Talán többen hallottak J35-ről, a Washingtonnál élő orkáról, akit megfigyeltek, hogy a halott borját az orrán egyensúlyozva viszi magával a vízben.
A születése után 30 perccel elpusztult borjú holttestét a Seattle Times szerint még egy héttel később is vitte az anya. A megfigyelők attól tartanak, hogy egy másik fiatal orka J35 kiterjedt családjában - J50 - valószínűleg szintén hamarosan el fog pusztulni az abnormális koponyája miatt. (1)
Az orkák, vagy kardszárnyú delfinek - egyeseknek gyilkos bálnák - lélegzetelállító lények. A legnagyobb delfin faj (és tulajdonképpen nem bálnák) egyedei félelmetes, termékeny ragadozók és széles körben elterjedt felfedezők, amelyek a sarki régiókban található vizektől egészen az Egyenlítőig élnek.
Az orkák képesek arra, hogy echolokációt használjanak vadászat közben és a legsötétebb éjszakában is tudnak navigálni. Családias közösségekben élnek, és - köszönhetően a fejlett hangkommunikációs képességüknek - mindegyik csoportnak külön, könnyen felismerhető "akcentusa" van.
Képesek szenvedni a bánattól, amit eléggé durván egyfajta érzelmi zavarként lehet meghatározni, ami a szokásos viselkedés egyértelmű változásával párosul, egy antropológus szerint. Amikor ez történik, olyankor úgy tűnik, mintha gyászolnák a halottjukat, akárcsak mi, emberek.
Egy tanulmányban leírt és megfigyelt bizonyítékok azt sugallják 14 óceánon történt eset alapján, hogy legalább hét fogascetféle hasonló módon gyászol, vagyis hosszabb ideig magukkal viszik halott borjaikat. Közéjük tartoznak az orkák mellett az indo-csendes-óceáni palackorrú delfinek, a trópusi delfinek, az ausztrál púpos delfinek, az ámbráscetek, a Risso-delfinek és a rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfinek. (2)
Számos magyarázat van ennek okaira. Bizonyos esetekben arra a következtetésre jutottak, hogy ez a játék egy komor formája, nem pedig a gondozásé - ami gyakran megfigyelhető a fiatal csimpánzok és halott utódaik esetében, de ez több esetben nem valószínű.
[post_ads_2]
Megjegyzendő, hogy ez a viselkedés olyan fajoknál fordul elő, amelyek "az együttműködésre és a társadalmi kötelékekre támaszkodnak", amikor gyakran több felnőtt egyed gondoskodik egy utódról. A gyászos viselkedés tehát a rokonok túlélésének biztosítására irányuló hajlandóság kiterjesztése lehet.
Nagyon valószínű, hogy az anyák egyszerűen képtelenek elfogadni az utódok halálát, amivel az emberi faj nyilvánvalóan együtt tud érezni.
Ez a viszonylag kicsi, 75 tagú, erős orka család azonban veszélyben van. Három év alatt nem sikerült életképes utódot világra hozniuk, ezért a kutatók meg fogják keresni a halott borjat, miután J35 elengedi, hogy kiderítsék, mi okozta a pusztulását.
(1) - https://www.seattletimes.com/seattle-news/environment/orca
(2) - https://academic.oup.com/jmammal/article/97/5/1428/22190