Föld alatti kamrák és vízi alagutak hatalmas hálózatát fedezték fel a világ legismertebb piramisai, többek között az egyiptomi Gízai-fennsík nagy piramisa alatt. Ezek az ősi alagutak évszázadokon át rejtve maradtak és mindenki számára korlátozott volt a belépés, kivéve néhány kiválasztottat. De most végre napvilágra kerültek, és amit találtak, még mélyebb kérdéseket vet fel.
Van egy ősi hermetikus mondás: "Ahogy fent, úgy lent," jelentése: Az, ami alul van, az megfelel annak, ami felül van, és az, ami felül van, megfelel annak, ami alul található.
Ez különösen igaz a világ összes piramisát körülvevő sok rejtély kapcsán. Igazság szerint most kezdjük el összeállítani a kirakós azon darabjait, amelyekről évszázadok óta úgy hittük, hogy rég elvesztek. Ezért Dr. Kathy Forti klinikai pszichológus elhatározta, hogy többet megtud arról, hogy mi van a föld alatt.
Belépés az alvilágba
Nem volt könnyű engedélyt szerezni a Gízai-fennsík alatt található létesítmények felfedezéséhez. A rejtett járatokba való belépésről szóló tárgyalások 2017-ben kezdődtek. Kezdetben gyanakvással fogadták az egyiptomi hatóságok, akik tudni akarták, hogy kik ők, mit akarnak, és honnan tudnak a járatokról. Azt állították, hogy senki nem volt ott évtizedek óta. Kezdetben megtagadták a kérésüket, de végül egy bizonyos árért cserébe sikerült megyezniük. Egyiptomban minden dologról lehet tárgyalni. Ezzel sikerült megnyitni az utat mások számára, akik szintén szeretnének bejutni, de ennek súlyos anyagi vonzata van.
2018 elején, hajnali 4:30-kor a Gíza-fennsík egyik ellenőre, Forti és egyiptológus barátja Hares egy zseblámpával vágtak keresztül a sivatagi homokon, a közelben katonai rendőrök járőröztek. A sötétben a piramisok között egy vaskapuval ellátott bejárat felé indultak. Az ellenőr átadta neki a kulcsot, és Fortinak abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy ő nyithatta ki ezt a titkos ajtót. A múltban erre a rejtett helyre "a járat komplexum"-ként utaltak. Most hivatalosan "Ozirisz aknának" nevezik.
Néhány lépésre a nehéz kaputól egy négyzet alakú lyuk található a földben. Az ellenőr megmutatta az első aknába vezető vas létrát. Abból, amit Forti a sötétben látott, fogalma sem volt róla, hogy mennyi idős lehet. Ez volt az első alkalom, amikor nem egy férfinek ajánlották fel, hogy elsőként menjen be. Ehelyett azzal a figyelmeztetéssel engedték be őket, hogy "legyenek óvatosak".
Azt mondták nekik, hogy három alsó szint van, az utolsó vezet a vizes alagutakhoz több, mint 38 méterre a felszín alatt.
Az első szint egy tágas, de üres helyiségbe nyílt. A levegő nehéz és poros volt, a hőmérséklet sokkal melegebb, kevés külső szellőzéssel. Forti folytatta a leereszkedést a második szintre, ami a leghosszabb volt, ahol alig volt világítás, és egyetlen lámpa égett a mennyezeten, amelyet valaki már évekkel korábban elhelyezett.
A kedvelt emberek végső nyughelye
Forti lelépett és megfordult, ahol egy hét kamrával rendelkező helyiséget talált hét nagy szarkofág számára. Két fekete bazalt és gránit szarkofág még mindig ott volt, mindkettő üresen állt, a tetejükön a nehéz fedőlapok kissé nyitva voltak. Több tonnát nyomhattak. Forti kíváncsi volt arra, hogyan sikerült eltávolítaniuk a másik öt szarkofágot, ha valóban léteztek. Azt mondták, ez a kamra a "kedveltek", az őrzők számára volt fenntartva, akik a papok közül a legmagasabb rangúak voltak.
