Az Északi-sark olyan, mint egy időkapszula. Ami ott meghal, az megőrződik, mint a múlt egy pillanatképe, szó szerint megfagyva az időben.
Néhány ilyen hely, amely több ezer évre visszamenőleg lehetővé teszi, hogy bepillantsunk a távoli múltba, a Föld leghidegebb régióiban található. Hihetetlen áttörést értünk el a múlt megértésében olyan felfedezéseken keresztül, mint Ötzi, a kőkorszaki jégember, akinek teste 5300 évvel ezelőtt fagyott meg.
Ma azonban ezeket a régészeti lelőhelyeket nagy veszély fenyegeti. A Grönlandon, Szibériában, Alaszkában és Észak-Kanadában található mintegy 180 ezer régészeti lelőhely egyre nagyobb károkat szenved el a globális éghajlatváltozás következtében, és a régészek aggódnak amiatt, hogy ha nem őrizzük meg ezeket a helyeket belátható időn belül, akkor örökre elvesznek.
"Ez egy katasztrófa," - mondja Max Torsten, a torontói egyetem régésze. "A helyszínek többsége, a legfontosabbak közül sok már tönkrement."
Hogyan hat a globális felmelegedés a régészetre?
Az Északi-sark kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a világ többi része. Azok az apró jelek, melyeket mindannyian megtapasztalhatunk a globális felmelegedés hatásaival kapcsolatban a mindennapi életünkben, a világ leghidegebb részein nagy mértékben felerősödik, és a hatása egészen pusztító.
Az állandóan fagyott sarkköri talaj kezd elolvadni, ami a régészek számára komoly problémákat okoz. A legjobb leletek a fagyott talajban vannak elrejtve, ahol fagypont alatti hőmérsékleten találhatók, és tökéletesen megőrződnek.
Ötzi, a jégember
[post_ads]A legtöbb dolog szerves. Itt találjuk azoknak a fagyott testét, akik több ezer évvel ezelőtt haltak meg. Velük együtt eltemetve találhatók a szerszámaik, amelyek többnyire olyan csontokból és állati bőrökből készültek, amelyek szétesnek a napsütés hatására.
Az eddig fagyott föld egyre több helyen felolvad, és a felszínre kerülnek világunk múltjának emlékei. A növekvő növényzet a talaj alatt eljuttatja ezeket a tárgyakat a felszínig, melynek során elválnak a föld alatti jeges környezettől, amely megőrzi őket. Ott pedig elbomlanak a levegőn, és szétmállanak az esőzések következtében.
Azok, amelyek a partok közelében vannak, még rövidebb élettartamra számíthatnak. Az árapályok és a felolvadó partok felgyorsítják az eróziós folyamatot, jelentős régészeti lelőhelyek kerülnek a víz alá, és idővel teljesen elerodálják őket.
Vannak olyan helyszínek, melyek már odavesztek
Nem csak néhány eszköz, vagy egy maréknyi lelet az, amelyek tönkremennek. Egész falvak, amelyeket tökéletesen megőrzött a fagy az Északi-sarkon, már elpusztultak.
A kanadai Mackenzie folyó deltájában egyszer egy kis város volt, melyet Nuvugarmiut Inuitok laktak. Egyedülálló emberek voltak, akik a grönlandi bálna vadászatra szakosodtak, és a városuk meglehetősen nagy volt. Az 1826-os leírások azt állítják, hogy 17 ház épült egy nagyobb kommunális szerkezet körül.
Mindez mostanra már teljesen eltűnt. Mire a régészek elkezdték tanulmányozni, a fagyott talaj megolvadt, és a területet viharok áztatták. Egy egész közösség és a teljes történetük a tengerbe mosódott és elpusztult. Soha nem fogjuk már visszaszerezni.
A legjobb állapotban fennmaradt régészeti lelőhelyek
Néhány hihetetlen dolgot már sikerült megtalálni ezeken a veszélyeztetett helyeken. Kanadában a régészek tökéletesen megőrzött Kuukpak házakat találtak, amelyeket az európaiakkal való kapcsolatuk előtt építettek. Szibériában 31 ezer éves, ember által készített eszközöket találtak. Norvégiában tökéletesen megőrzött középkori ruhákat fedeztek fel, még mindig ugyanolyan élénk vörös árnyalattal, mint amilyenek évszázadokkal ezelőtt voltak.
Aztán ott van a mumifikált Qilakitsoq baba, egy hat hónapos fiú, akit 500 évvel ezelőtt Grönlandon temettek el. A fagyott terület olyan tökéletesen megőrizte a testét, mintha csak tegnap halt volna meg.
A Qilakitsoq baba múmiája
Mindezek a helyszínek azonban veszélyben vannak. A fagyott talaj mindenhol olvadásnak indul, és a benne található összes szerves anyag elkezd szétesni.
Ezek a sarkvidéki területek azonban fontosak az ott élő emberek számára. Ők nem csak az emberiség múltját látják bennük, hanem olyan emberek csoportjait, akik az őseik voltak, akiknek csak ez a csekély kapcsolatuk maradt fenn a történelmükkel.
Az ezeken az északi sarkvidéki területeken több ezer éve élt emberek többsége egészen a közelmúltig nem rendelkezett írott nyelvvel. A történelmüket nagyrészt abból ismerik, amelyeket az őseik szóban átadtak a következő generációknak.
[post_ads_2]
A régészet ugyanakkor lehetőséget ad számukra, hogy az őseik története életre keljen. Ezáltal hihetetlen betekintést nyerhetünk a múltjukba.
Egy Grönlandon feltárt régészeti lelőhely 4000 éves emlékei a Saqqaq és Dorset paleo-eszkimó kultúrából ritka betekintést engednek az őslakos grönlandiak történelmébe, amely már régóta teljesen feledésbe merült.
Inuit eszkimók Alaszkában
Mára azonban a helyszín teljesen megsemmisült. Az elmúlt 20 év során a hőmérséklet 2,2 és 5,2 °C-kal emelkedett. Az általuk készített szerves anyagból lévő szerszámok ki lettek téve az elemek hatásainak, melynek következtében darabokra hullottak, és velük együtt a nép múltja is örökre eltűnt.
Egy utolsó esély, hogy megmentsük őket
A régészek nem számítanak arra, hogy a világon teljesen leáll a globális felmelegedés, hogy megmentsünk néhány régészeti lelőhelyet. Ehelyett ezeket a helyszíneket szeretnék feltárni, mielőtt túl késő lenne.
"Az egyetlen reális megoldás az, hogy a lehető leggyorsabban feltárjuk és dokumentáljuk ezeket a helyszíneket, mielőtt eltűnnének," - mondta Matthew Betts, a Kanadai Régészeti Egyesült tagja.
Több régészeti csapatot akarnak eljuttatni az Északi-sarkra, amilyen gyorsan csak lehetséges, hogy minden ismert helyszínt dokumentáljanak, mielőtt elvesznének. Szerintük a legfontosabb, hogy katalogizálják a leghasznosabb régészeti lelőhelyeket a bolygón, mielőtt végleg nyomuk veszne. (1)
(1) - https://www.ancient-origins.net/ancient-places-americas