Annak a nagy ámításnak a mélyére ásunk, amely minden reggel üdvözöl minket, amikor felébredünk: úgy érezzük, hogy tudatosan irányítjuk az életünket, de az igazság az, hogy nem egészen így van. Gyakorlatilag szinte egyik cselekvésünkhöz, döntésünkhöz, meggyőződésünkhöz sincs hozzáférésünk, amelyek az agy egyes részeiben születnek meg.
Dr. Eagleman először a fizikai mozgásokat vizsgálja meg és feltárja a tudattalan idegi aktivitás elektromos viharát, amely minden mozgásunkat kíséri. Milyen lenne, ha minden mozgásunkra tudatosan kellene összpontosítanunk? Találkozunk egy olyan beteggel, aki ezt teszi, mert elvesztette a járóképességét, ezért minden mozgását tudatosan ellenőriznie kell. Az erőltetett, tudatosságot igénylő járása minden figyelmét igénybe veszi, és ha egy pillanatra is elkalandoznak a gondolatai, akkor elesik.
Annak bizonyítására, hogy miért olyan sok tevékenységünk tudattalan, Dr. Eagleman egy 10 éves világbajnokságon versenyez a pohárállítás nevű sportban. EEG sapkát viselve, amely az agyi tevékenységét rögzíti, miközben a poharakat rakja megmutatja, hogy bár a fiatal világbajnok sokkal nagyobb sebességgel és pontossággal teljesít, az agya szinte nyugvó állapotban van.
Dr. Eagleman agya viszont keményen dolgozik. A tudat működtetése nehezebb feladat, mint a sokéves gyakorlás során kialakított tudattalan idegi áramkörök használata. Amikor egy képesség a tudatos vezérlés alá süllyed, sokkal nagyobb sebességet és hatékonyságot tesz lehetővé. A készségek ilyenfajta "automatizálása" lehetővé teszi az agy számára, hogy több programot futtasson, több feladatot hajtson végre, és megengedi a tudatos elme szabad működését.
[post_ads_2]
A tudattalan életünk túlmutat azon, amit fizikailag csinálunk és ahogy viselkedünk. Freud volt az első, aki a tudatos elmét egy hatalmas jéghegy, a tudatalatti csúcsaként írta le. Dr. Eagleman feltárja, hogy kezdve attól, hogy valakit vonzónak találunk, egészen az anyánkhoz fűződő kapcsolatunk leírásáig, olyan tényezők befolyásolhatják, amelyek felett nincs tudatos irányításunk.
Akkor miért vagyunk tudatosak, ha az, hogy kik vagyunk és mit csinálunk annyira függenek az agyunk azon területeitől, amelyek nem állnak az irányításunk alatt, és miért nem vagyunk agyatlan zombik?
Dr. Eagleman elmagyarázza, hogy a tudat olyan, mint egy nagyvállalat vezérigazgatója. A megannyi automatizált folyamat mellett, amelyet az agy futtat, szükség van egy döntőbíróra, amikor belső konfliktus van, és amikor meglepetés ér bennünket. Ez a szerep az interakcióban résztvevő elemek és alrendszerek millióinak döntőbírájaként azt jelenti, hogy a tudatosságnak teljesen egyedülálló nézőpontja van. Ez a módja annak, ahogy a sejtek milliárdjai egy egésznek látják magukat.
Dr. Eagleman végül rövid utazást tesz a szabad akarat területén és megpróbálja megválaszolni azt a mély kérdést, hogy vajon rendelkezünk-e tudatos irányítással az életünk fölött. Bár kínzó bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy miközben úgy érezzük, hogy tudatosan irányítjuk az életünket, ez nem így van, és még mindig nem tudjuk, hogy a szabad akarat illúzió-e vagy sem. Azonban szabad akarat ide vagy oda, az emberi agy komplexitása garantálja, hogy az élet soha ne legyen kiszámítható.