A barlanglakókat világszerte fényképező Tamara Merino fotográfust a történelem és az ott lakók közötti nyers kapcsolat érdekli a legjobban. "Mindig is lenyűgözött az, ahogyan az emberek a földhöz és a környezethez kötődnek, és ez hogyan befolyásolja az életüket," - mondja Merino.
Egy folyamatban lévő munkája második részeként Merino két hetet töltött a spanyol Andalúz régióban, hogy a barlangokban élő emberek történetét dokumentálja. "A legfontosabb dolog, hogy az embernek ne legyenek előítéletei," - mondja. "Szeretek ülni az emberekkel és hallgatni a történeteiket. Én is megosztom velük a saját életemet."
Guadix városában, ahol mintegy 2000 földalatti otthon található, 500 éve folyamatosan foglalkoznak mezőgazdasággal az ott élők. "Még mindig az állatokkal élnek a barlangokban," - mondja Merino.
Tovább a völgyben, a Sacromonte-ban vagy a Szent-hegyen, a barlangok a granadai város szélén helyezkednek el, ahol a kultúrák és az etnikumok együtt élnek egymással. Az elszigetelt területet a hegyi felső régióban leginkább illegális födlművesek foglalják el, akik közül sokan nem dokumentált bevándorlók. Közben az alsó rész leginkább a legális lakosoknak ad otthont, akik a barlangi életet környezeti és kulturális okokból választották, mondta Merino.
Sacromonte a spanyol flamenco, a spanyol gitano vagy roma közösség által létrehozott tánc szülőhelye. A közösség számos tagja, mint Henrique Amaya, most is a barlangokban él, ami a kultúrájuk iránti tiszteletben gyökerezik.
"Az állatokkal és a vadállatokkal egy barlangban születtem," - mondja Amaya, akinek családja hat generáció óta él a Sacromonte barlangokban, őseitől származik a Zambra flamenco, akik több mint 500 éve éltek először a barlangokban.
[post_ads_2]
Amaya három évesen kezdett táncolni. Számára a flamenco előadása és a gitano költészet sok személyes történetet idéz fel és erős kapcsolatot teremt elődeivel.
Tocuato Lopez egész életében barlangban lakott; családja négy generáció óta a Guadix barlangokban él. A barlangok menedéket nyújtanak az elviselhetetlen nyári melegben, de ami még fontosabb, az itt élő emberek egy mélyen gyökerező közösséget alkotnak. Annak ellenére, hogy szegénységben nőtt fel - ő és a húga több mint 4 kilométert sétáltak a szomszédos városba, hogy ételért könyörögjenek - erős szálak kötik az otthonához.
"Nagyon büszke vagyok arra, hogy a barlangból származom, és még mindig a barlangban lakom," - mondja a négyes gyermekes apa. "Ebben a barlangban fogok meghalni." (1)
(1) - https://www.nationalgeographic.com/culture-exploration/2018/08/