A NASA Magnetospheric Multiscale űrhajójával (MMS) dolgozó tudósok újfajta mágnesességet fedeztek fel az űrben a Föld közelében, és egy szimuláció segítségével láthatóvá tették a gravitációs buborékunk által nyújtott biztonságot. (1)
A Föld lényegében egy óriási mágnes, és a sziklás bolygónkat körülvevő területet a saját mágneses mezeje dominálja. Más sziklás bolygók is rendelkeznek mágneses mezővel, de a Föld magnetoszférája a legerősebb, és az általa biztosított védelem teszi lehetővé számunkra, hogy azt a földi életet éljük, amihez annyira hozzászoktunk.
Az egyik legfontosabb folyamatot, amely ezen a területen előfordul, mágneses újracsatlakozásnak nevezik, amely hozzájárul az űr dinamikus időjárási rendszeréhez a mágneses energia eloszlatása és a töltött részecskék mozgatása révén, amit plazmának nevezünk. A gravitáció segít a dolgok mozgásában a Földön, és a mágneses újracsatlakozás kulcsfontosságú ahhoz, hogy a töltött részecskék az űrben mozogjanak.
"A plazma-világegyetemben két fontos jelenség van: a mágneses újracsatlakozás és a turbulencia," - nyilatkozta Tai Phan vezető szerző. "Ez a felfedezés áthidalja ezt a két folyamatot." (2)
Az MMS misszió piramis formációban repülő négy űrhajója segítségével a tudósok képesek voltak rögzíteni azt a soha nem látott pillanatot, amikor egy mágneses "kapcsolódás" történt a mágneses mezőkön keresztül több tízezer mérföldre a Földtől a magnetoszféra melletti helyen, amit magnetosheath-nek (mágneses burok) neveznek. Ezt a régiót rendkívül turbulens szoláris szél jellemzi, amely a kaotikus plazmaállapotokkal párosul.
Mivel az MMS flottát úgy tervezték, hogy 100-szor gyorsabban rögzítse az adatokat, mint a korábbi küldetések, a kutatók azt találták, hogy ezek az események előfordulnak, de olyan rövid ideig, hogy az előző missziók nem tudták érzékelni őket.
"A tanulmány szerint a legfontosabb esemény mindössze 45 milliszekundum alatt jön létre. Ez egyetlen adatpont lenne az alapadatokkal együtt,"- mondta Amy Rager, a NASA Goddard Űrközpont végzős hallgatója és a technika kifejlesztője. "De ehelyett hat-hét adatpontot tudunk elérni ebben a régióban ezzel a módszerrel, így megérthetjük, mi történik."
A kutatócsoport azt állítja, hogy mindez elősegítheti a Nap pontosabb tanulmányozását, előre megjósolhatók az űridőjárási viszonyok, mint ahogy azt a Földi előrejelzések esetében tesszük, és jobban megérthetjük, hogyan védhetjük az űrhajókat és az asztronautákat a küldetések során.
A tanulmány a Nature folyóiratban jelent meg. (3) Az eredmények segíthetnek a Parker Solar Probe missziójának, amelyet közvetlenül a Napba indítanak el a nyár folyamán. (4)
(1) - https://www.nasa.gov/mission_pages/mms/index.html
(2) - https://www.nasa.gov/feature/goddard/2018/nasa-space
(3) - https://www.nature.com/articles/s41586-018-0091-5
(4) - https://www.nasa.gov/content/goddard/parker-solar-probe