A Föld holdja úgy tűnik, hogy nincs egyedül. Több mint fél évszázadnyi spekuláció és vita után magyar csillagászok és fizikusok bejelentették, hogy meg tudják erősíteni két Föld körül keringő "hold" létezését, amelyek teljes egészében porból állnak.
Amint azt a Királyi Csillagászati Társaság Havi Közleményeiben leírják, a csapat képes volt pillanatfelvételeket készíteni a titokzatos felhőkről, amelyek mindössze 400 ezer kilométerre találhatók tőlünk az űrben, nagyjából ugyanolyan távolságra, mint a Hold. (1)
A kutatók korábban arra következtettek, hogy több természetes kísérője lehet a Földnek, de a porfelhőket valójában 1961-ig nem látták, amikor a névadójuk, a lengyel csillagász Kazimierz Kordylewski meg nem pillantotta őket. A jelenlétüket azonban már akkor is megkérdőjelezték.
"A Kordylewski felhők a két legnehezebb objektum, amit megtaláltak, és bár olyan közel vannak a Földhöz, mint a Hold, nagyrészt figyelmen kívül hagyták a csillagász kutatók," - mondja Slíz-Balogh Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem csillagásza, a tanulmány társszerzője. "Érdekes meggyőződni arról, hogy bolygónk körül poros álholdak keringenek a holdszomszédunk mellett."
Az új megállapítások szerint mindegyik Kordylewski felhő körülbelül 15x10 fok széles, vagy egyenlő az éjszakai égbolton egy 30x20 holdkorongnyi területtel. Ez az űrben körülbelül 105000 kilométer hosszú és 70000 kilométer széles tényleges méretet jelent, ami közel kilencszer szélesebb a Földnél.
A felhők maguk óriásiak, de az egyes részecskék, melyekből állnak, a becslések szerint csak egy mikrométeresek. A részecskéken tükröződő napfény teszi őket enyhén ragyogóvá - akárcsak a állatövi fény piramis alakú ragyogása esetében, amely a bolygók pályái közötti szétszórt porból származik.
Ezek a felhők azonban az űr sötétjében mindeddig rejtve maradtak egyszerűen azért, mert szuper halványak.
"Nagyon nehéz felismerni a Kordylewski felhőket a galaktikus fény, a csillagfény, az állatövi fény és az égbolt ragyogása mellett," - mondja Horváth Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikusa. Most pedig a fényképezőgépeken használt speciális polarizáló szűrők segítségével a kutatóknak sikerült kimutatniuk a felhőkön belül az egyes részecskékről visszaverődő szétszórt fényt.
Több hold
A csillagászok már generációkkal ezelőtt felvetették annak lehetőségét, hogy a Földnek több mint egy holdja lehet. Öt olyan stabilitási pont létezik, ahol szerintük ezek a holdak megtalálhatók.
Ezek az orbitális pontok azok, amelyek Lagrange-pontok néven ismertek, ahol két keringő tárgy - például a Föld és a Nap - gravitációs húzását kiegyensúlyozza pályájuk centripetális ereje. Itt az objektumok viszonylag stabil helyzetben és állandó távolságon belül maradnak mind a Holdtól, mind a Földtől.
Kordylewski először két ilyen pontot keresett, az L4-et és az L5-öt abban a reményben, hogy a 1950-es években szilárd testű holdakat talál. Ehelyett végül a Föld körül keringő porfelhők első jeleit észlelte.
Kezdve az üstökösöktől a meteorzáporokig és az állatövi fényig, a Naprendszerünk egy poros hely. A bolygók között elszórt részecske felhőket a sötét égbolt alatt az éles szemű megfigyelők akár meg is láthatják. A Kordylewski felhők azonban nem olyan stabilak, mint ezek a poros régiók a mélyűrben. A felhők részecskéi folyamatosan cserélődnek, így egyszerre változók és ősrégiek.
A porrészecskék csapdába esnek a felhőkben a Lagrange-pontok kiegyenlítő hatása miatt, majd később a Föld vagy a Hold enyhe vonzása következtében elhagyják azokat. A porfelhalmozódás pótlására a felhők mindenféle bolygóközi forrásból származó részecskéket vonzanak magukhoz, beleértve az olyan éves eseményeket is, mint például a Perseidák meteorzápor. Tehát, míg a részecskék maguk nem túl hosszú ideig tartózkodnak ezekben a felhőkben a csillagászati idő szempontjából, talán már a Föld-Hold rendszer születése óta természetes módon jelen vannak.
[post_ads_2]
Kozmikus ördögszekerek
Ezek a poros képződmények egy kicsit olyanok, mint a kozmikus ördögszekerek, és végső soron nagyon fontosak lehetnek a jövőbeli űrkutatás szempontjából.
Például bizonyos űrmissziók során műholdakat parkoltathatnak a Lagrange-pontokban, ahol minimális üzemanyagot fogyasztanak a pályán való tartózkodásukhoz. Ezt már a hamarosan érkező James Webb Űrteleszkóp esetében is alkalmazhatják, amelyet valamikor a 2020-as években az L2-es Lagrange-ponton kell majd elhelyezni. A űrügynökségek azt is tervezik, hogy a Lagrange-pontokat úgynevezett bolygóközi autópálya átrakó állomásként használják a Marsra irányuló missziók során, Horváth Gábor szerint.
"A Kordylewski felhők dinamikájának vizsgálata nagyon jól jöhet a végén a legfontosabbnak számító űrhajózási biztonság szempontjából," - tette hozzá.
És ha a magyar kutatók hipotézisei helyesnek bizonyulnak, akkor több ilyen poros, Föld körül keringő felhő lehet, amelyek a szomszédos Lagrange-pontokon várják, hogy felfedezzék őket.
(1) - https://academic.oup.com/mnras/article/480/4/5550
(2) - https://www.nationalgeographic.com/science/2018/