Az 1997-es nyári napforduló során tizenhárom különböző háttérrel rendelkező és eltérő tudományágat képviselő ember találkozott egy nyugodt völgyben Anglia nyugati részén, hogy megvitassák a Nap tudatosságát.
Az egyik résztvevő, John O'Donohue ír költő és látnok azzal a félreértéssel érkezett, hogy a Nap tudatossága alatt emberi öntudatot értünk a tudományban, mitológiában és művészetben. Amikor felfedezte, hogy magának a Napnak a tudatosságáról van szó, később bevallotta, hogy ezen a területen teljesen kezdő.
Valójában ez a legcsodálatosabb téma, ami mindenkinek megmozgatja a fantáziáját. Korábban senki sem gondolkodott a Nap tudatosságáról. A kérdést senki sem vetette fel, még kevésbé vitatták meg. Ezen a területen nincsenek szakértők, ezért ha komolyan akarunk elmélkedni rajta, akkor teljesen magunkra vagyunk hagyva.
Amint arra Kevin McCarthy, egy iskolai tanár rámutatott, a kisgyerekek szinte mindig rajzolnak a Napnak arcot és mosolyt. A Nap tudatosságáról senki sem beszél, egyszerűen csak elfogadja. És az arc szemekkel is rendelkezik: a Nap nem csak fényt bocsát ki, hanem lát is. A Nap hasonló ábrázolásai megtalálhatók minden civilizációban, beleértve Egyiptomot, Babilont, Görögországot, Rómát, Indiát és a kereszténységet.
Másrészt, a tizenhetedik század óta a tudomány az univerzumot mint élettelen dolgot ábrázolja. A Nap egyszerűen egy olyan csillag, mint a többi, miközben égeti az üzemanyagát. Az égitestek, mint minden más test, lényegében mechanikusak. A modem tudományos gondolkodásában a Nap nem lehet tudatos. A kérdés még csak nem is merül fel.
A materialisták számára a tudatunk nem más, mint az agyunk aktivitása. Ebből a szempontból a tudat csupán az emberi agyra korlátozódik (és talán kisebb mértékben jelen van a fejlettebb állatokban), és sem a Nap, sem a csillagok, sem a Föld és rajta semmi, kivéve az embert és talán az állatokat, nem rendelkezik öntudattal. A Nap, Gaia és valójában az egész univerzum sem lehet tudatos, mert nincs agyuk.
A legtöbb materialista szerint az összetett elektromágneses ritmusok biztosítják az agyi aktivitás és a tudat közötti kapcsolatot. Vajon lehetnek ritmikus elektromágneses aktivitás mintázatok a Nap tudatosságában? A beszélgetésünk egyik kiindulópontja a Nap rendkívüli dinamizmusának legújabb felfedezése volt. A tizenegy éves napfolt ciklusok, amelyek a Nap mágneses polaritásának megfordulásához kapcsolódnak, jól ismertek.
A Napról azonban nemrég megállapították, hogy visszhangzik, mint egy gong, több millió hangmagasságon, és mindegyik a Nap belsejének különböző rétegei között pattog oda-vissza olyan frekvencián, amit a hangmagasság határoz meg. A rezgés rendkívül bonyolult tér-időbeli mintázatának köszönhetően a Nap felszínén fellépő jelenségekhez kapcsolódó elektromágneses térnek oszcillációi, perturbációi és harmonikusai vannak, mint például a napfoltok.
A nap mágneses viharai annyira intenzívek, hogy megzavarhatják a rádiókommunikációt, meggátolhatják, hogy a galambok hazataláljanak, és más módon is befolyásolhatják a Földön történő eseményeket.
A londoni Queen Mary College egyik kozmológusa (aki inkább nem vállalta a nevét) leírja, hogy ezek a nyomozások milyen módon zajlanak le a SOHO (Nap és Hélioszféra Obszervatórium) nevű nemzetközi programon keresztül egy speciális műhold segítségével, ami a Föld és a Nap közötti egyenlő gravitációs ponton helyezkedik el, és a Nap körül kering a Földdel együtt, lehetővé téve a Nap tevékenységének folyamatos vizsgálatát és megfigyelését.
Közben egy földi megfigyelőközpont hálózat, a GONG (a Globális Oszcillációs Hálózat Csoport) naponta 24 órán keresztül követi nyomon a Nap vibrációs tevékenységeit, és hogy ne szakadjon meg éjszaka sem a megfigyelés, különböző hosszúságokon találhatók ezek a megfigyelőközpontok.
