A délkelet-ázsiai szabadon merülő Bajau Laut emberek akár 79 méter mélyre is képesek lejutni, és öt percig is vissza tudják tartani a lélegzetüket a víz alatt. Bár a Bajauk általában nem merészkednek ilyen mélységekbe, vagy a napi halászat során ennyire hosszú időre, a vadászat során 60%-ban a víz alatt tartózkodnak.
A Cell című folyóiratban megjelent új kutatás azt mutatja, hogy bizonyos fizikai és genetikai adaptációk alakultak ki náluk, amelyek lehetővé teszik számukra ezeket a csodálatos merüléseket. Úgy tűnik, hogy bár a természeti világ csúcsának tartjuk magunkat, az evolúció még most is tart bizonyos embercsoportok esetében. Ezek a változások azt eredményezik, hogy jobban képesek adaptálódni a környezetükhöz és szokatlan életvitelükhöz. (1)
A Bajau Laut nép hagyományos nomád életet él lakóhajókon, kihasználva a korallzátonyok és mangrove erdők gazdag erőforrásait. A 20. század folyamán a Bajauk egy része a parton telepedett le, de továbbra ia alkalmazták a hagyományos halászati módszereket a túlélésük érdekében. Mivel az egyetlen rendelkezésre álló búvárfelszerelés egy fából készült szemüveg és néhány kézisúly, ezek sikere attól függ, hogy képesek-e elég mélyre merülni és hosszú ideig visszatartani a levegőt.
Egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálta a Bajaukat és megállapította, hogy jóval nagyobb lépük van, mint a szomszédos falu lakóinak, akik elsősorban gazdálkodásból élnek, nem pedig halat fogyasztanak. Ez még azokra is igaz volt a Bajau közösség tagjai közül, akik nem merültek, ami azt sugallja, hogy ez egy örökölt vonás, nem pedig az egyének életének megváltozása által okozott módosulás.
A lép mérete azért fontos, mert ez a szerv egy tartály, amelyben a vörösvérsejtek tárolódnak. Merülés közben a lép összehúzódik, és ezeket az extra vörösvértesteket a vérkeringésbe juttatja, növelve a vér oxigénszállító képességét. Ez a válasz a merülő emlősök, például a fókák esetében is megtalálható.
A DNS elemzés egy másik változást is kimutatott, melyről kiderült, hogy az egyik leggyakoribb génvariáció a Bajau népesség körében. Ezt egy olyan génben találták meg, amely segítséget nyújt a pajzsmirigy által termelt T4 nevű hormon szintjének szabályozásában. Ez a hormon növeli az anyagcsere sebességét (a szervezet energiafogyasztása egy adott időintervallumban), ami segíthet az alacsony oxigénszintek leküzdésében, egerek esetében pedig megfigyelten nagyobb lépmérettel is jár.
Más eltérő gének a Bajauk körében nagyobb számban fordulnak elő, mint ami az általános populáció esetében várható volna, melyek összefüggésben állnak a búvárkodás módjával. Az egyik ilyen gén azt okozza, hogy a vér kiszorul a test végtagjaiból és a nem alapvető részeiből, hogy az agy, a szív és a tüdő továbbra is oxigént kaphasson. Egy másik pedig megakadályozza, hogy a szén-dioxid szint túl magasra növekedjen a vérben. Mindez azt sugallja, hogy a természetes kiválasztódás segített a Bajauknak úgy fejlődni és változni, hogy minél mélyebbre és hosszabb ideig merülhessenek.
Más példák
Nem ez az első alkalom, hogy példákat találunk az emberek bizonyos csoportjainak folyamatban lévő evolúciójára. Például a legtöbb etnikai tibeti ember egy olyan mutációval rendelkezik, amelyet nem találtak tipikusnak az etnikai kínaiak körében, melynek következtében több vörösvérsejtet termel a szervezetük, hogy kompenzálja a levegő csökkent oxigénszintjét nagy magasságokban. Más tanulmányok kimutatták, hogy a grönlandi Inuit népcsoportok alkalmazkodtak a nagy mennyiségű zsírhoz, amelyet elfogyasztanak, ami azt jelenti, hogy képesek megbirkózni ezzel az étrenddel a szívbetegség fokozott kockázata nélkül.
A Bajau tanulmány szerzői azt sugallják, hogy adaptációjuk megértése elősegítheti a hypoxia (oxigénhiány) kezelését, vagyis ha a testszövet nem kap elég oxigént betegség vagy sérülés miatt. Érdekes lenne tudni, hogy a Bajauk génjeiben vannak-e más változások is, mint a legtöbb tibeti esetében. Mindkét csoportban kialakultak a változások az oxigénhiány miatt a mutálódott génjeiknek köszönhetően, ami lehetővé tette számukra, hogy nagy magasságokban éljenek vagy hosszú ideig kibírják levegő nélkül a víz alatt.
Tudjuk, hogy a specifikus testi funkciókat befolyásoló mutációk néha külön-külön jelentkezhetnek független személyekben vagy csoportokban. De az is lehetséges, hogy ebben az esetben két, nagyon távoli közösségnek eltérő mutációja lehet, ami hasonló hatással van arra, ahogy megbirkóznak az alacsony oxigénszinttel. Talán ez az összehasonlítás lesz ennek a nagyon érdekes vizsgálatnak a következő lépése. (2)
(1) - https://www.cell.com/cell/fulltext/S0092-8674(18)303
(2) - https://theconversation.com/are-humans-still-evolving