Az egyik leginkább vitatott kérdés a náci hierarchiában azoknak a németeknek a státusza volt, akik részben zsidók voltak. Ez a vita folyt náci körökben a rezsim szinte teljes létezése során.
A hírhedt wannseei konferencián 1942 elején Reinhard Heydrich SS tábornok és mások a holokauszt tervét tették hivatalossá. Az ülés jegyzőkönyvei azt mutatják, hogy a zsidó származású németek kérdése jórészt kitöltötte a meglepően rövid találkozó nagy részét.
Heydrich számára annak megállapítása, hogy a zsidó vér hány százalékban megengedett, lehet, hogy személyesen is fontos volt, mivel a háború óta a történészek Heydrich aggodalmáról köteteket írtak, miszerint ő maga is jelentős zsidó származással rendelkezett.
Reinhard Heydrich
A német / zsidó származás kérdése elérte a németek életének minden területét. Az elismerten zsidó származással bíró legmagasabb rangú német tiszt a Luftwaffe tábornoka Erhard Milch volt, aki szövetséges fogságban fejezte be a háborút, és a kényszermunka miatt elkövetett háborús bűnök miatt töltötte idejét a börtönben.
A Luftwaffe első vezetője, Hermann Göring számára Milch "zsidósága" jól ismert "titok" volt. 1935-ben Göring politikai hatalma csúcsán kijelentette: "Hogy ki zsidó, azt én döntöm el."
Az elmúlt években az egyik legérdekesebb történet, amely a "zsidóság" kérdését érintette nyilvánosságra került, bár a háborús évek alatt ez egy alaposan őrzött titok volt, amelyet csak három ember ismert.
Az Amerikai Egyesült Államokban az egyik legikonikusabb szimbólum a "Gerber bébiételeken" szerepel. Az aranyos kép már 1928 óta szerepel több száz millió üvegen és bébiétel csomagolásán.
A náciknak is megvolt a maguk Gerber baba megfelelője. 1935-ben Joseph Goebbels propaganda miniszter a "tökéletes"árja babát kezdte keresni, és egy versenyt szponzorált, hogy megtalálja őt.
Ez a gyerek aztán ott lehetett minden újságban és magazinban, a kottákon, valamint mindenféle giccses tárgyon, a tányéroktól egészen a poharakig.
A verseny győztese egy gyönyörű, világos hajú, Hessy Levinson nevű baba lett. Igen, Levinson. Goebbels tökéletes "árja" babája 100%-ban zsidó volt! Hessy anyja, Pauline, egy helyi fotóshoz vitte a babát, hogy egy családi kép készüljön róla. Pauline nem ismerte a férfit, aki Hessyt lefotózta, a jól ismert berlini fényképészt, Hans Ballint, aki Hessy képével bekerült Goebbels versenyébe, ami számára elég veszélyes volt.
[post_ads_2]
Ballin ugyanis náciellenes volt, aki személyes okokból nevezte be a gyereket a versenybe, mert meg akarta mutatni (még ha önmagáért is), hogy a nácik elkpzelései a legjobb esetben is nevetséges voltak.
Meglepő módon azonban Hessy képe győzött. Hessy anyja, amikor meglátta a gyermekét a náci Sonne ins Haus magazin borítóján ("A napfény a házban"), pánik hangulatban ment el Ballin stúdiójába. Ha a nácik rájöttek volna, hogy Hessy zsidó, akkor valószínűleg az egész családra szenvedés várt volna.
Hessy Levinson Taft a saját gyermekkori fotójával a náci magazin címlapján
Habár ez a kristályéjszaka és a holokauszt előtti években történt, nem volt ismeretlen a zsidó családok büntetése vagy eltűnése, különösen, ha a rendszert ostobának tekintették.
Ballin elmondta Pauline-nak a tervét, és biztosította őt, hogy nem fogja elárulni a gyermek személyazonosságát. Óvatosságból Hessyt ki sem vitték az otthonából, hogy nehogy felismerjék. A rezsim soha nem jött rá a tökéletes "árja" baba titkára.
1938-ban, három évvel a verseny után, és amikor a rezsim antiszemitizmusa új szintre lépett, Hessy apját Jacobot hamis adóelkerülési vádakkal letartóztatta a Gestapo.
Végül szabadon engedték, amikor a könyvelője kezeskedett érte, majd Jacob feleségével és gyermekével Lettországon keresztül Párizsba menekült. Franciaország bukása után 1940-ben és az azt követő antiszemita rajtaütések miatt Levinsonék elrejtőztek, és a francia földalatti mozgalom segítségével Kubába szöktek.
1949-ben a család az Egyesült Államokba költözött, ahol Hessy feleségül ment Earl Tafthoz, és a New York-i St. John's Egyetem kémia professzora lett. Még ma is él.
Hessy Levinson Taft az alábbi videóban maga meséli el a hihetetlen történetet.
http