Hérodotosz szerint az ókori egyiptomi papok az ókori Memphis eredeti építőinek régi hagyományairól, a föld alatti kamrák létrehozásáról beszéltek. Ezek a történetek végül megerősítést nyertek, amikor felfedezték ezeket a nagy üregeket Gízában egy 1993-ban végzett felmérés során.
Kevéssé ismert azonban , hogy ezt az Ozirisz aknát valójában már 1933-34-ben felfedezte a híres egyiptológus, Dr. Selim Hassan. Azt állította, hogy a sír a Szaisz-korszakból származott (26. dinasztia, i.e. 600-as évek), és "a legkülönösebb példa erre a sírboltra" címkével illette. Mások vitatják ezt a kormeghatározást és úgy vélik, hogy sokkal korábbról származik.
Forti lenézett az utolsó aknába és látta, hogy a víz a harmadik földalatti kamrához vezető létra utolsó fokáig ér. Ismeretes, hogy a harmadik kamra már 1934-ben is víz alatt volt. Dr. Selim Hassan megpróbálta kitisztítani a kamrát, de négy évnyi szivattyúzást követően sem csökkent a vízszint.
Erről a kamráról ismert, hogy el van árasztva, és idén a víz rejtélyesen magasabbra emelkedett a vártnál. A hatóságoknak fogalmuk sincs, hogy ez miért történt, és nem ismerik a víz forrását. A Nílus, amely északra folyik és a világ legnagyobb folyójának számít, körülbelül 8 kilométerre van a Gízai-fennsíktól keletre.
Rejtett szarkofág a piramisok alatt
Forti lemászott egy keskeny párkányon és megpillantotta a titokzatos kamrát. Az energia mintha vibrált volna és a levegő is tisztábbnak tűnt. A víz tiszta volt, de iszapot és néhány törmeléket tartalmazott. Egy rothadó fadszerkezet támaszkodott a kamra jobb oldalának, valószínűleg Dr. Hassan napjaiból maradt hátra.
Aztán Forti meglátott egy kő fedőlappal rendelkező szarkofágot, amely éppen a víz felszíne alatt volt. A fedőlapon megfejthetetlen jelzések voltak, mélyen faragott vonalakkal és néhány szimbólummal.
Vannak, akik úgy vélik, hogy ez Ozirisz isten sírja, ezért hivatkoznak rá Ozirisz aknaként. Forti belső forrásai azonban azt mondják, hogy minden, csak nem egy sír. A magnetométere magasabb értékeket mutatott, mint normál esetben, és teljesen másra utalt. Az egyik forrása, egy idővonal szakértő azt állítja, hogy ez egy dimenzió portál, és hogy csak azok, akik a megfelelő DNS-el rendelkeznek, lehetnek valaha is képesek megnyitni. Hermetikusan le van zárva egy ősi technológiai folyamat valamilyen formája segítségével. Mindenesetre elég érdekes, ha ez igaz!
A gízai felügyelő megerősítette, hogy soha nem nyílt meg, ami furcsának tűnne, hacsak nem próbálták volna megnyitni, ámde sikertelenül. A víz úgy nézett ki, mintha combközépig érne, de egyes részeken mélyebb is lehetett.
Míg a víz viszonylag tiszta volt, a korábbi felfedezők által otthagyott törött kövek, szétszórt fa lécek, néhány papirusz csík és egy furcsa, fehér színű anyag volt több helyszínen. Forti nem volt biztos a baktérium szintekben, ezért gumikesztyűt vett fel és steril tartályokba töltötte a vízmintákat.
Ahogy lehajolt, hogy mintákat vegyen a vízből, a Mena House hotel kulcskártya szó szerint kiugrott a hátizsákjából. Ám ahelyett, hogy a lába alá esett volna a fizika törvényei szerint, a kártya bizarr módon a vízen a kő szarkofág tetejére úszott. Úgy érezték, mintha láthatatlan szemek figyelnék őket azon a napon, amint beléptek a vizes kriptába.
