen maradni, és így nagy baj nem történhet.
A pártatlanság szintjén állóknak jó az általános közérzetük, bíznak abban, hogy képesek boldogulni a világban. Ez a biztonság szintje. A pártatlan személyekkel könnyen ki lehet jönni, és jó velük kapcsolatban állni, mivel nem érdekli őket sem a konfliktus, sem a versengés, sem a bűntudat. Jól érzik magukat, és érzelmileg igen kiegyensúlyozottak. E hozzáállásuk ítélkezéstől mentes, és nem éreznek késztetést mások viselkedésének az irányítására. Ugyancsak emiatt - mivel a pártatlan személyek nagyra értékelik a szabadságot -, őket is nehéz irányítani.
Energiaszint: 310 - hajlandóság
Ez az igen pozitív energiaszint a magasabb szintek elérésének kapujaként is tekinthető. A munka a pártatlanság szintjén is megfelelően, a hajlandóság szintjén azonban már jól végezhető el, és e személyek bármibe is kezdenek, általában sikerrel járnak. A fejlődés ezen a fokon igen gyors, az itt lévők ugyanis továbblépésre kiválasztott személyek. A hajlandóság azt jelenti, hogy az illető leküzdötte az élettel szembeni ellenállását, és elkötelezetté vált a részvétel iránt.
A 200-as kalibrációs szint alatti zárt gondolkodás a 310-es szintet elérve szélesre tárul. Az e szinten állók őszintén barátságosak, s úgy tűnik, társadalmi és anyagi téren elért sikerük az ő természetes "jussuk". A hajlandósággal jellemezhető embert nem zavarja, ha nincs állása, szükség esetén bármilyen munkát elvállal, s alkalmazottként vagy önfoglalkoztatóként épít fel magának új karriert. Nem érzi lealacsonyítónak a kiszolgáló jellegű munkát, sem azt, ha a ranglétra legalján kell kezdenie. Másokkal szemben segítőkész, és sokat tesz a társadalom javáért. Nem okoz gondot számára, ha szembe kell néznie belső problémáival, és a tanulás terén sincs semmilyen különösebb nehézsége.
Ezen a szinten az önbecsülés már nagy, s ezt meg is erősíti a társadalom pozitív visszacsatolása, ami elismerés, megbecsülés és jutalmazás formájában nyilvánul meg. A hajlandóság együttérző, így érzékenyen reagál mások szükségleteire. Az e szinten állók a társadalom építőmunkásai és fenntartói.
Mivel a nehézségek után is képesek talpra állni, tanulva a tapasztalataikból, általában könnyen helyesbítik saját hibáikat. A büszkeségtől megszabadulván készek szembenézni hibáikkal és tanulni másoktól. A hajlandóság szintjén állók kiváló diákok, könnyen taníthatók, és a társadalomban jelen lévő ERŐ fontos forrásai.
Energiaszint: 350 - elfogadás
Ezen a tudati szinten jelentős átalakulás megy végbe, amint az egyén megérti: ő maga a forrása és egyben teremtője is élete létélményének. Ez a fajta felelősségvállalás a fejlődésnek erre a fokára jellemző, ahogyan az élet erőivel való harmonikus együttélés képessége is.
A 200-as szint alatt mindenki tehetetlen áldozatnak érzi magát, aki ki van téve az élet kénye-kedvének. Ez abból a hitből fakad, hogy az ember boldogságának forrása és problémáinak az oka is valahol "odakint" van. Itt, ezen a szinten viszont hatalmas előrelépés történik, s az egyén azzal a felismeréssel szerzi vissza EREJÉT, hogy a boldogság forrását önmagában kell keresnie. E fejlettebb szintről nézve semmi sincs "odakint", ami boldoggá tehetné az embert, a szeretet pedig nem olyasmi, amit másvalaki ad vagy vesz el: annak belülről kell fakadnia.
Az elfogadás nem tévesztendő össze a passzivitással, ami a fásultság egyik tünete! Az elfogadás lehetővé teszi, hogy az élet saját feltételei szerint vegyünk részt az életben, anélkül, hogy azt valamilyen elképzeléshez próbálnánk igazítani. Az elfogadás biztosítja az érzelmi nyugalmat, s a tagadáson való felülemelkedés következtében az észlelés is kitágul. Az egyén immár torzítások és téves értelmezések nélkül látja a dolgokat; a létélmény kontextusa kibővül, így láthatóvá válik a "teljes kép". Az elfogadásnak lényegében az egyensúlyhoz, az arányossághoz és az elégedettséghez van köze.
