Egy séta a fák között megfiatalít, táplál és gyógyít, de az erdő sokkal több, mint csodálatos fák gyűjteménye. Sok minden folyik az erdőkben, amit mi nem látunk. Suzanne Simard ökológus szerint a fáknak egy kifinomult és összekapcsolt közösségi hálózata létezik a föld alatt.
"A talajban egy egész más világot találunk: egy világot, tele végtelen számú csatornával, melyek összekötik a fákat, lehetővé téve köztük a kommunikációt, egyetlen élő szervezetté alakítva az erdőt."
A kanadai erdőkben végzett 30 évnyi kutatása meglepő felfedezéshez vezetett: a fák gyakran és nagy távolságokat áthidalva beszélgetnek és kommunikálnak egymással. A fák sokkal inkább hasonlítanak hozzánk, mint gondolnánk. Rendkívül szociálisak és egymástól függnek a túlélésük érdekében. A kommunikáció létfontosságú, és a hajszálszerű gomba gyökerek masszív hálózata titkos üzeneteket közvetít a fák között, melynek során tápanyagokat és vizet osztanak meg a rászorulókkal.
Suzanne Brit Columbia csodálatos erdeiben nőtt fel. Gyermekkorában lefeküdt az erdő talajára és bámulta az óriási fák koronáját. A kutyájával bekövetkezett baleset miatt, aki beleesett az erdei vécébe és ki kellett ásni, egy hihetetlen felismerésre vezette őt, amikor a gyökerek és gomba micéliumok föld alatti hálózatát fedezte fel, amit később kutatni kezdett. Amikor később visszatért a fák tanulmányozásához az élete során megtudta, hogy a tudósok miként fedezték fel a laboratóriumban, hogy az egyik fenyő csemete gyökere képes egy másik fenyő csemetének szenet átadni.
A fák támogatják egymást
Ez a betekintés arra ösztönözte őt, hogy tanulmányozza a valódi erdőket, hogy lássa, mi történik ott. Azon elképzelése, hogy a fák információkat oszthatnak meg a föld alatt, ellentmondásos volt, és sok kollégája úgy gondolta, hogy megőrült. A kutatási finanszírozás megszerzésének nehézségei miatt saját kísérleteket folytatott, ezért 240 nyírfát, fenyőt és cédrus fát ültetett el egy kanadai erdőben.
Azt feltételezte, hogy a nyír és a fenyők a saját földalatti hálójukhoz kapcsolódnak, a cédrus viszont nem. A medvéktől vissza nem riadva a csemetéket műanyag zacskókkal fedte le, különböző típusú széngázt töltve beléjük. A nyírnek egy radioakítv gázt fecskendezett be, majd stabil szén-dioxid gázt a fenyőnek.
Amikor egy Geiger-számlálót helyezett a fák fölé, felfedezte, hogy a cédrus csendben van, miközben hangos kommunikáció folyt a fenyő és a nyírfák között, amelyek szént osztottak meg egymás között. Felfedezte, hogy a nyírfa szenet küldött a fenyőnek, különösen amikor le volt árnyékolva. Később az ellenkezője történt, amikor a nyír télen levélzet nélkül volt, a fenyő több szenet küldött neki. A tudomány mindig is úgy gondolta, hogy a fák egymással versengenek a szénért, a napfényért, a vízért és a tápanyagokért.
Suzanne úttörő munkája azonban rávilágít arra, hogy a fák egymástól függnek és együttműködőek, miközben valójában mély kapcsolatba kerülnek.
A fák vegyi és hormonális jelekkel beszélgetnek egymással egy micélium hálózaton keresztül. Ezek az üzenetek határozzák meg, hogy mely fák számára szükségesek bizonyos tápanyagok. Szenet, nitrogént, foszfort, vizet, hormonokat és vegyi anyagokat közvetítenek, majd megosztják ezeket az elemeket, kiegyensúlyozva az egész erdőt.
"Ez a hálózat olyan sűrű lehet, hogy több száz kilométernyi micélium található egy talpalatnyi területen."
A micélium összeköti a különböző egyedeket ugyanabban az erdőben, ugyanabból a fajból és más fajokból is. Ez a hálózat hasonlóan működik az internethez. Suzanne rájött, hogy az anyafák táplálják a fiatalabb fákat, és hogy egy anyafa több száz fához kapcsolódhat. A fák beszélnek, és ezen beszélgetéseken keresztül növelik az egész közösség rugalmasságát. Ez a fák egy varázslatos közössége, amelynek tagjai támogatják egymást.
Suzanne kutatása fontos hatással lehet az erdők megsemmisítésére. Azt mondja, hogy amikor az anyafák megsérülnek vagy elpusztulnak, a bölcsességüket tovább adják a következő nemzedéknek, de ezt nem tehetik meg, ha egyszerre mindet megölik. Reméli, hogy kutatásai változást hozhatnak az erdészeti gyakorlatban.
Egy vagy két tucat fát kivághatunk, de elérkezünk egy pontra, amikor túl sokat pusztítunk el, és az egész rendszer összeomlik. Folyamatosan gyengítjük erdeinket a tarvágással és csupán egy-két faj ültetésével. Ez jelentős környezeti hatásokkal jár. De van remény. Azt mondja, az erdőknek hatalmas képessége van az öngyógyításra.
[post_ads_2]
Négy megoldás a fenntartható erdőgazdálkodás számára
Négy egyszerű megoldást javasol a holisztikusabb és fenntarthatóbb erdőgazdálkodás érdekében, amely véget vethet a tarvágás által okozott károknak:
✔ Többet kell törődnünk a helyi erdőkkel
✔ Meg kell mentenünk a régi növekedésű erdőket, mivel ezek a gének, az anyafák és a micélium hálózatok letéteményesei
✔ Ahol vágunk, meg kell mentenünk a "régi" anyafákat és hálózatokat, hogy átadhassák bölcsességüket a következő generációs fáknak
✔ Erdeinket sokféle fajjal kell regenerálnunk