A Maszada Izraelben található a Júdeai-sivatag szélén, Én-Gedi és Sodom között a Holt-tenger felett mintegy 400 méteres magasságban mészkő, dolomit és márga rétegekből álló sziklákon.
A sivatagi éghajlat miatt a környező terület gyakorlatilag lakatlan és fejletlen.
A héberül "erődöt" jelentő Maszada egy természetes erődítmény, amelyet a Holt-tenger felett több száz méter magasan egy kopár hegyi sivatagi fennsík tetején építettek.
Nagy Heródes, Júdea királya, aki időszámításunk előtt 37 és 4 között uralkodott, a Maszadát eredetileg egy várkomplexumnak építtette a Krisztus előtti utolsó században. Amikor az ókori rómaiak az első században legyőzték Júdeát, a terület a zsidó nép erődjévé vált.
Iosephus Flavius galileai parancsnok az első században a Nagy Lázadás idején írta meg Maszada ismert történetét; a helyszínen végzett későbbi ásatások nagyrészt alátámasztották a beszámolóit.
Flavius szerint a Maszada első erődjét Jonathán főpap építette Alexander Jannaeus hasmóneus király idejében (aki i.e. 103-76 között uralkodott), bár abból a korszakból nem találtak romokat.
Felismerve Maszada védekező előnyeit, Heródes ott építette fel komplexumát, ami téli menedékként szolgált az ellenségtől, amit egy várral, raktárhelyiségekkel, ciszternákkal és baljóslatú falakkal egészített ki.
Heródes halála és Júdea bekebelezése után a rómaiak Maszadában egy helyőrséget építettek. Amikor kitört a Zsidók Nagy Lázadása a rómaiakkal szemben időszámításunk szerint 66-ban, a zsidó népek egy csoportja, a Menahem vezette Sicariusok elfoglalták a Maszada komplexumot.
Menahem meggyilkolása után 66-ban Eleazer Ben Yair elmenekült Jeruzsálemből Maszadába, ahol a júdeai lázadók egy csoportjának lett a parancsnoka. Amikor Jeruzsálemet 70-ben megsemmisítették, a megmaradt lázadók csatlakoztak a maszadai Menahemhez, hogy Heródes egykori palotáiban éljenek.
Mivel Jeruzsálem romokban hevert, a rómaiak figyelme Maszada, Júdea utolsó közössége felé fordult, ahol 960 lázadó élt, köztük sok nő és gyerek. A Flavius Silva vezette 8000 római katonából álló légió tábort épített a bázis körül, egy ostromfalat és a hegy nyugati oldalának lejtőjén egy földből és fából készült rámpát.
Több hónapos sikertelen ostrom után a rómaiak egy tornyot építettek a rámpán, hogy megpróbálják bevenni az erőd falát. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a rómaiak 73 április 15-én el fogják foglalni Maszadát, Ben Yair parancsára mindössze két nő és öt gyermek kivételével, akiket a ciszternákban rejtettek el, hogy később elmondhassák a történetüket, végül feláldozták az életüket, mintsem a rómaiak rabszolgái legyenek.
Maszada évszázadokon át lakatlan maradt. A bizánci időszak alatt, az ötödik században szerzetesek egy csoportja, akiket Iaura néven ismertek elfoglalta az erődöt, és egy hermetikus kolostort építettek.
Két évszázaddal később, amikor az iszlám kezére került a régió, a helyszín ismét elhagyatottá vált.
A terület közel 13 évszázadon keresztül lakatlan maradt, amíg 1828-ban a tudósok újra fel nem fedezték Maszadát. A következő években a kutatók felmásztak a hegyre és feltérképezték.
1953-ban az izraeli régész Shmariya Gutman tárta fel Maszadát, majd más kutatók folytatták a helyszínen az ásatásokat az 1950-es és 1960-as években. Az 1980-as és 1990-es években még több struktúrát sikerült megtalálni.
1966-ban az Izrael Nemzeti Természetvédelmi és Parkvédelmi Hatóság a helyszínt nemzeti parknak nyilvánította, és 1977-ben egy felvonót építettek a hegyre.
Maszada már régóta kedvelt zarándokhely a turisták számára. Ma a látogatók két bejáraton, a keleti és a nyugati oldalról érhetik el az erődöt. A legtöbb turista a keleti bejáraton keresztül közelíti meg a helyszínt, egy 18 hektáros területet, ahol a legtöbb régészeti rom található. A fényűző és rendkívül jó állapotban fennmaradt építészeti maradványok között a következő építmények találhatók a parkban:
✔ Egy 29 tároló helyiségből álló raktár komplexum, ahol a Maszada lakosságát fenntartó ételeket és fegyvereket tartották.
✔ Egy magas palota az északi szélén, melyet Heródes épített, több szobával, központi csarnokkal és egy félköríves terasszal, amely lenyűgöző kilátást nyújt a sivatagi völgyre és a Holt-tengerre, amely három kőterasz szélén lóg.
✔ Egy nyugati palota, amely több szobával rendelkezik, amely egy víztárolóval ellátott udvar körül helyezkedik el.
✔ Lakóhelyek a Nagy Lázadás idejéből
✔ Római fürdők freskókkal díszített falakkal és medencével, valamint egy nagyobb közterületi és egy Heródes által épített medencével.
✔ Egy kifinomult vízrendszer, amely a kaputól vizet vezetett azokba a ciszternákba, amelyek több mint 40000 köbméter vizet tudtak tárolni (egyetlen nap alatt összegyűlt esőből állítólag több mint 1000 embert tudtak ellátni két-három évig).
✔ Egy Heródes idején épült zsinagóga, ahol a Lázadás idejéből származó tekercs és papirusz darabokat, valamint egy jó állapotban fennmaradt női hajfonatot találtak.
✔ Egy bizánci templom, színes kerámiákkal és kő mozaikokkal díszített falakkal és padlóval, valamint egy bizánci szerzetesi barlanggal.
