Egy nagyon alacsony frekvenciájú vevőkészüléket használva a Halley Kutatóállomás tudósai rögzíteni tudták a bolygónk által lérehozott rádióhullámokat. Ezeket a hullámokat arra használják, hogy segítségükkel jobban megértsék az űrviharok tudományát.
Ezek a hullámok közvetlenül átalakíthatók úgy, hogy az emberi fül számára is hallhatóvá váljanak, és számos más területen használhatók ezek a csodálatos természetes "űrhangok".
Bolygónk természetes módon számos rádió kibocsátást hoz létre. Ezeket a rádióhullámokat a villámlás vagy a Nap által kiváltott geomágneses viharok generálják, és a rádióspektrum alsó szélén 100 Hz és 10 kHz között vannak. A legjobban nagy antennákkal érzékelhetők az űrben vagy a Földön.
A Brit Antarktisz Felmérés kutatói ezeket a rádió jeleket észlelik a Halley Kutatóállomáson, a Brunt-jégmezőn, amely a Föld konvergáló geomágneses mezője alatt helyezkedik el.
A hanghullámok a levegőmolekulák rezgései, de ezek a kibocsátások - bár az emberi fül frekvenciatartományán belül vannak - egyfajta elektromágneses sugárzások (oszcilláló elektromos és mágneses mező), amelyek nem hallhatók közvetlenül. A rögzített kibocsátások közvetlenül átalakíthatók hangfájlokká a megfelelő szoftver segítségével. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy halljuk az "űr hangjait".
A Föld három típusú, szférikus, fütyülő és kórus hangokat bocsát ki, melyek az alábbi videóban hallhatók.
Szférikusok: A földi nagyon alacsony frekvenciájú vevőkészülékek, mint például a Halley készülék, képes érzékelni a villámcsapásokból származó jeleket. Mindegyik villámcsapás egy rövid rádióimpulzust bocsát ki, amely szférikus néven ismert, amely a frekvenciák széles skáláját lefedi. Ezek rövid recsegésként hallhatók, és függőleges vonalakként jelennek meg egy spektrogramon. A szférikusok akár 2000 kilométerre lévő villámlás során is észlelhetők.
Fütyülő hangok: A villámcsapásokból származó rádióhullámok egy része elhagyja a légkört és kijut az űrbe, mielőtt a Föld mágneses mezeje elkezdené irányítani az ellenkező félteke felé. A magasabb frekvenciájú hullámok gyorsabban haladnak, mint az alacsonyabb frekvenciájú hullámok, így a fütyülő hangoknak egy jellegzetes ereszkedő hangszíne van.
Kórus hangok: A fütyülő hangokkal ellentétben a kórus kibocsátás magában a mágneses környezetben keletkezik. A töltött elektronok a Nap által kiváltott geomágneses viharok idején belépnek a magnetoszférába, ami a Föld gyönyörű sarki fényeit és a kórus hang kibocsátást eredményezi.
A fenti videóban hallható hangokká alakított rádióhullámokat a Halley VLF vevőkészülékkel érzékelték. Ez egy jó hely az "űrhangok" rögzítéséhez, mivel mágnesesen csatlakozik a külső sugárzási övhöz, ahol a rendkívül alacsony és nagyon alacsony frekvenciájú jelek jönnek létre, és elektromágnesesen "csendes", mivel messze van az ember által létrehozott forrásoktól.
(1) - https://www.bas.ac.uk/project/sounds-of-space/