A gízai felügyelő egy fadarabot használt, hogy megpróbálja visszaszerezni Forti kulcskártyáját, de a kártya lecsúszott az iszapba, és valószínűleg örökre ott maradt. Egy nap valaki meg fogja találni, és azon tűnődik majd, hogy vajon kié lehetett. Forti úgy érezte, mintha valami személyes dolgot hagyott volna maga mögött, és milyen ironikus, hogy ez pont a szobájának kulcsa volt.
A gízai vizes alagutak rejtett mélységei
A barlangi terület bal oldalán egy alagút bejárat található, amely más, több kilométerre kiterjedő alagutakhoz vezet, összekötve más piramis helyszíneket. Az egyiptomi hatóságok gyanítják, hogy fel nem fedezett leletek vannak a víz alatt, esetleg az információk egy kincstára létezik ott, amelyet az egyiptomi kormány nem szívesen fedezne fel.
Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy amit találnak, az megelőzheti az egyiptomi kultúrát, megkérdőjelezve a történelem elfogadott idővonalát. Lehet, hogy inkább egy korábbi pre-dinasztikus kultúrát tárnak fel, amelyet egyes tudósok "atlantiszi időszaknak" neveznek, utalva azokra, akik egy katasztrofális özönvíz esemény során menekültek el, és fejlett tudást hoztak az egyiptomi földre, hogy megóvják a jövőbeli globális pusztulástól. Ezek az "atlantisziak" lehetnek valójában az ősi piramisok igazi építői.
Lehet, hogy a vízi alagút rendszert a piramisok tényleges építése előtt hozták létre. Ha a nagy piramis valóban valamiféle ősi erőműnek számítana, ahogy egyes fizikusok és mérnökök sugallják, akkor valóban vízre lehet szüksége ahhoz, hogy energiát generáljon.
Talán a nagy piramisok helyszínei világszerte a víz igényen alapulnak. 2015-ben elektromos háromdimenziós tomográfia segítségével a tudósok felfedeztek egy tavat és barlangokat, amelyek a Yucatán Kukulkán piramis alatt húzódnak Chichén Itzában. Ez a vízforrás a piramis keleti és nyugati részét is összekapcsolta.
Vajon a majáknak ismereteik voltak a víz szükségességéről, mielőtt megépítették a piramist? A felszín alatti víz talán előfeltétele minden piramis építésének?
[post_ads_2]
Több száz piramis van a világon, sokakat teljesen benőtt a növényzet és alig felismerhetők. A boszniai piramisokat 2005-ben fedezték fel Visoko városa mellett. A Boszna völgye alatt kiterjedt föld alatti alagút és kamrahálózat található, amely összesen több mint tizenöt kilométer kiterjedésű, összekötve az összes piramist és más helyeket.
A bosnyák piramis, amely még nagyobb, mint a gízai nagy piramis, szintén rendelkezik vízi alagutakkal, amelyek rendkívül hasonlítanak a Gízai-fennsík alatt futó alagutakhoz. Véletlen egybeesés?
Amikor a piramisokra gondolunk, a legtöbbeknek csak Egyiptom és Közép-Amerika jut az eszébe. Azonban minden kontinensen találhatók, függetlenül attól, hogy gyakran nem ismeri el a tudományos közösség.
Kínában is sok piramis van, és néhány nagyon magas. A kínai kormány nem sokat beszél róluk, és a nyilvánosságtól elzárják őket. Nagy méretű piramisokat fedeztek fel nemrég Indonéziában, amelyeket teljesen benőtt a növényzet, valamint egy nagy piramist Nyugat-Jáván. Vajon ezen piramisok alatt is kiterjedt vízi alagutak futnak? Nem lenne meglepő, ha igen.
Piramis vízelemzés
Forti a Gízai-fennsík alatti vízmintákat egy kaliforniai laboratóriumban tesztelte egy barátja segítségével, aki szerves kémikus. A tesztek valami teljesen váratlan dolgot mutattak ki. A víz elemzése során kiderült, hogy a legmagasabb koncentrációban nátriumot, majd kloridot tartalmazott. A nátriumszint százalék magasabb, mint a Nílus folyó édesvizébn, és alacsonyabb, mint a Földközi-tenger sótartalma, amelybe a Nílus beáramlik.