Az elfogadás szintjén álló egyént nem a helyes és a helytelen meghatározása érdekli; az ő célja a nehézségek kiküszöbölése és a problémák megoldási lehetőségeinek a felkutatása. A nehéz feladatok az elfogadó ember számára nem jelentenek kellemetlenséget, sem okot a kétségbeesésre. A hosszú távú célok előnyt élveznek a rövid távúakkal szemben, az önfegyelem és az Önuralom meghatározó jellemvonások.
Ezen a szinten nem oszt meg bennünket sem konfliktus, sem szembenállás; belátjuk, hogy másoknak is ugyanazok a jogaik, mint nekünk, és tiszteletben tartjuk az egyenlőséget. Míg az alacsonyabb szintekre a merevség jellemző, a szociális pluralitás itt már a problémamegoldás módjaként kezd kibontakozni. Éppen ezért ez a szint mentes a diszkriminációtól és az intoleranciától. Tisztában vagyunk azzal, hogy az egyenlőség nem zárja ki a sokszínűséget; az elfogadás inkább befogadó, mint elutasító magatartás.
Energiaszint: 400 - ésszerűség
Az alsóbb szintek érzelmi jellegén túllépve az intelligencia és a racionalitás kerül előtérbe. Az ésszerűség (racionalitás) azzal, hogy az elvont fogalmak egyre fontosabbakká válnak - képes nagy mennyiségű és bonyolultságú adat kezelésére, gyors és helyes döntések meghozatalára, a kapcsolatok, a fokozatok és a finom különbségek részletekbe menő megértésére és a jelképek alkalmazására. Ez a tudomány, általában a megnövekedett fogalomalkotási és felfogási képesség, valamint a gyógyászat szintje. A tudást és a művelődést itt tőkeként kezelik. Az értelem és az információ a nagy eredmények legfőbb eszközeivé, s így a 400-as szint jellemzőivé válnak. E szinten állnak a Nobel-díjasok, a nagy államférfiak, a legfelsőbb bíróságok bírái. Idetartozik Einstein, Freud és a tudománytörténet számos más nagy alakja.
A szint hiányossága a szimbólumok és az általuk jelképezett dolgok közti pontos különbségtételre való képtelenség, valamint az objektív és a szubjektív világának egymással való összekeverése, ami korlátozza az ok-okozati viszony megértését. Ezen a szinten könnyű a fától nem meglátni az erdőt, "belehabarodni" a fogalmakba és az elméletekbe, s végül épp a lényeget téveszteni szem elől. Az intellektualizálás önös céllá válhat. Az ésszerűség korlátozott, ugyanis nem tesz képessé bonyolult kérdésekben a lényeg meglátására, illetve a kritikus pont meghatározására.
Az ésszerűség önmagában nem kínál útmutatást az igazsághoz. Óriási mennyiségű információt és dokumentációt dolgoz fel, de hiányzik belőle az adatok és a következtetések közti ellentmondások feloldásának a képessége. Önmagában minden filozófiai érvelés helytállónak tűnik, s noha az ésszerűség igen hatékony lehet egy műszaki jellegű világban, ahol logikus módszerek uralkodnak, - paradox módon - a magasabb szintek elérésének legfőbb akadályává is válhat! Társadalmunkban viszonylag ritka jelenség, hogy valakinek sikerül felülemelkednie ezen a szinten.
Energiaszint: 500 - szeretet
A médiában ábrázolt szeretetnek, illetve szerelemnek nem sok köze van ahhoz, amiről ez a szint szól. A világ a szeretet szón heves érzelmi állapotot ért, amelyben testi vonzódás, birtoklási és irányítási vágy, függőség, erotika és az újszerűség varázsa keveredik; rendszerint egy tünékeny és hullámzó valamit értenek ez alatt, ami a körülményektől függően hol gyengül, hol erősödik. Frusztráció esetén gyakran bukkan elő alóla a harag és a függőség, amit addig eltakart. Az, hogy a szeretet könnyen gyűlöletbe csaphat át, közismert nézet, ám amiről szeretetként szoktak beszélni, az többnyire csupán függőséget okozó érzelgősség. A gyűlölet a büszkeségből fakad, nem a szeretetből; az ilyen kapcsolatban valószínűleg soha nem is volt igazi szeretet.
