Németországnak elege lett az amerikai külpolitikából. Angela Merkel oroszországi és kínai látogatásai ezt bizonyítják.
2018. május 10-én Angela Merkel német kancellár nyíltan kijelentette, hogy Európa többé nem számíthat az Egyesült Államokra, hogy az megvédje jelezve, hogy az európai kontinensnek el kell kezdenie "a sorsát a saját kezébe venni".
A megjegyzések természetesen közvetlen utalást jelentettek Donald Trump amerikai elnök elképesztő, de várható elhatározására, hogy felrúgja az iráni nukleáris megállapodást, más néven az Átfogó Közös Cselekvési Tervet (JCPOA).
"Az Egyesült Államok már egyszerűen nem véd meg bennünket, ezért Európának saját kezébe kell vennie a sorsát. Ez a feladat a jövőre nézve," - közölte Merkel az Emmanuel Macron francia elnök tiszteletére mondott beszédében.
Hátborzongató, hogy körülbelül pont egy évvel ezelőtt Merkel szinte ugyanezt a gondolatot osztotta meg és kijelentette, hogy mint Európának "tényleg a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat".
Az azóta eltelt hetekben Merkel egyértelművé tette, hogy ez nem csupán üres fenyegetés. A német kancellár mind Oroszországba, mind Kínába elutazott, és ezeknek a találkozóknak az eredményei azt sugallják, hogy az európai és ázsiai erőviszonyok teljes átalakuláson mennek keresztül.
Kína és Németország szemtől szembe néz egymással
Ezen a héten csütörtökön Kína már közölte, hogy "szélesebbre tárja az ajtót" a német vállalkozások előtt, miután meleg fogadtatásban részesítették Merkelt. Kínának és Németországnak is közös érdeke fűződik ahhoz, hogy legyőzzék Trump terveit, hogy megbüntesse azokat az országokat, amelyek keresekdelmi többlettel rendelkeznek az Egyesült Államokkal szemben, mivel mindkét nemzetet egyformán érintik Trump fenyegetései.
Minden alkalommal, amikor Trump kinyitja a száját úgy tűnik, hogy az európai és az ázsiai vállalkozásokat azonnal érinti. Németország az Európai Unió legnagyobb exportőre az USA-ba, és Kína legnagyobb európai kereskedelmi partnere, amely csak tavaly 179 milliárd dollárt tett ki.
Merkel és Macron is megpróbálták meggyőzni a Trump adminisztrációt, hogy ne vonuljanak ki teljesen az iráni nukleáris megállapodásból. A vezetők közös nyilatkozatot is kiadtak Theresa May brit miniszterelnökkel együtt, akinek az Iráni Köztársaság iránti harcias hozzáállását nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Nem meglepő, hogy a Reuters szerint a német tisztviselők azt mondták, hogy "'Trump Amerika az első' kereskedelmi politikája, az adminisztrációjának nyíltan bevallott megvetése a Világkereskedelmi Szervezet irányában, valamint az iráni nukleáris megállapodásból való kilépés Kínát és Németországot egyre közelebb hozta egymáshoz."
Nem világos, hogy a Trump adminisztráció tényleg ennyire inkompetens, vagy ha mégis ez a cél, ezt annak tudatában teszik, hogy ezek a tettek csak az Egyesült Államokat fogják elszigetelni a világ színpadán, és az olyan államok, amelyek eddig ellenséges álláspontot képviseltek egymással szemben, egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.
Ha tényleg ez a cél, akkor meg kell győződni arról, hogy milyen gondolkodásmód áll azon vezetés mögött, amely önmegsemmisítő misszióba kezdett, és hogyan tervezi fenntartani világméretű birodalmát, miközben hagyományos szövetségeseit eltaszítja magától.
Teljesen világos, hogy Trump azon döntése, hogy kilép az iráni megállapodásból, csak az utat kövezi ki Kína számára, hogy kihasználja az iráni pénzügyi lehetőségeket, ha a szankciók a német érdekekre negatív hatással vannak. Kína már támogatja Iránt, hogy kikerülje az USA által bevezetett szankciókat, például a jüan hitelkeretek felhasználásának segítségével.
