Egy nekropolisz több ezer évig rejtőzött a sivatag alatt List falu közelében Egyiptomban, Al-Ayyattól délre. A Szahara szélén található ősi temető már nem titok, ma egy pár piramis emelkedik a táj fölé a temetkezési terület északi és déli részén.
Ám az ősi sírok jó része egészen mostanáig több méterrel a homok alatt várta, hogy újra felfedezzék.
Egyetlen szezon alatt a birminghami Alabama Egyetem és az Egyiptomi Régiségek Minisztériuma közös expedíciója összesen 802 sírhelyet talált Listben. Ezek az újonnan feltárt sírok mintegy 4000 évre nyúlnak vissza, és az egyiptológusok számára korábban ismeretlenek voltak, Khaled El-Enany, régiségek minisztere és Mostafa Waziry, a Legfelsőbb Régészeti Tanács főtitkárának bejelentése szerint.
"Ami a helyszínen található, az a Középbirodalom sírjainak egyik legnagyobb gyűjteménye egész Egyiptomban," - mondja Sarah Parcak régész, az Alabama Egyetem professzora, aki együtt vezette az expedíciót Adel Okasha-val, a Piramis Régió igazgatójával.
Bár a sírokat nagyrészt kifosztották, mielőtt az expedíció megkezdte munkáját, még mindig izgalmas betekintést engednek azoknak az embereknek az életébe, akik egykor a közeli ókori városban nyüzsögtek, melyről úgy gondolják, hogy a Középbirodalom fővárosa, Itj-taui volt.
A Középbirodalom gazdagsága
A nagyjából időszámításunk előtt 2030-tól 1650-ig terjedő időszakban a Középbirodalmat virágzó művészet és kultúra jellemezte. "Ezt a virágzást láthatjuk a Középbirodalomban," - mondja Parcak.
Sok minden, amit eddig tudtunk Listről ebből az időszakból, az 1900-as évek elejétől a Metropolitan Művészeti Múzeum által végzett kutatásokból származik. A múzeum politikája szerint Adela Oppenheim kurátor közvetlenül nem kommentálta az új kutatásokat, de megjegyzi, hogy az ebből a korszakból származó tárgyak a nagyobb mértékű emberi tudatosságot tükrözik, ami része annak, ami a Középbirodalmat olyan lenyűgözővé teszi.
A Metropolitan csapata elsősorban az I. Amenemhat és I. Szenuszert királyok számára épített két piramis valamint a környező királyi sírok dokumentálására és feltérképezésére összpontosította erőfeszítéseit. De sok más dolog vár felfedezésre a terület többi nyughelyével kapcsolatban.
"Ezen a területen tényleg nem sok sír létezik, amiről tudunk, kivéve a királyi sírokat," - mondja Kathryn Bard, a Bostoni Egyetem régésze, aki nem vett részt a munkában. "Ezért annyira fontos ez a temető."
[post_ads_2]
Földalatti hálózat
A legutóbbi munka 2014-ben kezdődött, amikor Parcak és kollégái észrevették a nagy felbontású műholdas képeken, hogy fosztogatják a kiásott gödröket. 2009 és 2013 között a sötét pontok száma a sokszorosára nőtt a képeken. De az égből nézve a csapat nem tudta biztosan, hová vezetnek a lyukak, jegyzi meg Parcak.
Azóta a helyszíni munka, amelyet részben a National Geographic finanszírozott, kiderítette, hogy ezeknek a gödröknek a többsége sírokhoz vezetett. Az egyes helyszíneken a csapat gondosan dokumentálta a sírok jellemzőit, gyűjtötte a képeket és a GPS koordinátákat, hogy összeállítson egy adatbázist a régióról.
Számos aknasírban akár nyolc temetkezési hely is volt, ami azt jelenti, hogy az egymással összefonódó ravatalozó rendszer valószínűleg legalább 4000 embert elhelyezésére szolgált a túlvilági életben.
"Minden olyan helyet kihasználtak, amelyet kézzel elérhettek," - mondja Parcak, aki a sűrűn épített sírrendszert a nyúl kanyargós üregéhez hasonlítja. "Sokat újrahasznosítottak a családok vagy unokák, dédunokák vagy harmad unokatestvérek, akiket háromszor is eltávolítottak."
Információ töredékek
Mire a kutatók megérkeztek a helyszínre, a rablók a legtöbb sírt már kiürítették. Parcak munkája korábban arra világított rá, hogy a fosztogatás Egyiptomban a 2009-es recessziót és a 2011-es forradalmat követő gazdasági instabilitás alatt fokozódott. Úgy tűnik, hogy List sem volt kivétel.
De Bard és más egyiptológusok is úgy vélik, hogy még mindig vannak információk, melyeket össze kell gyűjteni.
"Szerintem ez egy jó kezdeti lépés volt," - jegyezte meg Mark Lehner, az Ókori Egyiptom Kutatási Társulás munkatársa a feltérképezési és dokumentációs erőfeszítésekről. Az agyagedények, a falfestmény töredékek, az emberi maradványok és még a sírszerkezetek is segíthetnek a kutatóknak többet megtudni azokról az emberekről, akik egyszer a fővárosban éltek.
"Számomra valójában ez az, ami értékes ebben a munkában," - mondja Parcak. Hozzáteszi, hogy ezek a legújabb felfedezések csak a terület déli oldalára korlátozódnak, és a csapat azt reméli, hogy az elkövetkező szezonban folytatni fogják a munkát az északi régiókban. (1)
(1) - https://www.nationalgeographic.com/science/2018/09/