Ami azt jelenti, hogy a Gízai-fennsík alatt futó víz lényegében sós víz. Forti kíváncsi volt arrra, hogy létezhet-e olyan szervetlen só a sziklafalban, amely kioldódhatott a vízben. A kémikus barátja úgy gondolta, hogy ez valószínűtlen a környékbeli őshonos kőzet miatt. Akkor honnan jön ez a sós víz?
Amikor a vízrendszerek és a piramisok ütköznek
Egy térkép alapján az egyetlen ismert sósvizű tó Egyiptomban a Moeris-tó, amely 80 kilométerre található Kairótól délnyugatra. A Moeris-tó egy ősi, ember által készített tó a Fajjúm-oázis északnyugati részén.
Az őstörténetben először édesvizű tó volt, amelynek területe 1270 és 1700 négyzetkilométer között változott. Ma egy kisebb sósvizű tó, és Birket Qarun-nak hívják. A tó felülete 43 méterre található a tengerszint alatt, és körülbelül 202 négyzetkilométer kiterjedésű. Nem ismeretes, hogy a Moeris-tó édesvize mikor vált tengervízzé, vagy hogy mi lehetett az oka.
A Moeris-tó egyben a Hawara piramis komplexum helyszíne is. Az ókori görög legendák egy felszín fölötti és felszín alatti piramis komplexumról beszélnek, és a "Tizenkét nagy csarnok"-nak nevezett "Labirintus" néven említik. Ókori írások beszéltek erről a 12 nagy kamráról, amelyek a mai futballpályák méretének többszörösei lehetnek. Mint sok ellentmondásos helyszín esetében, az egyiptomi kormány itt sem teszi lehetővé az ásatásokat.
Dr. Carmen Boulter és Klaus Dona kutatók űrtechnológiát használtak a Hawara komplexumban a föld alatti anomáliák megfejtése érdekében. Amit találtak, az egészen elképesztő. Több szinten hatalmas kamrák találhatók, ami úgy néz ki, mint egy komplexum vagy egy föld alatti város, vagy talán egy ősi tárolónak tűnik. Lehetséges, hogy ez lehet az ősi fejlett tudás tárháza, amit az atlantisziak rejtettek el egy jövőbeni globális katasztrófa esetére.
Egyiptom alvilága
A Moeris-tóval és Hawarával kapcsolatban az az érdekes, hogy alagutak és föld alatti vízi utak hatalmas hálózata található itt. A görög történész Hérodotosz írt a Hawara labirintusa és a Gízai-fennsík közötti "ösvényekről", hasonlóan egy régi föld alatti metrórendszerhez.
Ha Hawara tizenkét nagy csarnokkal rendelkezik, ahogyan az ókori görögök írták, akkor a nagy piramis alatti vízi alagutak még jelentősebbek lehetnek. A Gízai-fennsík alatti vízi alagutak kettős célt szolgálhattak az alvilágba való utazás során. Az Ozirisz akna második szintje lehet a hét "őrző" szimbolikus szarkofágja, a harmadik pedig az alvilágba való bejutás portálja.
Közismert titok, hogy egy ősi város létezhet a piramisok alatt, akárcsak Hawara esetében. A korai egyiptomi régészek jól dokumentálták, akik állítólag belebotlottak a bejáratokba. Azonban az egyiptomi hatóságok tagadják ezt, és gyakran nevetségessé teszik azokat, akik megpróbálják ellenőrizni ezt a rejtett földalatti várost.
Tehát elmondhatjuk, hogy a vízi alagutak több kérdést vetettek fel, mint amennyit megválaszoltak, és emlékeztetnek mindannyiunkat arra, hogy sokkal többet kell megtudunk ősi történelmünkről. (1)
(1) - https://www.trinfinity8.com/exploring-the-great-pyramids