Az 500-as szintet a feltétlen, változatlan és maradandó szeretet megjelenése jellemzi, amely nem ingadozik, mivel forrása nem függ külső tényezőktől. A szeretet létállapot: a világhoz való viszonyulás megbocsátó, gondoskodó és támogató módja. A szeretet nem intellektuális jellegű, nem az elméből fakad, hanem a szívből sugárzik. Indítékai tisztaságának köszönhetően képes arra, hogy másokat felemeljen, és nagy dolgokat vigyen véghez.
A fejlődés e szintjén meghatározóvá válik a lényeg megkülönböztetésére való képesség: mindig az adott téma magja kerül a figyelem központjába. Mivel a folyamat az ésszerűség megkerülésével zajlik, megjelenik a probléma teljességének azonnali felismerését lehetővé tevő képesség, a kontextus pedig jelentősen kibővül, különösen az idő és a folyamatok tekintetében. Az ésszerűség csak a részletekkel foglalkozik; a szeretet az egésszel. Ez a - gyakran intuíciónak tulajdonított - képesség nem más, mint az azonnali, a szekvenciális jelfeldolgozás nélküli megértés. A látszólag absztrakt jelenség valójában nagyon is konkrét: működésekor mérhető mennyiségű endorfin szabadul fel az agyban.
A szeretet nem foglal állást, ezért globális jellegű, felülemelkedik az elkülönülésen, így lesz lehetséges "eggyé válni egymással", hiszen leomlanak az akadályok. A szeretet tehát bennfoglaló, és fokozatosan tágítja az énérzést. A szeretet az élet jóságára, annak számtalan kifejeződésére összpontosít, s a pozitív jelenségeket erősíti tovább. A negatív jelenségeket a kontextus átdolgozásával oldja fel, nem pedig közvetlen támadással.
Ez az igazi boldogság szintje, de érdekes a tény, hogy bármennyire is foglalkoztatja a világot a szeretet mint téma, és bár az összes életképes vallás 500-as vagy afeletti értékűnek bizonyult, a világ lakosságának mégis csupán 4%-a éri el ezt a tudatfejlődési szintet.
Energiaszint: 540 - öröm
Ahogy a szeretet mindinkább feltétel nélkülivé válik, azt egyre inkább belső örömként élik meg. Ez nem az események kedvező fordulata miatt érzett váratlan öröm, hanem inkább olyan érzés, ami minden tevékenységben állandóan jelen van. Az öröm a lét minden pillanatából folyamatosan fakad, s nem külső forrásból származik. Egyébként az 540-es érték jellemző a gyógyító tevékenységekre és a spirituális alapokon álló önsegítő csoportokra is.
Az 540-es szint felett már a szentek, a spirituális gyógyítók és a spiritualitást magas szinten tanulmányozók birodalma kezdődik. Erre az energiamezőre a rendkívüli türelem és a pozitív hozzáállás jellemző, ami még tartós nehézségek esetén sem csorbul. Az állapot legfőbb jellemzője azonban a könyörület. Azok, akik eljutottak erre a szintre, észrevehető hatást gyakorolnak másokra. Ha hosszan és nyíltan néznek másokra, ezzel a szeretet és béke állapotába juttathatják őket.
Az 500-as tartomány felső felében az egyén olyan világot lát, amelyet a teremtés páratlan szépségének és tökéletességének fénye világít meg. Minden könnyedén, a szinkronicitás révén történik körülötte, s a világ és a benne lévő összes dolog a szeretet és az isteniség kifejeződésének tűnik. Az egyéni akarat beleolvad az isteni akaratba. A közelében egyfajta jelenlét érződik, amelynek EREJE a valósággal szemben hagyományosan elvártaktól eltérő jelenségeket vált ki; a közönséges megfigyelő ezeket csodáknak nevezi. A jelenségek egyébként nem az egyén, hanem az energiamező EREJÉNEK tulajdoníthatók.
A mások iránti felelősségérzet itt már minőségileg más, mint amit az alacsonyabb szinteken láttunk. Az emberben vágy ébred arra, hogy saját tudati állapotát ne csupán bizonyos egyének, hanem maga az élet hasznára fordítsa. Ezt a sok ember egyidejű szeretetére való képességet az a felfedezés kíséri, hogy minél több szeretetet ad valaki, annál több szeretetre lesz képes.
A rendszerint átalakító hatású halálközeli élmények alatt az emberek energiaszintje gyakran 540 és 600 közé ugrik.