Lehet, hogy a Nap olyan módon gondolkodik, hogy azt alig tudjuk elképzelni a saját korlátozott képességeinkkel, miközben gondolatait összekapcsolja az állandóan változó rezgő tevékenységével. Így tudományosan elképzelhető, hogy a Nap tudatos lehet.
A közöttünk található tudósok egy részét jobban érdekelték az ilyen érvek, mint a többi résztvevőt. Néhányan közülük, mint az ezoterikus és oktató Ida Urso azt állították, hogy soha egy pillanatig nem kételkedtek abban, hogy a Nap tudatos. Az egész világegyetemre úgy gondolnak, mint ami tudatos, és ha mindenben van tudat, akkor a Napban miért ne lenne?
Elkerülhetetlen volt, hogy nem sokkal korábban pont azt vitattuk meg, mit értünk tudat alatt. Christopher Clarke fizikus szemben állt minden olyan kísérlettel, hogy a tudatosságot egyfajta kiegészítő extrának tekintsék, ami valahogy beilleszkedett az autonóm fizikai folyamatok világába az autonóm téridőben.
Rupert Sheldrake író, biokémikus, filozófus, történész és kutató
A tudat az ő véleménye szerint valamilyen alapvető vagy a fizikai folyamatokban megszülető dolog, és ezek a folyamatok nem választhatók szét a téridőtől. A tér és az idő nem abszolút érték, mint volt Newton számára, hanem minden mással összefüggésben van, köztük a tudatossággal.
Amikor később újra elkezdtük a beszélgetést, még több kérdés merült fel. A Nap többi csillaggal való kapcsolatáról gondolkodtunk. Vajon a csillagok kommunikálnak egymással? Megtehetik ezt a gravitációs hatások és az elektromágneses sugárzás segítségével, nem csak a látható tartományon belül, hanem röntgensugarak, rádióhullámok és részecskekibocsátás révén? Vagy talán "telepatikusan" kommunikálnak?
Vajon magának a galaxisnak egy még magasabb rendű tudata van, vagy egyszerűen egyfajta kollektív tudatossággal rendelkezik, benne az egyes csillagok együttes tudatosságával? Ha a Napnak vannak szokásai, mint minden más élő organizmusnak, akkor ezek a szokások talán nem tudatosak lehetnek, mint ahogy az a szokások esetében általános. Így a Nap akár tudatalatti elmével is rendelkezhet, és talán a csillagok egy kollektív tudattalan birtokában lehetnek.
Találkozónk utolsó napján az intergalaktikus telepátia kérdéséhez érkeztünk. Ennek a vitának a tudományos kiindulópontja az volt, hogy minden olyan üzenetnek, amely fénysebességgel halad, több milliárd évig tart, hogy eljusson a távoli galaxisokig, és ugyanannyi idő, mire az üzenet visszatér a mi galaxisunkba. Még ezen galaxison belül is nagyon lassú lenne a fény vagy rádió alapú kommunikáció. A galaxisunk, a Tejút, több mint 100 000 fényév átmérőjű.
Tehát ahhoz, hogy a rádiójel egy másik naprendszerből eljusson a galaxis egyik felébe és onnan visszaérkezzen az üzenet, 200 000 év szükséges. Nem valószínű, hogy bármely emberi típusú civilizációnak lenne erre 200 ezer éve, és még ha volna is, az üzenetet megőrző rendszernek makulátlannak kellene lennie, hogy az eredeti üzenetet, amelyre megérkezett a válasz, ne felejtse el.
Csak a kommunikáció valamilyen más formáján keresztül, sokkal gyorsabban, mint a fény, vagy valamilyen más nem helyi összekapcsolódás révén történhet tudatos kommunikáció a galaxisokon belül és azok között.
Az egyik legmegdöbbentőbb gondolatot David Lorimer, a Tudományos és Orvosi Hálózat igazgatója osztotta meg. Elmondta nekünk, hogy 1997 augusztusában a bolgár tanár, Peter Dhunov követői Bulgáriában az elhunyt mesterük és más megvilágosodott lények szellemével jönnek össze, akik ugyanabban az időben találkoznak a Napban!
Satish Kumar a hagyományos indiai hiedelemről beszélt, miszerint a megvilágosodott emberek szellemei először a Nap fényébe indulnak, majd az azon túli dimenziókba vagy birodalmakba mennek; a Nap egyfajta átjáró, amelyen keresztül az emberi tudat áthaladhat a testi halál után.
Rupert Sheldrake