2015-ben orosz régészek feltárták az Arkaim néven ismertté vált kör alakú kő komplexumot, amit az orosz Stonehenge-nek tartanak, ahol egy titokzatos csontvázat fedeztek fel szokatlanul rendellenes, hosszúkás koponyával. Számos tanulmány és elemzés után sikerült rekonstruálni, hogy az "Arkaim hosszúkás koponya" tulajdonosa valójában hogyan is nézhetett ki a távoli múltban. Az Arkaim Oroszország egyik legtitokzatosabb ősi régészeti lelőhelye.
Ezt a 20000 négyzetméteres építményt körkörös falak védték, mielőtt leégett volna és titokzatos módon el nem hagyták. A régészek úgy vélik, hogy az angol Stonehenge-hez hasonlóan az Arkaim is egy olyan ősi hely volt, amelyet a csillagok és a csillagképek megfigyelésének szenteltek.
A tudósok mostanra a női koponya alapján létre tudták hozni annak nagyon pontos három dimenziós modelljét, amelyen még a bőr és a szem színét is reprodukálták, de a legérdekesebb tulajdonsága maga a megnyúlt koponya.
Pontosan a fej furcsa alakja miatt a kutatók "Szarmata idegennek" nevezték el. Jurij Makurov szerint a koponya hosszúkás alakja nem teljesen szokatlan a szarmaták között: valójában az esetek 80%-ában az ásatások során a szarmata sírokban az Ural-hegység területén a kutatók hasonló csontszerkezetű bizonyítékokat fedeztek fel.
Orosz régészek a szibériai Omszk városában szokatlanul megnyúlt emberi koponyákat találtak a közeli erdőben található temetkezési halmokban. A régészeti csoport elkezdte tanulmányozni a bizarr, hosszúkás koponyákat, amelyeket közel egy tíz évvel ezelőtt fedeztek fel.
Az Omszki Történeti és Kulturális Múzeum tudósai nem tudnak határozott választ adni ezen koponyák eredetére vonatkozóan, melyeket feltehetően a 4. századból származó temetkezési halmokban találtak. A koponyák szokatlan alakja miatt eddig nem mutatták meg őket a nyilvánosságnak attól tartva, hogy az emberek túlságosan megdöbbennének.
Pjatyigorszkban, Oroszország délnyugati részén a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között további megnyúlt koponyákat találtak az archeológusok. A Regionális Tanulmányok Pjatyigorszki Múzeuma azonban bemutatta őket. "A Pjatyigorszk koponyát a Khasot temetkezési helyen, Kiszlovodszk környékén találták meg," - mondta Vlagyimir Kuznyecov, az Észak-Kaukázus történelmével kapcsolatos számos tanulmány szerzője.
"A koponya az ősi alán kultúra része. Körülbelül a 3-5. századig nyúlik vissza. Ezek a furcsa koponyák ugyanakkor jelentek meg, amikor a szarmata és alán hordák megérkeztek. Néhány nomád az Észak-Kaukázusba költözött a 15. században."
Kiszlovodszk város a dél-oroszországi Sztavropoli határterületen található. A koponyákat egy völgyben találták a város szélén.
A Krím-félsziget keleti részén fekvő Yakovenkovo falu közelében egy 1,5 éves fiú maradványait fedezték fel, akinek szintén nagy, hosszúkás koponyája volt, mondja a Régészeti Alap (www.archae.ru), amely Közép-Oroszországban, a Krímben és Észak-Afrikában végez ásatásokat. A fiú sírja a második századig nyúlik vissza.
A Paracas koponyák DNS vizsgálata egyértelműen azt jelzi, hogy genetikai hátterük nagy része nem amerikai őslakos származású, viszont genetikai kapcsolatban állhatnak az orosz/fekete-tengeri térségek ősi népeivel, ami egyértelműen megváltoztatná az emberi történelmet. (1)
(1) - https://hiddenincatours.com/elongated-skulls-ancient-russia-black-sea-areas/