A hála egy elsődleges emberi érzelem. Egy olyan elmeállapot, amit az agy komplementer neurokémiai folyamatokká alakít át és amely bekerül a véráramba. A hála kémiája energetizálja a testet és eufórikus érzések hullámait szabadítja fel.
A hála érzésével kapcsolatos kémia egy csodálatos enzim, a telomeráz - a fiatalság forrásának sejtes megfelelője - aktivitását váltja ki. Az alábbi videóban Bruce Lipton tudományos oldalról magyarázza el, hogy a telomerek hogyan befolyásolhatják az öregedés, a betegség és a depresszió kialakulását.
Arról is beszél, hogy a tudatosság, mint például a hála, a boldogság, a pozitív gondolkodás, más szóval, hogy a "hálaadás" az év minden napján egy fiatalosabb, hosszabb és vitálisabb életélményt biztosít.
Könyvajánló
A sejtek mágiája
Dr. Bruce Lipton
Immár bizonyos, hogy gondolataink átprogramozásával
szervezetünkön is változtathatunk!
Aki elolvassa ezt a könyvet, egyszer és mindenkorra megváltoztatja elképzeléseit a gondolkodás természetéről. Megdöbbentő felfedezések arról tanúskodnak, hogy gondolataink szervezetünk valamennyi sejtjére hatással vannak. A szerző - neves sejtbiológus - képekkel és mindennapi példákkal, közérthetően és szellemesen fejti ki mindezt. Eszerint nem a gének és a DNS szabályozzák az életfolyamatokat, hanem sejten kívüli tényezők. Többek között azok az erőterek, amelyeket pozitív és negatív gondolataink gerjesztenek. Ez alapvetően befolyásolja személyes életünket és az emberiség jövőjét.
Nagyszerű, mélyenszántó könyv ez, amelyet gyönyörűség olvasni. Nem kevesebbet közöl, mint a rég keresett "hiányzó láncszemet" anyag és tudat között. Valóságos enciklopédiája a legfrissebb ismereteknek, egyszerre világítóan okos és átláthatóan világos. E kötet lapjain olyan vadonatúj és felforgató világkép bontakozik ki, amely sarkaiból fordíthatja ki a jelenlegi tudományt.
"Az élet természetére vonatkozó felismeréseim engem is meglepetésszerűen értek. Közel két évtizeden át a biológia központi dogmáját - miszerint az életet gének szabályozzák - programoztam orvostanhallgatók agyába. Másfelől nem is voltam olyan nagyon meglepve. Ösztönösen mindig is éreztem, hogy valami nincs rendjén a genetikai determinizmussal... mindenesetre feldobott, hogy nézeteim megváltoztatásával az életemet is átformálhatom. Eltöltött a lelkesedés, amikor rájöttem, hogy a tudomány útját járva áldozatból sorsom kovácsává léphetek elő."