Akárhogy is, Németország és Kína mindketten egyetértettek abban, hogy ragaszkodnak az iráni alkuhoz. Gondoljuk végig egy pillanatra, hogy ez mit jelent: John Bolton amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó nyíltan figyelmeztette az európai vállalatokat és országokat, hogy ne folytassanak Iránnal üzleti tevékenységet, és kijelentette, hogy őket is szankciókkal sújthatják.
A Németországba újonnan kinevezett nagykövet Richard Grenell azonnal figyelmeztette Németországot, hogy a német cégeknek fel kell függeszteniük üzleti tevékenységüket Teheránnal vagy pedig szankciókkal kell szembenézniük. A német-kínai bejelentés épp akkor jött, amikor Irán vezetője, Hámenei ajatollah kijelentette, hogy az európaiakban sem lehet megbízni.
Németország és Kína lényegében politikailag felmutatta a középső ujját válaszként az USA-nak, és vitathatatlanul inkább az iráni érdekeket igyekszik szem előtt tartani.
A német-orosz kapcsolatok folytatása
Nem is olyan régen az USA figyelmeztette Németországot arra is, hogy szankciókkal sújthatják az Északi Áramlat 2 német-orosz csővezeték projektet. Ha valaha is bizonyítékra lenne szükség, hogy az amerikai vezetésű háborúk alapja a pénz, az olaj és a földgáz, akkor ez az. Miért akarja megakadályozni Németországot és Oroszországot ennek a monumentális projektnek a megvalósításában? Németországnak szüksége van a gázra, és a viszonylag közeli Oroszország képes ellátni.
Annak ellenére, hogy a két ország továbbra is számos vitát folytat (beleértve a szankciókat, amelyek továbbra is Oroszországot célozzák meg), Merkel találkozója az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal azt mutatja, hogy továbbra is találkozhat valaki az egyik partnerével és megbeszélheti ezeket a kérdéseket békésen, ami egy olyan elgondolás, ami szinte teljesen eltűnt a jelenlegi Trump adminisztrációból.
"Ha problémákat akarsz megoldani, beszélnetek kell egymással," - mondta Merkel, miközben félúton volt a Putyinnal tervezett tárgyalásokra.
Egy orosz elnöki tanácsadó állítólag azt mondta, hogy a találkozó azért jöhetett létre, mert a két ország vezetői ugyanazon az oldalon találták magukat, és kijelentették, hogy "amikor a vélemények egybeesnek, akkor az országok közelebb kerülhetnek egymáshoz".
A kancellária stratégiáját ismerve egy vezető német tisztviselő szerint az Oroszországgal való közeledés most Berlin egyik fő politikai célkitűzése. A közvélemény-kutatások már azt sugallják, hogy a németek Putyin Oroszországában jobban bíznak, mint Trump alatt az Egyesült Államokban.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy Németország nem vett részt Trump, Macron és Theresa May grandiózus támadásában Szíria ellen idén áprilisban. Talán Németország egyre kevésbé lát közös dolgokat az Egyesült Államokkal, és kevésbé szándékozik háborúba bonyolódni érdekeinek kielégítése céljából, ellentétben az Egyesült Államokkal, ahol továbbra is úgy látják, hogy az erőszak a logikus megoldás minden problémára.
Nem is beszélve arról, hogy Németországot a legutóbbi washingtoni ülésen, amelyen részt vett Jens Stoltenberg NATO főtitkár, ismét kiemelte Trump mondván, hogy nem járul hozzá eléggé a közös védelmi költségekhez.
Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ebben a kontextusban Németország titokban egy saját európai hadsereg építésébe kezdett, amellyel kapcsolatban már bejelentették, hogy fegyveres erőit integrálják Romániával és a Cseh Köztársasággal, ami kis lépéseket jelent egy európai hadsereg létrehozására német vezetés alatt. (1)
(1) - https://www.rt.com/op-ed/427765-merkel-germany