Energiaszint: 600 - béke
Ez az energiamező azzal a létélménnyel áll összefüggésben, amelyet olyan kifejezésekkel szoktak jellemezni, mint a transzcendencia, az önmegvalósítás vagy az istentudat. Rendkívül ritka: tízmillió emberből csak egy éri el. Ezen állapotban eltűnik a szubjektív és az objektív közötti különbség, és az észlelésnek már nincs konkrét fókuszpontja. Az e szintet elérő egyének gyakran eltávolodnak a világtól, mivel az áldottság kialakuló érzése kizárja a közönséges tevékenységeket. Egyesek spirituális tanítókká válnak, mások névtelenül dolgoznak az egész emberiség javáért. Néhányuk - akiket zseniként tartanak számon saját szakterületükön - sokkal járulnak hozzá a társadalom fejlődéséhez. Ezek az emberek szent életűek, s noha hivatalosan is szentté nyilváníthatják őket, ezen a szinten már rég felülemelkedtek a formális valláson, s annak helyét az a tiszta spiritualitás veszi át, amely minden vallás forrása.
Az észlelést a 600-as vagy afeletti szinten állók gyakran lassított felvétel megtekintéséhez hasonlónak mondják, olyannak, mintha az idő és a tér föl lenne függesztve, noha semmi sem áll le, épp ellenkezőleg, minden eleven és sugárzó. Annak ellenére, hogy ugyanazt a világot látják, mint mindenki más, az általuk észlelt dolgok folyamatosan áramlóak és változóak, minden fejlődik, mintha valami tökéletesen összehangolt, evolúciós tánc zajlana körülöttük, amelyben a dolgok forrása és jelentősége elemi erejűvé válik. Ez a mérhetetlen intenzitású felismerés nem racionális módon történik, hanem úgy, hogy közben végtelen csend telepszik az elmére, amely immár nem próbál fogalmat alkotni az észlelésekről. Az észlelő eggyé válik az észlelttel, a megfigyelő feloldódik a tájban, s egyben megfigyeltté válik. Minden kapcsolatban áll minden mással azon jelenlét által, amely végtelen EREJŰ, páratlanul szelíd, s ugyanakkor sziklaszilárd is. A 600 és 700 közötti értékű művészeti - pl. zenei vagy építészeti - alkotások átmenetileg magasabb tudati szintre repíthetnek bennünket: ezeket inspiráló és örök értékű művekként tartjuk számon.
Energiaszint: 700 és 1000 közötti - megvilágosodás
Ez a történelem legnagyobbjainak a szintje, azoké, akik példáját a különböző korokban tömegek követték. Valamennyien kapcsolatban állnak az isteni természettel, amivel gyakran azonosítják is őket. Ez már a nagy erejű inspiráció szintje; az idetartozó lények olyan attraktormezőket teremtettek, amelyek az egész emberiségre hatást gyakorolnak. A 700 és 1000 közötti szinten már nem észlelhető a másoktól elkülönülő, személyes én; ehelyett az ÉN a TUDATTAL és az ISTENI TERMÉSZETTEL egyesül, A MEG NEM NYILVÁNULÓT ÉNKÉNT élik meg, immár az elmén túl. Az egónak ez az átlépése példaként szolgálhat másoknak, akik megtanulhatják belőle, hogyan érhetik el maguk is ezt az állapotot. Ez a tudat evolúciójának a csúcsa; legalábbis az emberi lét birodalmában.
A nagy tanítások felemelik a tömegeket, és az egész emberiség tudatossági szintjét is növelik. Ezt a fajta éleslátást kegyelmi állapotnak nevezik, ajándéka a végtelen lelki béke, amelyet kimondhatatlan, szavakkal ki nem fejezhető érzésként jellemeznek. Az önmegvalósítás e szintjén az egyéni létélmény minden időn és individualitáson felülemelkedik. Az "én" már nem a fizikai testtel való azonosulást jelenti, így annak sorsa sem lényeges kérdés. A testet csupán eszköznek tekintik, hogy a tudat az elme segítségével kifejeződhessen; fő értéke a kommunikációban rejlik. Az én visszaolvad az ÉNBE. Erre a szintre a dualitás (kettősség) megszűnése, a teljes EGYSÉG jellemző. A tudat már nincs helyhez kötve, a tudatosság mindenütt egyformán jelen van.
A könyv itt megvásárolható: http://agykontroll.hu/termek/ero-kontra-ero/